Százkorona - A Boszorkánykirálynő uralma

A tavaly téli hobbiprojektem az 1985-ben a TSR kiadónál megjelent Conan szerepjáték volt: több cikket is írtam róla, miért fogott meg annyira mind a hangulata, mind a rendszer egységes, sokoldalú és mégis egyszerű mivolta. Az elkészülte után nem sokkal bele is vágtunk a játékba: az egyik csapattal egy rövidebb, három alkalom alatt lejátszott kalandot meséltem a Határkirályság vad vidékein, a másik csapattal viszont egy hosszú, hetente folytatódó kampányt kezdtünk, ahol egy elrabolt neméd nemeskisasszonyt próbálnak hazajuttatni Brythúnia földjéről. Ez a történet immár a negyedik fejezeténél tart, és ahogy közelednek a lány apjának otthona felé, egyre csökken a csapat meggyőződése abban, hogy jót tesznek-e neki azzal, hogy hazaviszik.

Eközben számos kísérletet tettem én is, és Nerva is a Conan szerepjátékok licenszét elnyerő Monolith kiadóval való kapcsolatfelvételre. Sajnos se a megadott email címen, se a weboldalon elhelyezett üzenetküldő űrlapon, sem pedig Messengeren semmilyen szinten nem reagáltak a megkeresésünkre. Egyedül a jogokat birtokló Heroic Signatures válaszolt, ők is csak igen röviden, és szintén a Monolithhoz irányítottak minket. Úgyhogy sajnos egyelőre a hivatalos, magyar nyelvű Conan szerepjáték kiadása még várat magára. A játék motorját adó, szabadon felhasználható ZeFRS rendszer viszont annyira a csapat egyik kedvence lett, hogy újra is újra felmerült bennem egy ezzel működő saját játék gondolata. Szabad pillanataimban elkezdtem összeírogatni az ötleteket, eleinte válogatás nélkül mindent, azután ahogy bizonyos lényeges elemek kialakultak, lassan megszületett belőle a Százkorona - A Boszorkánykirálynő uralma szerepjáték váza.

A stílus

Ha fantasyt mesélek, szinte mindig high fantasy történeteket mesélek, néha egy-egy low fantasy kalanddal fűszerezve. A Conan kampánynál a sword & sorcery alap fel is adta a leckét, nem is voltam biztos, hogy elég autentikus lesz-e, főleg, hogy a három fős partiban túlnyomórészt hölgyek játszanak, és egyetlen vad, engesztelhetetlen barbárunk sincs. Most viszont pont ezt a hangulatot próbáltam megragadni. A legjobb inspirációkat a 70-es és 80-as évek fantasy filmjei adták, mint a Willow vagy a Hawk the Slayer: mi van, ha a Gonosz, ebben az esetben egy Boszorkánykirálynő, győzedelmeskedik a világ szabadságszerető népei felett, ám mégsem változtatja a világot egy földi pokollá? Minél jobban kezdtem körbejárni a témát, érdekes módon annál jobban kezdett a szetting a Csillagok Háborúja fantasy változatára emlékeztetni.

A világ

A játék nevét adó Százkorona maga a kontinens, az egykori Száz Korona Földje, ahol megszámlálhatatlan sok kis fejedelemség létezett, és néhány kisebb-nagyobb királyságon kívül sosem volt erős, központi hatalom. Ezek a királyságok sem egy középkorias, feudális társadalmat jelentettek, hanem inkább a szabad emberek világát, ahol a nemes a közösség vezető és fegyverrel védelmező tagjaiból emelkedett ki. Végletesen emberközpontú hely, ahol csupán romok és ősi vésetek jelzik, hogy egykoron valaki más is élt már itt. 

Immár száz éve, hogy egész Százkorona felett a Boszorkánykirálynő uralkodik. A hatalma sosem gyengült meg, bár volt, hogy elhitette ezt ellenségeivel, csak hogy napvilágra kerüljön, kik is azok, akik készek őt elárulni. Aki behódol előtte, és elfogadja a Birodalom rendjét, nem csak életét és javait őrzi meg, de gyarapíthatja is vagyonát. Aki szolgálja, mint a Feketeköpenyesek rendjébe tartozó varázslók, a Szolgálók és a Vadászok közé tartozó ügynökök, kémek és orvgyilkosok, hatalmat nyernek cserében. Akik viszont ellene fordulnak, azoknak előbb-utóbb nyoma vész.

A mágia itt sokkalta ritkább, mint egy high fantasy világban, és megőrizve a Conanból örökölt hagyományokat, komoly árat fizet érte a varázstudó. A Feketeköpenyesek féltékenyen őrzik a többi, mára megsemmisült rendtől megszerzett titkaikat, azokat csak saját tagjaikkal osztják meg - ám a régi idők varázslói is ott rejtőznek a megmászhatatlan hegyek csúcsai közt, a áthatolhatatlan erdősek mélyén vagy a lápvidékeken.

A karakterek

A Százkorona középpontjában nem a Boszorkánykirálynő elleni harc áll, bár az egyik felvázolt nagy kampányötlet pont arról szól, hogyan próbálja meg az egyik egykori fejedelmi család egy próféciát felhasználva visszaszerezni a régi dicsőséget. A történetek hősei ugyanúgy lehetnek lázadó nemesek, a népet felkelésre buzdító vándordalnokok, mint a becsületüket és a kardjukat pénzért áruba bocsájtó zsoldosok, haszonleső kalandorok, a háborúk során romba dőlt várak és kastélyok elveszett aranyát kutató kincsvadászok is. Sőt, akár a Boszorkányúrnő oldalán is állhatnak, mint a Feketeköpenyesek rendjének varázslói és boszorkányai, a különleges képzést kapott Szolgálók női kémei, az Úrnő ellenségeit csendben eltűntető, az elbujdosott varázslókat és próféciákat suttogó papokat felkutató Vadászok, vagy akár a Sötét Sereg katonái. Ebben a világban a gonosz nem is annyira sötét, és a jó nem is annyira hófehér jellemű.

Bizonyos szempontból az egész olyan, mint amikor a szellem kiszabadul a palackból: egy bizonyos ponton túl egyik ötlet adta a másikat, minden egyes kitalált helyszín, fejedelemség és régi rom két másikhoz adott ihletet. Ahogy elkezdtem a Conan karakteralkotását a világhoz igazítani, újabb és újabb inspirációk jöttek, a rendszer esetleges opcionális szabályaihoz pedig máris volt rengeteg ötlet a futó kampány tapasztalataiból. Jövőre talán már valami kézzelfogható eredménye is lesz az egésznek.

Százkorona - Példajáték - A Beavatott

Százkorona - Homálylények és fajzatok

Százkorona - Példajáték - Az acél dala

Százkorona - Fejlesztői kirakós

Százkorona - A világ arca

Százkorona - A mágia szava

Százkorona - Nemesek, zsoldosok és kalandorok

Százkorona - Mágusok és Boszorkányok

Százkorona - A Boszorkánykirálynő uralma

-Kyrg-