Százkorona - Az elátkozott kastély (Kaland - Beharangozó)
- Üljetek le. - intett Korman a hosszú asztal mellett álló pad felé. - Igyatok a boromból.
A fegyverforgatók összenéztek, azután ki vonakodva, ki lelkesebben helyet foglalt, és a kancsók után nyúlt. A szemüket azonban nem vették le Hangavölgyi Kormanról, aki magának is töltött egy ónpohárba.
- Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívásomat. Tudom, hogy hosszú volt az út Viharhonból…
Április 27-én, a Hundie Feszt keretében lesz a Százkorona - A Boszorkánykirálynő uralma szerepjáték első nyílt meséje, ahol Az elátkozott kastély című kalandba vethetik bele magukat a jelentkezők. Ehhez előre elkészített karakterek, válogatott kardforgatók, zsiványok, mutatványosok és zsoldosok közül választhatnak maguknak szereplőt!
A kontinens nyugati felén elterülő Szélvidék kopár dombjain és völgyeiben nem találni hatalmas búzamezőket, szőlőtőkéket vagy nagy legelőket. Lakói évszázadok óta fegyverforgatásból egészítik ki a háztáji állattartásból és a felszíni bányászatból szerzett pénzüket: szinte nincs olyan család, ahol ne lenne folyton távol egy-két, a déli Azúrföldön vagy a keleti Napparton szolgáló férfi vagy asszony. Harcedzett, kemény népek hírében állnak, akik nem ijednek meg a kihívásoktól, és még a Boszorkánykirálynő is csak mágiával tudta behódoltatni őket.
Az egyik kis uradalom, Hangavölgy fejedelme, Korman most mégis Viharhonba küldte egyik megbízható emberét, Erkant, hogy fegyverforgatókat gyűjtsön, akik megsegíthetik a bajban. A komor arcú vénember nem árult el többet a feladatról, csak hogy már azért is egy aranykorona üti mindenki markát, hogy eljön és meghallgatja a fejedelem kérését. Négy napi út után végül el is éritek Hangavölgyet, ahol egyikőtöknek se esik nehezére meglátni a nemrég történt támadás nyomait: megperzselt deszkák, bezúzott, majd tessék-lássék kijavított ajtók, friss halotti máglyák hamvai. Bár mérete alapján száznál is több lakója lehet, csak pár tucatnyi embert láttok a falain belül, és a kevéske fegyverbíró korú közül többen még sérülésekből lábadoznak…
A kaland során az alábbi karakterek közül választhattok majd.
A bölcs
Szélszirti Vagran Napmező egyik nagy kikötővárosából származik. Apja Jorus, egy napparti hajós és Agra, egy azúr vitorlakészítő. Szülei mellett kitanulta a hajózás alapjait, mielőtt a főváros nagy akadémiájára küldték volna, Szélszirt urának anyagi támogatásával. Tanult főként nagy érdeklődéssel fordult a régmúlt regéi és legendái felé.
Vagran egy testes férfi, világosbarna bőrrel, barna hajjal és az azúrokra jellemző ragyogó kék szemekkel.
A dalnok
Hollóerdei Ethel a Birodalom fővárosában született, Alvar, egy napparti nemes és Regila, egy hegylakó származású kurtizán leányaként. Apjától napbarnított bőrét és karcsú alakját, anyjától pedig fekete haját és sötét, szinte fekete szemeit örökölte.
Ethel a főváros egyik bordélyában nevelkedett, és sokáig úgy tűnt, a szokásokat követve ő maga is követi anyja példáját. Apja anyagilag ugyan támogatta, ám sosem volt hajlandó találkozni vele, hiába próbálta többször is felkeresni a városi palotájában. Ezen felbőszülve a fiatal lány megszökött egy dalnokkal, Napmezei Turinnal, és eltanulta tőle, amit csak tudott, mielőtt a férfit megkéselték volna egy vöröstoronyi kocsmában.
A kalandor
Kardfoki Estrik az azúr nép szülötte, Kalar, a lovász és a vöröstornyi Mala fia. A fiatal legény hamar maga mögött hagyta az aprócska kardfoki fejedelemséget, hogy más vidékeken próbáljon szerencsét. Sok minden volt már azóta: alkalmi zsoldos, hétpróbás bajkeverő, botcsinálta költő.
Estrik magas, karcsú férfi, a népére jellemző azúrkék szemekkel és világosbarna hajjal. A mosolyát gyakran használja fegyverként.
A katona
Völgyodúi Elgar Kéttorony egyik falvában született, Ronak, a kovács és Elma, a herbalista fiaként. Már fiatalon a fejedelem szolgálatába állt, hátra hagyva szülőfaluját, és azóta is Kéttorony seregében szolgál, strázsamesterként. Hűséges embernek ismerik, aki nem fél a saját árnyékától, és egyetlen bánata, hogy bár már benne jár a korban, még mindig nem léptették elő tiszti rangra.
Elgar egy termetes, őszülő hajú férfi, a nappartiakra jellemző vonásokkal, barnás bőrrel és sötétbarna hajjal, szemmel.
A mutatványos
Szilvölgyi Remo egy kis napmezei faluban született, a mutatványos társulattal vándorló Erka, a tűzvérű dalnok fiaként. Az apját sosem ismerte, az anyja pedig nem volt hajlandó róla beszélni, miközben Nappart fejedelemségeit és tartományait járták a csapattal. Hamar kivette a részét az előadásokból, előbb akrobataként, majd késdobálóként, a társaságot vezető Emrich tanítványaként. A viszonyuk azonban megromlott, mikor a mestere megtudta, hogy Remo a lányának udvarol, és az egyik előadás során szándékosan a falhoz szegezte a legény jobb kezét az egyik késsel. Ahogy a seb begyógyult, Remo ott hagyta a csapatot, önállóan folytatva útját Százkoronán, de a szívében azóta is ég a bosszúvágy.
Anyjától vörös hajat és kék szemeket, apjától barnás bőrt és mokány termetet örökölt.
A portyázó
Ridegkői Menar a Ridegszív-hegység egyik kis tanyáján született, Kolm és Mana, két portyázó gyermekeként. A szülei azok közé tartoztak, akik sosem fogadták el a Boszorkányúrnő uralmát, így társaikkal örök háborúban álltak mind a hegyi fejedelemségek, mind pedig a Sötét Sereg katonáival. Menar végül megunta az örök nélkülözést és a kopár hegyeket, inkább leereszkedett a gazdagabb keleti földekre, hogy itt szerezzen magának vagyont és hírnevet.
Igazi hegylakó férfi, magas és izmos, bronzbarna bőrrel és fekete, hosszú hajjal. A vonásain és az izmain gyakran megakad a nők tekintete. A természete elég heves, hajlamos ösztönből cselekedni, és mint oly sok hegylakó, ő is irtózik a mágia minden formájától.
A suttogó
Vöröstornyi Sandro az azúr partvidék legnagyobb királyságában született, Iman, a suttogó és Nala gyermekeként. Apja kora gyermekkorától igyekezett felkészíteni őt a rendhez való csatlakozásra, és Sandro remek tanítványnak bizonyult. Azonban elég hamar kiábrándult abból, hogy a nagyra becsült Suttogók Rendjét a Boszorkánykirálynő besúgókká és a Sötét Sereg saját hírnökeivé formálta, ezért egy éjszakán elhagyta otthonát. A rendet övező előítéletek és a megtorlástól való félelem miatt igyekszik titokban tartani mentális erejét, és csak nagyon ritkán folyamodik ahhoz, hogy mások gondolataiban olvasson.
Sandro egy kifejezetten vékony, karcsú azúr férfi, kávébarna bőrrel és kék szemekkel. A fejét általában kopaszra borotválja.
A tolvaj
Szélkapui Odo a nyugati Zordvidék legnagyobb fejedelemségében született, Guthar, az aranyműves, és Loran, egy azúr kereskedő harmadik gyermekeként és egyetlen fiaként. Bár atyja mindent megtett, hogy megszerettesse Odóval a hivatását, ő már egészen fiatalon is főleg a bajkeverés terén jeleskedett, állandóan kellemetlen helyzetbe hozva a szüleit. Végül édesanyja délre küldte, saját rokonaihoz, mielőtt még Guthar kitette volna a szűrét. Egy ideig Kardfok városában élt, ahol elég rossz hírre tett szert, mielőtt innen is menekülnie kellett volna.
Odo nyurga, nem túl magas legény, az azúrokra jellemző bőrrel és kék szemekkel, ám a szélvidékiekre emlékeztető vonásokkal és szőke hajjal. Mindez gyakran felkelti a hölgyek figyelmét is.
A zsoldos
Ezüstároki Manzar a leggazdagabb nyugati fejedelemségben látta meg a napvilágot, a zsoldos Manzar és Wilna, a felesége egyetlen gyermekeként. Apja évente csak pár hónapot töltött odahaza, a többit úton, a nemesek háborúiban töltötte, de fiát már kicsi korától a fegyverforgatásra okította. A ifjabb Manzar hamar elsajátította a szükséges tudást, és amint a tavaszünnepen a felnőttek közé lépett, csatlakozott apjához. Néhány évnyi közös hadakozás után azonban az idősebb Manzar súlyos sebet szenvedett, amiből sosem épült fel teljesen, így fiára maradt az otthoniak támogatása.
Manzar középmagas, erős alkatú szélvidéki férfi, szalmaszőke hajjal és zöld szemekkel.
Százkorona - Az elátkozott kastély (Kaland)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése