Százkorona - A Boszorkánykirálynő birodalma
Százkorona egykor a szabad emberek földje volt, ahol bárkiből fejedelem lehetett, ha elhódított egy darabka földet a vadontól. A név nem túlzó, sőt, hiszen az emberek ideérkezése óta eltelt több, mint ezer évben bőven száz felett volt a kisebb-nagyobb országok száma, még ha egyszerre nem is volt ennyi soha. Miriam, a Boszorkánykirálynő hódító háborúja azonban mindent megváltoztatott, és az általa elhozott Új Rend alatt felnőtt generációk már csak a legendákból ismerik ezt a fajta szabadságot.
Fejedelemségek és fejedelmek - tartományok és helytartók
Mielőtt a Sötét Sereg megindult Hollóerdőből, Miriam minden fejedelemnek és királynak lehetőséget adott a behódolásra és a csatlakozásra. Sokan éltek az ajánlattal, kinyitották a kapukat és letették a fegyvert a Boszorkánykirálynő tábornokai előtt - ezzel maguk is az ellenállók célpontjai lettek. Kéttorony fejedelemségét például szinte teljesen elfoglalták Farkasvölgy katonái, így mikor a Sötét Sereg kiszorította onnan a megszállókat, a fehértornyiak felszabadítókként ünnepelték Miriam embereit. Megmaradt katonáik csatlakoztak a Farkasvölgy elleni támadáshoz, és a győzelem után Fehértorony urát nem csak visszasegítette a trónjára, de az elpusztított ország egyes területeit is fejedelemségükhöz csatolta.
A Boszorkánykirálynő a "répa és bot" taktikáját követte mindenfelé: a behódoló fejedelemségeket nem bolygatta, uraikat a helyükön hagyta, és még fejedelmi címüket is megtarthatták. Egyedül a nagy királyságok urainak kellett elfogadniuk, hogy királyok helyett már csak alkirályai lettek saját országuknak. Ezekben a fejedelemségekben az élet keveset változott: a helyi törvényeket továbbra is a fejedelmek hozták és a milícia felelt a rendért. A Sötét Sereg is csak akkor állított fel helyőrséget, ha stratégiailag fontos volt a hely, vagy ha lázadástól tartottak - ez nem egyszer be is következett, de a fejedelemségek még ekkor sem veszítették el státuszukat, legfeljebb csak az uralkodócsalád tűnt el, nyomtalanul.
Azok az országok, melyek fegyverrel álltak ellen a Hódításnak, egytől egyig vereséget szenvedtek. Volt, amelyiknek még az sem adatott meg, hogy összemérjék az erejüket a Sötét Sereggel, mert a Boszorkánykirálynő varázslattal elpusztította őket, mint Hosszúvéget, amire egy sötét, mérgező felhő borult. Még az olyan nagy, harcias országok sem jártak sikerrel, mint legerősebb napparti hadsereggel bíró Farkasvölgy, amit teljesen elpusztítottak a Hódítás végére, vagy az azúrok legendás országa, Vöröstorony, melynek alapítója egykor csaknem egyesítette az egész déli területet.
A meghódított fejedelemségek a Boszorkánykirálynő közvetlen irányítása alá kerültek: tartományokká szervezték át őket, az élükön egy helytartóval, aki gyakran a Sötét Sereg egyik tábornoka volt. Minden esetben jelentős, néha több ezres haderő állomásozik a földjükön, a törvények pedig sokkalta szigorúbbak, mint más vidékeken. Az északi Háromkőben például a legkisebb vétségért is pár nap kényszermunka jár a helyi rézbányában.
A fejedelmek és a helytartók közt a legfőbb különbség, hogy előbbiek elméletben átörökíthetik hatalmukat, utóbbiakat pedig visszavonásig nevezi ki a Boszorkánykirálynő. Ezt leszámítva mindegyik teljes ura a rábízott országrésznek, és mind részt vesz a hatalmasok intrikáiban: ebbe egyaránt beletartoznak a vetélytársak elleni merényletek, az adókat szállító karavánok megtámadása zsoldosokkal és kalandorokkal, sőt, akár a nyílt háborúskodás is.
Hollóerdő, Miriam királynő székhelye
A Boszorkánykirálynő trónra lépése előtt Hollóerdő egy kis ország volt a Ridegszív-hegység keleti lábánál, egy alig háromezres kis fővárossal. Sokan meg is mosolyogták urait, akik már évszázadok óta királyoknak nevezték magukat, annak emlékére, hogy egyszer régen közös korona alatt egyesült Hollóerdő, Farkasvölgy, Kéttorony és Hosszúvég. Miriam hatalomra kerülésével a város gyors fejlődésnek indult, mára pedig harmincezres lakosságával Százkorona egyik legnagyobb településévé nőtte ki magát. Sötét színű kőből emelt, karcsú tornyú palotáival ugyanolyan "halálos szépség", mint maga a Boszorkánykirálynő.
A városban rengeteg palota van, mert a birodalom minden fontosabb nemese fent tart itt egy rezidenciát, arra az esetre, ha részt kívánna venni az udvar évente kétszer megrendezett báljain. Ilyenkor a lakosság a háromszorosára nő, mert az előkelőségek hatalmas kísérettel érkeznek, és a városba áradnak a zsoldosok és a kalandorok is, mert mindig akad némi munka a számukra. A külvárosokban rengeteg taverna és kétes hírű fogadó van, ezek közül némelyik csak ilyenkor üzemel, és más napokon a szegények laknak bennük.
Hollóerdő legnagyobb palotája magáé a Boszorkánykirálynőé: a hegyoldalban magasodó fekete-ezüst tornyot mérföldekről észre lehet fenni, különösen éjszaka, amikor kísérteties derengés veszi körül. A történetek szerint az Úrnő és a Feketeköpenyesek által megidézett démonok egyetlen éjszaka alatt építették, bár ez minden bizonnyal nem több puszta legendánál. Ennek termeiből irányítja Birodalmát a Boszorkánykirálynő, és itt élnek a Szolgálók is.
Hollóerdő annyira megváltozott a hódítás óta, hogy szinte egyetlen épület se maradt benne Baleric király idejéből, így egyáltalán nem találni itt templomot. A vallás gyakorlása persze itt sem tilos, de a híveknek erre csak az otthonukban van lehetőségük. Még ennél is különösebb, hogy a városban igen sok, előkelőnek számító bordélyház található - a pletykák szerint ide kerülnek azok a leányok (és néha legények is), akiket kiválasztottak a Szolgálatra, de nem kerültek be a Szolgálók közé. Nem tudni, mennyi ebből az igazság, de annyi bizonyos, hogy a városba látogató idegen nemesek gyakorta térnek haza innen származó ágyassal, néha pedig feleségül is veszik őket.
A Szolgálat
Százkorona minden vidékén megünneplik a tél és az óév végét, az új esztendő kezdetét jelző tavaszünnepet, ami egyben a felnőtté válás is azok számára, akik most ünneplik ez tizenötödjére. Régen ez egy teljesen felszabadult, örömteli esemény volt, ám a Boszorkánykirálynő hatalomra kerülésével ez is megváltozott. Egyik első rendelete ugyanis az volt, hogy minden fejedelemségből évente egy fiút és egy lányt kiválasztanak a Szolgálatra - a kisebb országrészek számára ez nagyobb csapás volt, így tőlük sokszor csak két-három évente szedik ezt be, a nagyobbak esetében pedig váltogatják, hogy mikor melyik városkát vagy falut látogatják meg.
A Szolgálatra kiválasztást a Sötét Sereg katonái végzik, általában egy tucatnyi lovasból álló különítményt küldenek ki. Nem ritka az sem, hogy a fiatalok maguk ajánlkoznak fel, hogy valaki mást megmentsenek ettől a sorstól, de az sem, hogy a módosabb szülők kalandorokat vagy zsoldosokat fogadnak fel a kiválasztottak kiszabadítására. Ezek a próbálkozások általában sikertelenek. A kiválasztottak sorsáról sokféle pletyka terjeng: többségük bizonyosan a Sötét Seregbe kerül, mások a Szolgálók vagy a Vadászok közé állnak.
A Szolgálók Miriam királynő kémei, szemei és fülei: dalnokokként, nemes hölgyekként és kalandorokként járják az országot, begyűjtve és továbbítva a híreket. A Vadászok többsége nyíltan hirdeti, hogy a bűnözők, hitszegők és renegát varázslók üldözői.
A Sötét Sereg
Miriam királynő akaratának végrehajtásáról a Szolgálók és a Vadászok mellett a Sötét Sereg gondoskodik. Bár a kontinensen számos híres és jól képzett haderőt találni, mint Aranymező nehézlovassága, Vöröstorony kardforgatói, a hegyvidéki portyázók vagy a szélvidéki zsoldosok, egyik se bír olyan létszámmal, fegyelemmel és egyen-felszereléssel, mint a Boszorkánykirálynő harcosai. A közkatonák és altisztek sötétre edzett pikkelyvértet, a tisztek lemezvértet viselnek, minden esetben zárt sisakkal. Bár a közhiedelem szerint mindannyian férfiak, egyes pletykák szerint legalább az állomány harmada, de talán a fele is nőkből áll.
A sereg szinte egészében lovasságból áll, kifejezetten gyalogos vagy íjász alakulat nincsen. Mindannyian karddal, pajzzsal, lándzsával és számszeríjjal vannak felszerelve, így elég sokoldalúak, specializációk nélkül. A parancsokat olyan fegyelmezetten és habozás nélkül hajtják végre, hogy néha úgy hiszik róluk, igazából nem is élő emberek.
A Sötét Sereg talán leggyengébb pontját a tengeri haderő jelenti: kisebb hajóik egyáltalán nincsenek, csupán nagyjából két tucatnyi Pusztítót, három evezősoros, masszív hadigályát építettek. Ezeken száznál is több katonájuk szolgál, és gyakran a Feketeköpenyesek tanítványai, a Beavatottak közül is találni egy-kettőt rajtuk. Bár egy egész flotillát képesek legyőzni, egy kisebb vitorlás könnyűszerrel kereket oldhat előlük, hacsak nem tudják varázslattal kifogni a szelet a vitorlájukból. Emiatt a kalózok sokkal nagyobb problémát jelentenek, mint a szárazföldi banditák, és a Boszorkánykirálynő ellenségei is gyakran a part menti szigeteken keresnek menedéket a Vadászok elől.
Százkorona - A Boszorkánykirálynő birodalma
Megjegyzések
Megjegyzés küldése