Százkorona - A Ködök Ura (Kaland - Beharangozó)
Miriam, a Boszorkánykirálynő uralkodásának 109. évében, az ősz második havában.
Valahol a Szélvidéken.
A Szélvidéken ősszel gyakori látvány a köd. Aláereszkedik a Ridegszív bércei felől, és foltokban elborítja a sárgába fordult, sziklás dombokat, elrejtve a kitaposott utakat és a kövekkel, cölöpfalakkal körülvett falvakat. Néha hegylakó portyázókat is hoz magával, akik a szélvidékiek jószágait és javait prédálják, fittyet hányva az Úrnő békéjére. Hollóerdő messze van, és a Sötét Sereg sem tud mindenhol ott lenni.
Szélkapui Merrik, a keseszőke, körszakállad karavánvezető a gázlónál állva figyelte, ahogy a tucatnyi, megpakolt öszvér és gyalogos utazó átkel az Érctorony fejedelemség határát jelző patakon. Bár még csak három nap telt el az utolsó település elhagyása óta, mindenkin látszott a fáradtság. A többségük szélvidéki, azúrföldi és napparti volt, és egyikük se volt hozzászokva az őszi ködökhöz. Egyedül a kevés szavú, vörös üstökű tűzvérű, Télzugi Erik bírta jóbban – vagy ő mutatta ki legkevésbé.
- Estére elérjük Érctornyot, ott biztos lesz helyed a fogadó tüzénél. - vetette oda Merrik egy bátorító mosollyal Hollóerdei Ethelnek, ahogy a fekete hajú dalnoknő kigázolt a sekély patakból.
- Rám férne már… - jegyezte meg a nő, elharapva a mondat végét. Az, hogy már kacérkodni se volt ereje, mindennél többet mondott fáradtságáról.
- Merrik! - kiáltotta valaki a sor elejéről. A hangjában riadalom csengett.
Ahogy a karavánvezető oda kapta a fejét, látta, ahogy a köd szinte tengerárként hömpölygött végig a közeli dombokon. Sokkal gyorsabban mozgott, semmint hogy természetes legyen. Olyan volt, mintha üldözött volna valakit. És egyenesen feléjük tartott…
Április 25-én, a pécsi VIII. Pannonia Arcanum rendezvényen ismét várok minden érdeklődőt, aki szeretné megismerni és kipróbálni a Százkorona szerepjátékot! A "Ködök Ura" kalandban egy csapatnyi, egymást csak a pár napnyi közös út során megismert utazót személyesíthettek meg, akik között egyaránt találni kalandort, zsoldost, vándor bölcset, dalnokot, renegát varázslót és talán még a Boszorkánykirálynő vadászát is!
A Százkorona k100 alapú rendszere a régi ZeFRS modernizált változata, ahol a karaktereknek nincsenek alaptulajdonságai, hanem csak adottságai, melyek egyaránt lefedik a képzettségeket és a tulajdonságokat. Az ezeket csoportosító összevont adottságok szintje pedig az alájuk tartozó jártasságokkal együtt nő. A játék és a világ a klasszikus fantasy filmek hangulatát igyekszik megidézni, mint a Willow, a Vadak ura vagy a Gyilkos Héja.
A játékhoz szükséges alapszabályok rövidített változatát minden játékos megkapja a játék előtt, és egy sor, előre elkészített és teljesen felszerelt karakter közül választhatnak majd.
Ízelítőiül:
Szélszirti Vagran, a Bölcs
Vagran Szélszirtből, Napmező egyik kikötővárosából származik. Testes, világosbarna bőrű férfi, barna hajjal és az azúrokra jellemző ragyogó kék szemekkel.
Apja Jorus, egy napparti hajós és Agra, egy azúr vitorlakészítő. Szülei mellett kitanulta a hajózás alapjait, mielőtt a főváros nagy akadémiájára küldték volna, Szélszirt urának anyagi támogatásával. Tanult főként nagy érdeklődéssel fordult a régmúlt regéi és legendái felé.
Vagran Szélszirtből, Napmező egyik kikötővárosából származik. Testes, világosbarna bőrű férfi, barna hajjal és az azúrokra jellemző ragyogó kék szemekkel.
Apja Jorus, egy napparti hajós és Agra, egy azúr vitorlakészítő. Szülei mellett kitanulta a hajózás alapjait, mielőtt a főváros nagy akadémiájára küldték volna, Szélszirt urának anyagi támogatásával. Tanult főként nagy érdeklődéssel fordult a régmúlt regéi és legendái felé.
Hollóerdei Ethel, a Dalnok
Ethel a Birodalom fővárosában született, Alvar, egy napparti nemes és Regila, egy hegylakó származású kurtizán leányaként. Apjától napbarnított bőrét és karcsú alakját, anyjától pedig fekete haját és sötét, szinte fekete szemeit örökölte. Ethel a főváros egyik bordélyában nevelkedett, és sokáig úgy tűnt, a szokásokat követve ő maga is követi anyja példáját. Apja anyagilag ugyan támogatta, ám sosem volt hajlandó találkozni vele, hiába próbálta többször is felkeresni a városi palotájában. Ezen felbőszülve a fiatal lány megszökött egy dalnokkal, Napmezei Turinnal, és eltanulta tőle, amit csak tudott, mielőtt a férfit megkéselték volna egy vöröstornyi kocsmában.
Ethel a Birodalom fővárosában született, Alvar, egy napparti nemes és Regila, egy hegylakó származású kurtizán leányaként. Apjától napbarnított bőrét és karcsú alakját, anyjától pedig fekete haját és sötét, szinte fekete szemeit örökölte. Ethel a főváros egyik bordélyában nevelkedett, és sokáig úgy tűnt, a szokásokat követve ő maga is követi anyja példáját. Apja anyagilag ugyan támogatta, ám sosem volt hajlandó találkozni vele, hiába próbálta többször is felkeresni a városi palotájában. Ezen felbőszülve a fiatal lány megszökött egy dalnokkal, Napmezei Turinnal, és eltanulta tőle, amit csak tudott, mielőtt a férfit megkéselték volna egy vöröstornyi kocsmában.
Kardfoki Estrik, a Kalandor
Estrik az azúr nép szülötte, Kalar, a lovász és a vöröstornyi Mala fia. Magas, karcsú férfi, azúrkék szemekkel és világosbarna hajjal.
Estrik hamar maga mögött hagyta az aprócska kardfoki fejedelemséget, hogy más vidékeken próbáljon szerencsét. Sok minden volt már azóta: alkalmi zsoldos, hétpróbás bajkeverő, botcsinálta költő.
Estrik az azúr nép szülötte, Kalar, a lovász és a vöröstornyi Mala fia. Magas, karcsú férfi, azúrkék szemekkel és világosbarna hajjal.
Estrik hamar maga mögött hagyta az aprócska kardfoki fejedelemséget, hogy más vidékeken próbáljon szerencsét. Sok minden volt már azóta: alkalmi zsoldos, hétpróbás bajkeverő, botcsinálta költő.
Völgyodúi Elgar, a Katona
Elgar egy termetes, őszülő hajú férfi, a nappartiakra jellemző vonásokkal, barnás bőrrel és sötétbarna hajjal, szemmel. Kéttorony egyik falvában született, Ronak, a kovács és Elma, a herbalista fiaként. Már fiatalon a fejedelem szolgálatába állt, hátra hagyva szülőfaluját, és azóta is Kéttorony seregében szolgál, strázsamesterként. Hűséges embernek ismerik, aki nem fél a saját árnyékától, és egyetlen bánata, hogy bár már benne jár a korban, még mindig nem léptették elő tiszti rangra.
Elgar egy termetes, őszülő hajú férfi, a nappartiakra jellemző vonásokkal, barnás bőrrel és sötétbarna hajjal, szemmel. Kéttorony egyik falvában született, Ronak, a kovács és Elma, a herbalista fiaként. Már fiatalon a fejedelem szolgálatába állt, hátra hagyva szülőfaluját, és azóta is Kéttorony seregében szolgál, strázsamesterként. Hűséges embernek ismerik, aki nem fél a saját árnyékától, és egyetlen bánata, hogy bár már benne jár a korban, még mindig nem léptették elő tiszti rangra.
Szilvölgyi Remo, a Mutatványos
Remo egy kis napmezei faluban született, a mutatványos társulattal vándorló Erka, a tűzvérű dalnok fiaként. Anyjától vörös hajat és kék szemeket, sosem ismert apjától pedig barnás bőrt és mokány termetet örökölt - az anyja sosem volt hajlandó róla beszélni, miközben Nappart fejedelemségeit és tartományait járták a csapattal. Hamar kivette a részét az előadásokból, előbb akrobataként, majd késdobálóként, a társaságot vezető Emrich tanítványaként. A viszonyuk azonban megromlott, mikor a mestere megtudta, hogy Remo a lányának udvarol, és az egyik előadás során szándékosan a falhoz szegezte a legény jobb kezét az egyik késsel. Ahogy a seb begyógyult, Remo ott hagyta a csapatot, önállóan folytatva útját Százkoronán, de a szívében azóta is ég a bosszúvágy.
Remo egy kis napmezei faluban született, a mutatványos társulattal vándorló Erka, a tűzvérű dalnok fiaként. Anyjától vörös hajat és kék szemeket, sosem ismert apjától pedig barnás bőrt és mokány termetet örökölt - az anyja sosem volt hajlandó róla beszélni, miközben Nappart fejedelemségeit és tartományait járták a csapattal. Hamar kivette a részét az előadásokból, előbb akrobataként, majd késdobálóként, a társaságot vezető Emrich tanítványaként. A viszonyuk azonban megromlott, mikor a mestere megtudta, hogy Remo a lányának udvarol, és az egyik előadás során szándékosan a falhoz szegezte a legény jobb kezét az egyik késsel. Ahogy a seb begyógyult, Remo ott hagyta a csapatot, önállóan folytatva útját Százkoronán, de a szívében azóta is ég a bosszúvágy.
Sziklazugi Menar, a Portyázó
Menar a Ridegszív-hegység egyik kis tanyáján született, Kolm és Mana, két portyázó gyermekeként. A szülei azok közé tartoztak, akik sosem fogadták el a Boszorkánykirálynő uralmát, így társaikkal örök háborúban álltak mind a hegyi fejedelemségek, mind pedig a Sötét Sereg katonáival. Menar végül megunta az örök nélkülözést és a kopár hegyeket, inkább leereszkedett a gazdagabb keleti földekre, hogy itt szerezzen magának vagyont és hírnevet. Igazi hegylakó férfi, magas és izmos, bronzbarna bőrrel és fekete, hosszú hajjal. A vonásain és az izmain gyakran megakad a nők tekintete. A természete elég heves, hajlamos ösztönből cselekedni, és mint oly sok hegylakó, ő is irtózik a mágia minden formájától.
Menar a Ridegszív-hegység egyik kis tanyáján született, Kolm és Mana, két portyázó gyermekeként. A szülei azok közé tartoztak, akik sosem fogadták el a Boszorkánykirálynő uralmát, így társaikkal örök háborúban álltak mind a hegyi fejedelemségek, mind pedig a Sötét Sereg katonáival. Menar végül megunta az örök nélkülözést és a kopár hegyeket, inkább leereszkedett a gazdagabb keleti földekre, hogy itt szerezzen magának vagyont és hírnevet. Igazi hegylakó férfi, magas és izmos, bronzbarna bőrrel és fekete, hosszú hajjal. A vonásain és az izmain gyakran megakad a nők tekintete. A természete elég heves, hajlamos ösztönből cselekedni, és mint oly sok hegylakó, ő is irtózik a mágia minden formájától.
Százkorona - A Ködök Ura (Kaland - Beharangozó)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése