Százkorona - Fajzatok - A hárpia

A Százkorona játékok nem csak a mágia és a világ kipróbálására nyújtanak alkalmat, hanem a különféle szörnyetegek, fajzatok tesztelésére is: lassan egész komoly kis bestiárium kezd sorakozik a OneNote jegyzetfüzetemben, a kipróbált és gyakran újraírt lényekből. A véletlenszerűen összeállított homálylények mellett a leggyakrabban a tőlük származó fajzatok bukkannak fel: ebbe a gyűjtő kategóriába tartozik Százkoronán szinte minden fenevad, ami nem állat, rém, élőholt vagy sárkány. A most bemutatott lény, a Hárpia az ötödik tesztjáték során bukkant fel és eléggé megkeserítette a csapat életét: a boszorkány nem keveset áldozott saját életerejéből a varázslataira, ahogy előbb elűzni, később pedig legyőzni próbálták, igaz, végül sikerrel jártak.


A Hárpia

Rátermettség - 5                         Küzdelem - 1                     Kitartás - 2
        Erő - 20                                         
Karmok - 12                            Mágiaellenállás - 5
Mozgás - 10                                                                                     Méregellenállás - 5
Repülés - 20                                                                                    Sebtűrés - 15

Tudás - 0                                 Érzékelés - 0                     Ösztön - 0
        Nyelv (Azúr) - 5                            Nyomkövetés - 3                    Állati érzéke - 5

Mágia - 1
        Halálsikoly - 10

Fegyver             Fegyverbónusz         Kezdeményezés
Karmok             +2                          -0

Páncél: nincs

Leírás
A hárpia olyan, mintha átmenet lenne ember és madár között: a felsőteste és az arca egy tollas nőé, a lába madárszerű, a karja pedig a kettő keveréke, tollakkal, és megnyúlt ujjakkal. 
Általában sziklás terepen fészkelnek, a domb között vagy a hegyoldalakban. Jobban kedvelik a meleg éghajlatot, így sokkal gyakoribban Azúrföldön vagy a Napparton, mint a kontinens többi vidékén, ám ennek ellenére még a Ridegszív-hegységben is találkozni velük.
A hárpiák gyakran ragadnak el embereket, akiket azután a fészkükbe visznek és széttépnek. A legendák szerint a haláluk előtt még rosszabb sors is vár rájuk, bár erre még senki se talált bizonyítékot - igaz, nem nőnemű hárpiát se láttak még soha. Értik az azúr nyelvet, bár beszélni nem tudják, mert a torkukból csak sikolyok törnek elő. Ezek igen veszedelmesek, mert mágikus hatásuk is van.

Emberevő
A hárpiák imádják az emberhúst, és csak sikeres Akaraterő (Kitartás) próbával tudnak ellenállni a lehetőségnek.

Halálsikoly
A hárpiák "nyelve" sikolyok sorozatából áll, de van köztük egy, amit csak prédára lesve vetnek be: ez a magas, metsző hang szó szerint képes beszakítani az áldozat dobhártyáját, aki Hatás (1-4) pontot sérül, mindig Fejen. Vörös Siker esetén akár azonnal bele is hallhat. A sikolyt egy adott célpont ellen kell irányozni, és jó látási körülmények között az is észlelhető, ahogy megremeg a levegő a hárpia és a célpont között.

Megragadás
Ha a hárpia legalább Narancs eredményt ér el, mikor a karmaival támad, úgy is dönthet, hogy sebzés helyett inkább megragadja és felkapja az áldozatot. Ekkor általában egyből a fészkébe viszi, hogy ott széttépje, útközben viszont nem bántja. A megragadott áldozatnak Erő (Rátermettség) vagy Birkózás (Küzdelem) próbát kell dobnia a kiszabaduláshoz, annyi büntetéssel, amennyi a sebzés lett volna (-5 vagy -6). Ha sikerül lefejtenie magáról a karmokat, már csak a zuhanást kell túlélnie... Ha van szabad keze és inkább támadni próbál, ugyanannyi a büntetése, mint ha kiszabadulni próbálna.

Százkorona - Fajzatok - A hárpia


Százkorona - Temetetlen holtak

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések