Százkorona - "Megidézlek, Homálynak teremtménye!"
Egy korábbi cikkünkben már bemutattuk a Homálylényeket, ezeket a Valóságon túli Homályban élő teremtményeket, melyeket a varázslók, mágusok és boszorkányok a szolgálatukba tudnak idézni. Azóta a mágia ezen ága is letisztázódott, és most szeretném bemutatni, hogyan is működik ezen lények megidézése.
A Homálylények természete
Saját közegükben a Homálylények nem többek színtiszta energiánál és az ezt egyben tartó primitív tudatnál. Bizonyos szempontból nem többek oktalan, céltalan állatoknál, akik a Homály végtelen, kavargó óceánjában tenyésznek, egybeolvadva egymással, hogy azután ismét szétosztódjanak. Minden ismeretük és tudásuk a Valóságot megjárt lelkek "levetett", majd a teremtmények által felfalt emlékeiből származik. Itt tenyésznek, egészen addig, amíg egy varázstudónak szüksége nem lesz egyikük szolgálataira, és kimondja a megfelelő szavakat, hogy magához szólítsa.
Ebből az emlék-óceánból származik a Homálylények Természete is: ezek a Jelzők (például Bölcs, Csábító, Harcos, Kém, Martalóc, Mentor, Settenkedő, Vadász stb.) mind a lény által felfalt és így elnyert emlékekből származnak, és egy-egy adottsághalmazt jelentenek. A Harcos természettel bíró lények például több harci ismerettel bírnak, míg egy Settenkedő könnyebben marad észrevétlen, és jó megfigyelő. A Természetek korlátlanul kombinálhatók is, így egy Homálylény lehet egyszerűen csak Harcos vagy Vadász, de akár Bölcs Kém vagy Csábító, Gyógyító Mentor is.
Amikor a Homálylényt a Valóságba idézik, csupán egy - egy vagy több Természetből álló - energiahalmaz. A megidéző varázslat az, amely a testről gondoskodik: ez általában a környezetben megtalálható egyik anyag vagy energia, mint a föld, a falevelek, a füst, a por, a tűz vagy a kövek. Ezt pedig valamilyen formába önti, emberi vagy állati alakba kényszeríti. Ezt a testet a Homálylény akaratereje tartja egyben, így a mérete és a látható sűrűsége, ereje egyenes arányosságban állnak, és a fizikai sérülések a Sebtűrés helyett az Akaraterő értékéből vonódnak le. Az anyag szabja meg, mennyi mozgékony és mennyire ellenálló a sérülésekkel szemben, a forma pedig azt, miként tud hatni a környezetére, hogyan tud harcolni, mozogni. Az alak lehet egyszerű, vagy akár szokatlanabb is, extra végtagokkal, szárnyakkal, érzékszervekkel.
A varázslat úgy is megfogalmazható, hogy a megidézett teremtmény egy élőlény testébe költözzön bele, annak tudatával "társbérletben". Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is: bár a lény a gazdatest haláláig képes a Valóságban maradni, nem képes mindig irányítani azt, és az eredeti lélek megpróbálhatja visszaszerezni a kontrollt.
Az idézés
Amikor a varázstudónak szüksége van egy Homálylény szolgálataira, elegendő csupán annyit mondania a Mágia nyelvén, hogy "Megidézlek, Homálynak teremtménye!" Ez az egyszerű, két tagból álló varázslat még lassan, rituálisan kimondva is csupán kisebb sérülést okoz, normál tempóban pedig még annyit sem, és a próbára büntetés sem jár. Viszont a varázstudónak SEMMILYEN irányítása nincs afelett, hogy mi fog érkezni: a Természet, az Anyag és a Forma mind teljesen véletlenszerűen kerül meghatározásra, néhány táblázat alapján!
Így lehet, hogy a banditák szorongatta varázstudó valami harcias, vad bestiában reménykedett, aki átvágja magát az üldözői seregén, és ehelyett egy porból formált, csábos nőalak érkezik, aki a küzdelem helyett sokkal inkább a Valóság érzéki megtapasztalására vágyik. Természetesen így is az idéző hatalma alatt áll, és parancsára ráveti magát a banditákra, de inkább csak a figyelmüket tudja elterelni, széttépés helyett.
Ha a varázstudó pontosan meghatározza, mit szeretne megidézni, tetszése szerint tudja alakítani, mi érkezzen. A "Megidézlek, homály harcias teremtménye, vérszomjas, tűzből formált, ember formájú vadásza!" varázsige egész pontosan meghatározza, hogy egy Harcias, Vadász és Vérszomjas jelzőkkel (és ezekhez tartozó adottságokkal) bíró lény fog megérkezni, aki egy közeli tábortűz vagy fáklya lángjaiból formálódik ki, emberi alakban. Persze ez a varázslat már 7 elemből áll, így bele sem fér a normál tempójú varázslat 5 elem/5 másodperces kör korlátjába: minimum 2 körbe telik kimondani a varázslatot, és a szavak 2 pontnyi sérülést okoznak a varázstudónak, hacsak a Mágia értéke el nem nyeli ezeket. Ha lassan, rituálisan mondja ki a varázslatot, 7 kör (35 másodperc) alatt hozza létre, 7 pontot sérül, viszont a próbára bónuszt fog kapni az összepontosítás miatt.
Természetesen a pontos meghatározásnak a Hatás szempontjából is fontos szerepe van: mint minden varázslatnál, itt is a próba sikerének szintje adja a Hatás alapját (1-4), amire minden Jelző (Harcias, Vadász, Tűzből formált stb.) tovább 1-1 pontot ad. És a Hatás bónuszt ad a megidézett lény Akaraterő adottságához, amelynek kritikus fontossága van számára.
A Homálylény a Valóságban
A megidézett Homálylényeknek folyamatosan összpontosítaniuk kell, hogy a Valóságban tudjanak maradni. Ez viszont lassan felőrli az Akaraterejüket, óránként 1 ponttal csökkentve annak értékét, és ha ez 0-ra vagy az alá csökken, a lénynek vissza kell térnie a Homályba. Az adottság csökkenésével a testük is fokozatosan gyengül és enyészik, bár más értékeikre ez nincs kihatással.
A dolgot nehezíti, hogy nem csak a puszta itt maradásra kell költeniük az Akaraterejükből, hanem ebből vonódnak le a testüket ért támadások sebzései, Sebtűrés helyett, mivel egyre nehezebb lesz egyben tartaniuk a testüket alkotó anyagot vagy energiát. Ezen felül minden mágikus képesség (gyakorlatilag előre definiált, fix varázslatok) is az Akaraterőt csökkentik, az összetettségük és felidézésük hosszának függvényében.
Vagyis ha a Homálylénynek nem adunk más feladatot, mint hogy segédkezzen valamilyen hétköznapi dologban, vagy csak nyújtson társaságot, hosszú órákra, akár egy egész napra is velünk tud maradni. Ha viszont csatába küldjük, vagy újra meg újra a mágikus képességeit kell használnia, lehet, hogy fél perccel az érkezése után már vissza is tér a Homályba.
Távozz, Homály teremtménye!
A Homálylények elűzése varázslattal hasonlóan megy, mintha egy támadó mágiát használnánk, ám ilyenkor a távozásra utasító bűvige direktben az Akaraterejét csökkenti, sebzés és páncél beszámítása nélkül. Ezen felül a lénynek azonnal Akaraterő próbát kell dobnia, és ha ez sikertelen, akárhány pontja is volt, azonnal visszatér a Homályba.
Kedves, régi szolgám
Teljességgel és totálisan lehetetlen kétszer ugyanazt a Homálylényt megidéznünk, akár ugyanazt dobjuk ki véletlenszerűen, akár gondosan körülírjuk, kit is hívunk. Egyszerűen végtelen számú teremtmény létezik a Homályban, akár teljesen egyformák is. Akármilyen nagyszerűen is szolgált minket a lény, sosem látjuk többé. Hacsak el nem Nevezzük.
Ha ugyanis egy varázslatot (megidézett homálylényt, mágikus aurával felruházott tárgyat, pusztító erejű villámcsapást stb.) elnevezünk, az onnantól egy állandó, fix entitás lesz. Egészen más szabályok vonatkoznak rá, nem lehet csak úgy szétoszlatni, és a végrehajtásához elég annyit kimondanunk, "Felidézlek" és kimondanunk a varázslat nevét. Akkor is, ha ez egy huszonöt elemből álló bűvigét hoz létre, amit az első alkalommal az életünk kockáztatása árán tudtunk létrehozni.
Természetesen ennek komoly ára van, ugyanis minden alkalommal, amikor Elnevezünk egy varázslatot, a karakterünk életerejével fizetünk érte, mégpedig maradandóan. A saját Sebtűrés értékünk 1 ponttal csökken, bár ezt a fejlődés során ismét felnövelhetjük.
Az Elnevezést megtehetjük már a megidézés során (sőt, általában ez a preferált), de külön varázslatként is megtehetjük, egy már létrejöttre kimondva. Ettől kezdve ennek a Homálylénynek ez lesz a saját, egyedi neve (akkor is, ha egy másik Homálylénynek is pont ugyanez). Ezzel ő valódi öntudatra tesz szert: emlékezni fog minden megidézésre, és tapasztalatokat fog gyűjteni. Minden alkalommal, amikor visszatér a Homályba, kap egy pont ot, amiből az adottságait fejlesztheti, Motivációt vagy akár új adottságot vehet. A Természete nem fog megváltozni, és a megidézéskor dobott Hatás minden alkalommal bónuszként jár - az elnevezéskori aktuális érték lesz az Akaraterő alapja.
Az élő testbe kötött Homálylények egy kicsit másként fejlődnek, hiszen ők itt ragadnak a Valóságban, nem tudnak hazatérni és ott "elmélkedni" a tapasztalataikon. Ezek a lények ugyanúgy fejlődnek, mint a normál karakterek, a tetteikért járó adottság-pontokból.
Százkorona - "Megidézlek, Homálynak teremtménye!"
Százkorona - Alkossunk karaktert!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése