Conan RPG - Az első kampány - Echena szigete
Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt írtam egy összefoglaló cikket az akkor már több, mint két éve heti rendszerességgel futó Conan kampányunkról. Jelentem, Callista, Nipet és Ubaldus (és számlálhatatlan NJK csapattársuk) története azóta se ért véget. A játékot hagyományosan csütörtöki napokon játsszuk, így az eheti most június 11-re esik, ami - sajnos - fontos dátum a hibóriai kor számára: pontosan 90 évvel ezelőtt, 1936. június 11-én döntött úgy Robert E. Howard, hogy véget vet az életének.
A X. fejezet a kampány eddigi leghosszabb szakasza lett, ugyanis bár hőseink már számos kalandon túl vannak Echena szigetén, ahová Olgar, a Szürke Bagoly varázskulcsa küldte őket, még mindig nem találták meg a kiutat.
Megérkezés Echenára
A varázskulcs keltette mágikus örvény egy trópusi szigeten vetette ki magából a csapatot, ahol semmi sem volt ismerős a társaságnak - ennyire egzotikus helyen még a Stygiából származó Nipet sem járt még azelőtt. A tengerpartra indított első felderítés máris egy váratlan felfedezéssel járt: a hatalmas öbölben egy stygiai hajóraj horgonyzott, egy katonai erődítmény közelében!
Kis csapatunk igyekezett visszahúzódni az erdőbe, ahol viszont egy hatalmas, a pikt vadon szörnyetegeivel vetekedő termetű kardfogú tigrissel találták szemben magukat. Már úgy tűnt, hogy elkerülhetetlen az összecsapás, amikor a Jhabbal-Sag kegyét korábban elnyerő Nipetnek sikerült az Állatok barátja varázsigével megtalálnia a "közös hangot"! A tigris így nem csupán útjukra engedte őket, de még néhány egyszerű információt is megtudott tőle a szigeten élő emberekről.
A szigetlakók
A szigeten bóklászva ősi romokra bukkantak, rajtuk olyan vésetekkel, melyeket Lenrik még a már ismert acheroni romoknál is ősibbnek vélt, sőt, egyes jeleket egyenesen atlantiszi eredetűnek vélt. A közelükben hatalmas méretű, frissnek tűnő lábnyomokat is láttak, valamiféle olyan szörnyetegét, amilyenhez hasonlót még nem láttak.
Kutakodás közben a szigetlakók egyik csapatával is összetalálkoztak, akik ugyan gyanakvással fogadták őket, ám hamarosan kiderült, hogy Lenrik érti a szavukat: megfogalmazása szerint a nyelvük erős rokonságot mutatott a kimmériaival, amit ő elég jól beszélt. A szigetlakók magukkal vitték őket a falujukba, ahol a főnükök, Bhator elmesélte hőseinknek a saját történetüket. A szigetre érkező őseiknek egy fontos holmit kellett biztonságba helyezniük a királyuk parancsára, ám a vezérek közti széthúzás miatt idővel a tárgy holléte és neve feledésbe merült. Minden falu a maga ura volt, ám a külső ellenséggel szemben mindig a hadifőnök vezette őket: ez a rang annak járt, aki az ősi pengét, Fényes Fogat birtokolta, vagy le tudta győzni a Szörnyeteget - ennek nyomait látták a romok közelében.
Azt is megtudták, hogy az "idegen hódítók" pár hónappal ezelőtt érkeztek a szigetre, elfoglalva az egyik falut az öböl partján. Azóta rengeteg további foglyot is ejtettek, a magukkal hozott rabszolgák mellé, és a szigetlakók hadifőnöke is elesett a harcokban, így Fényes Fog is támadók kezébe került. Senki se tudja pontosan, mit is keresnek, de a tiltott keleti hegy környékén és a dzsungel számos pontján is folytattak ásatásokat. Bhator szerint a vezetőik sötét erőknek parancsoltak, és egyiküket egy két lábon járó kígyóként írta le. Mindez különösen Nipetet érintette rosszul, aki rettegett Szet haragjától, amiért elhagyta őt Jhabbal-Sag hitéért.
Az éjszakát a falu ágakból font kupolája alatt töltötték, ám éjközép idején váratlanul egy hatalmas, szarvas hüllőfej törte át az akadályt! Maga a Szörnyeteg próbált meg behatolni, és csak az egyik falubeli merészsége mentett meg mindenkit, mikor kiáltozva elfutott az erdőbe, maga után csalva a bestiát. A látottak és a nyomok alapján Lenrik egy sárkánynak vélte, melyekről már olvasott a távoli földekről szóló krónikákban.
A sziget felderítése
Miután a csapat másnap elköszönt Bhator falujától, hamarosan rábukkantak a stygiai hódítók egyik ültetvényére és egy csapat szigetlakó rabszolgára. Az első rajtaütést újabb és újabb összecsapások követték, melyek során csaknem két tucat katonával végeztek és rengeteg foglyot is kiszabadítottak, sőt, Nipet is tovább bővítette követőinek csapatát Ratifának, az egyik stygiai tiszt rabszolganőjének kiszabadításával.
Tőle tudták meg, hogy a szigetre vezetett expedíciót Stygia három nemesi háza (Het, Nuba és Athor) indította, és a vezetés Horeb-Het, Szet egyik papjának kezében van. Valójában azonban Ssuthar, Szet egyik kígyóembere mozgatta a szálakat, neki engedelmeskedett mindenki. Ratifa se tudta megmondani, hogy pontosan mi után kutatnak a hódítók a szigeten, azt viszont igen, hogy hol zajlik a közelben nagyobb ásatás.
A csapat megközelítette a helyszínt, ahol egy ősinek tűnő monolitot ástak ki a rabszolgák, egy nagyobb csapat stygiai katona felügyelete alatt. Az összecsapás kemény volt, de hőseink győzedelmeskedtek, és ezúttal a kiszabadított szigetlakók se széledtek szét azonnal, hanem volt köztük, aki hajlandó volt segíteni nekik. Megtudták, hogy Ssuthar sok időt töltött a masszív oszlop véseteinek tanulmányozásával, így Lenrik is igyekezett minél többet megtudni a jelekből.
Tevékenységük azonban nem maradt észrevétlen: megriasztott madarak és állatok zajára figyeltek fel, melyek egy közeledő zöld "hullám" elől menekültek. A csapat is igyekezett minél magasabbra kapaszkodni a fákra, hogy elkerülje a több méter magas gázfelhőt, ami minden útjába eső embert és állatot elaltatott, néhányan azonban közülük is áldozatául estek. A szigetet átkutató stygiai katonák elől a közeli hegy felé vették az irányt, ahol az egyik volt fogoly egy barlangba vezette őket.
A járat mélyére láthatóan senki se merészkedett már ki tudja mióta, hőseinknek viszont gyanúsak lettek a falakon látott, kopott vésetek, így a felderítésére indultak. A mélyén egy ősi teremre leltek, benne egy uralkodó szobrával, akit a vésetek alapján Lenrik Kullként azonosított…
A szövetség
A csapat pihenését a nyomaikat követő szigetlakók zavarták meg: mint kiderült, a szökevények egy részének sikerült hazajutnia, és a csapat távolétében a falvak vezetői összeültek, hogy megvitassák az összefogást. A hagyományok azonban gúzsba kötötték őket, hiszen nem volt náluk a kard, Fényes Fog, és a Szörnyeteget nem tudta senki legyőzni. ,Bathor azonban egy szokatlan javaslattal állt elő: mivel egyik szigetlakó sem bizonyult elég kiemelkedettnek, hogy vezesse őket, azt ajánlotta, válasszák vezérnek Caliistát, a neméd kalandornőt, akit személyes kisugárzása miatt alkalmas vezérnek látott. Így mikor rátaláltak hőseinkre, a hölgy azzal szembesült, hogy őt tekintik királynőjüknek.
A szigetlakók minden emberüket egy, a központi hely oldalában emelt, jól védett táborba vonták össze, ahol összeültek a bölcsek, és megosztották tudásukat Lenrikkel. A obeliszkről és a szobor termének faláról szerzett tudással kiegészítve összerakták a számukra is elveszett tudás darabkáit: őseiket maga Kull küldte erre a szigetre, hogy itt rejtsenek el valamit, amit ellenségeiktől, Szet kígyóembereitől zsákmányoltak. Amit ők büntetésnek tekintettek, valójában önként vállalt szolgálat volt, és a tárgy hollétét pont azért nem tudták, mert azt csak az elrejtői ismerték. Most viszont minél hamarabb meg kellett lelniük, mielőtt Ssuthar talál rá előttük!
A rejtély kulcsának a sárkány tűnt, melynek elődeit szintén őseik hozták magukkal a szigetre, a kincs őrzésére. Ehhez rendelkeztek egy varázslatos karpereccel, amivel hatalmuk volt a Szörnyeteg elméje felett, viszont ez már rég elveszett, mikor az egyik vadászuk megpróbált végezni a bestiával. A csapat ezért a sárkány fészkének felkutatására indult, ahol azzal szembesültek, hogy a stygiaiak is ott settenkednek. Sikerült kijátszaniuk a katonákat és őket felhasználva elcsalniuk a sárkányt a fészkéből, a gyors kutatás pedig meg is hozta az eredményét: mire a Szörnyeteg visszatért, Callista felvette a karperecet, és hatalmas hüllő engedelmeskedett parancsainak.
Ezzel az új szövetségessel a csapat azok felé a romok felé vette az irányt, amit a szigetre érkezésükkor láttak, és ahol - egy elfogott katona szerint - Ssuthar kutat mostanában. A méretes katlan korábban a szigeten élő sárkányok otthona volt, ám már rég elhagyták, és egy sekély tó keletkezett az alján. Ennek közepén állt a stygiai tábor, amit a Szörnyeteg feldúlt Callista parancsára, ők pedig a zűrzavart kihasználva követték a kígyóembert az aknába, amit a katlan talajába vájtak.
Odalent egy hatalmas "barlangba" érkeztek, ami valójában egy kupola volt, alatta egy ősi piramissal. Ennek szintjein leereszkedve az épület belsejében szembe találták magukat Ssutharral és elit testőreivel, akik minden erejükkel a csapatra rontottak. A kígyóember sötét mágiája többek elméjét összezavarta, de végül sikerült legyőzniük, mielőtt még megtalálta volna a piramisban rejtőző ősi ereklyét.
Mikor a ládát kinyitották, egy fémből készült könyvet leltek benne, melyet az arkán jeleket kiolvasva A Halál Hét Arca című, a nekromanciáról szóló kötetként azonosítottak. Nipetnek nagyon nehezen sikerült csak legyűrnie a mágikus hatalom iránti szomját, de végül ellenállt a vágynak, és társai könyörgésének engedve beleegyezett, hogy elpusztítsák a könyvet. Erre végül a kardfogú tigris és a rajta keresztül megtestesülő Jhabbal-Sag segítségével került sor.
A stygiai ellentámadás
A szigetlakók táborához visszatérve egy komolyabb stygiai csapatra találtak, akik blokád alatt tartották a megerősített helyet. A rabszolgák két ostromtornyot ácsoltak, és a sziklafal tövében jól látszottak a nyomok, hogy időközben már legalább egy roham is lezajlott már. Hőseink azt is észrevették, hogy a támadókat maga Anor-Het, a pap Horeb-Het fia vezette, kezében Fénylő Foggal.
Callista magához hívta a Szörnyeteget, melynek felbukkanása összezavarta a stygiaikat, ők pedig igyekeztek Anor-Het közelébe kerülni. Ubaldus és többi fegyverforgató igyekezett távol tartani a katonákat Callistától, amíg ő összecsapott a vezérrel, Nipet pedig jégvarázslatával támadta az íjászokat. A csatát az aláereszkedő szigetlakók döntötték végül el, mikor meglátták királynőjük kezében Fénylő Fogat, az ősi pengét.
A diadal azonban nem tartott sokáig: lilás-fekete füst kezdett felszállni a talajból, majd a holtak megmozdultak és az élők után kezdtek kapkodni! A szigetlakók pánikba esve menekültek vissza a táborba, a csapat pedig a visszavonulást fedezte: Callista régi, acheroni pengéje, amiről Mitra papja levette az ősi átkot, most nagyon nagy szolgálatot tett, mert a Főnix jele könnyedén pusztította a felkeltett holtakat, akik egyáltalán nem bizonyultak ostobának.
A táborba visszaszorulva nézték végig, ahogy maga Horeb-Het is a csata helyszínére érkezett, a táborban maradt katonák és rabszolgák társaságában, akik mindannyian csatlakoztak a holtak seregéhez. Maga a pap sem tűnt élőnek, ám egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bánná ezt. A serege rohamra indult a tábor ellen, amit a szigetlakók és a csapat csak nagy veszteségek árán tudott visszaverni, nem kis részben Nipet Jhabbal-Sagtól kapott bűvigéjének segítségével: a sziget kisebb-nagyobb állatai összezavarták a katonákat, bár komoly kárt nem tudtak tenni bennük. Ennyi is elég volt hőseinknek, akik a figyelmetlensége kihasználva kilopakodtak a megerősített táborból, és egy merész rohammal egyenesen Horeb-Hetre támadtak. Bár a Szettől kapott mágikus bot segítségével képes volt elrabolni mások életerejét, hogy saját testét gyógyítsa vele, a Főnix jelével ő sem bírt el. A pap halálával pedig az összes, általa felkeltett élőholt is porrá omlott.
Bár úgy tűnt, ezzel vége a veszedelemnek, egy feladat vissza volt még: Nipet kötelességének érezte, hogy megsemmisítse Szet botját, ám mikor eltörte, a kiszabaduló varázserő csaknem végzett vele. Szerencsére a társai biztonságos távolba húzódtak, mikor látták, hogy mire készül, így más nem sebesült meg. Az ájult papnőt visszavitték a szigetlakók táborába, így míg Bhator és társaik ünnepeltek, és a csapat azon tanakodott, hogyan is próbálják meg elhagyni a szigetet (mint később megtudták, a hajók egy része elsüllyedt, a többi eltűnt), Nipetet Lenrik igyekezett talpra állítani.
Ennyi történt hőseinkkel az elmúlt egy év során, nagyjából 50-70 órányi játék alatt. Bár nyomát sem találták egyelőre Ravennának, és erős a gyanújuk, hogy Olgar csapdába csalta őket, feltett szándékuk, hogy addig nem hagyják el a szigetet, amíg meg nem bizonyosodnak arról, hogy a varázslónő nincs a szigeten.
Conan RPG - Az első kampány - Echena szigete
Megjegyzések
Megjegyzés küldése