Házibarkács ötletek - Főnix a hamvakból
Iskolás korom nagyon szeretem a posztapokaliptikus szettingeket, mint a Mad Max, az Országút harcosa, a Kaliforniai visszaszámlálás vagy a Fallout. A "kataklizma" előtti idők romjainak és titkainak, illetve az átalakult világnak az újrafelfedezése mind izgalmas témák. A szerepjátékok terén az Earthdawn és a saját A Világvége Után (AVU) kampányunk is ebbe a sorba tartozott.
A fentebb felsorolt világoknak egyik fontos sajátossága a múlt viszonylagos ismerete és a régiek eszközeinek relatíve széles körű használata: a legtöbben az összeomlás előtt készült fegyvereket, lőszereket, járműveket és kütyüket használnak, az összecsapások a megmaradt, elrejtett készletekért folynak, keveseket döbbent meg egy működőképes számítógép vagy robot, és gyakran találni elszigetelt helyeket, ahol még létezik a régi idők tudománya. Hiába telt el például a Fallout világában relatíve sok idő a 2077-es atomháború után (a Fallout 1 2261-62-ben játszódik, a Fallout 4 pedig 2287-ben), elterjedtek a régi technológiák és a bunkerek lakói sokat tanultak a háború előtti világról.
Van viszont a posztapokaliptikus világoknak egy másik, valamivel kevésbé elterjedt változata, ahol elég idő telt el az előző civilizáció bukása és az új világ között, hogy a régi holmik többsége már nem működik vagy teljesen feledésbe merült, és az emberek elkezdték a saját lehetőségeik és erőforrásaik segítségével újjáépíteni. A Majd ha az Orion felszáll regényben az atomháború után a világ nagy része a gőzgépek korában él, és csak néhány, technológiailag nagyon fejlett ország képes repülők építésére és üzemeltetésére, az űrkorszak pedig távoli emlék csupán. A Tövisek hercege/királya/császára regénytrilógiában pedig az emberek még messzebb kerültek a modern kortól, egy új középkorba, ahol szinte csak az egyház papjai emlékeznek a régi klasszikusokra. A Barbarians of Lemuria és a Numenera szerepjátékok pedig egy olyan távoli jövőben játszódnak, ahol már semmi sem emlékeztet a mi világunkra.
A mai házibarkács ötlet egy olyan szetting, ami a felületes szemlélőmnek akár egy feudális fantasy is lehetne, falvakkal, városokkal, nemességgel, céhekkel, titokzatos varázslókkal és mágikus szörnyetegekkel. Ha viszont közelebbről megnézzük, egy világháború utáni Földet találunk, ahol az emberiség nagy része elvesztette a legutóbbi évezred tudásának java részét, visszasüllyedve a középkorba és babonás félelemmel tekintve mindenre, amit nem tudott megmagyarázni, legyen az technológia vagy pszionika.
A múlt
A Kataklizma óta évszázadok teltek el: a bölcsek többsége abban nagyjából egyetért, hogy négyszáztizenhét éve "kelt fel éjszaka a Nap, amikor az óceánok felforrtak, és az emberek húsát lemarta a ragály". Abban már kevésbé egységesek, hogy pontosan ki kezdte, sőt, hogy egyáltalán kik voltak a harcoló felek, a szövetségek, és hogy miféle fegyvereket vetettek be egymás ellen. Az egykori államok nevei ma már csak keveseknek jelentenek bármit is.
A háború évtizedekkel a mi jelenünk után tört ki, egy hosszú, feszült hidegháborús időszak után. A felek igyekeztek felkészülni rá, új technológiákat és módszereket dolgozva ki, melyek többsége nem váltotta be a reményeket: egyik sem lett az a csodafegyver, ami garantálta volna a győzelmet, vagy ami elrettentette volna az ellenséget. Arra azonban jók voltak, hogy mindent átformáljanak: a támadások során a hagyományos és nukleáris fegyverek mellett vírus- és nanoidbombákat is bevetettek, melyek elmondhatatlan pusztítást végeztek, átformálva a kontinensek domborzatát is.
Mindez kevés volt a világ elpusztításához, ám a civilizációt egy lefelé tartó spirálba lökte: hiába követte az első csapásváltásokat egy sebtében tető alá hozott tűzszünet, a harcok újra meg újra kiújultak, a különleges fegyverek helyett jobbára hagyományos eszközökkel. Az utánpótlás egyre fogyott, ahogy a felek lerombolták egymás ipari kapacitását, és ahogy az üzemanyag is ritka lett, a páncélosok, légijárművek és drónok is egyre ritkábban lendültek támadásba. Fokozatosan azok a helyek is romba dőltek, melyeket elkerültek a korábbi támadások, és ahogy az elhúzódó háború során mindenki a túlélésre koncentrált, minden egyéb másodlagos lett.
A háborút nem követte békekötés: a résztvevő országok egyszerűen megszűntek létezni, ahogy összeroskadtak a káoszban. A nyomukban létrejövő kisebb államalakulatok valamilyen ideológia mentén próbálták megőrizni a múlt vívmányait, de az úgy folyt ki a kezükből, mint a homok. Mire a helyzet úgy-ahogy stabilizálódott, az emberiség technológiailag visszazuhant a sötétség korába.
A jelen
Több, mint négy évszázaddal a Kataklizma után a világ csak nyomokban emlékeztet a miénkre: a tengerszintet megemelkedett, majd ismét visszahúzódott, hegyek emelkedtek és tűntek el, és az északi földeket örök hó borítja. A kontinensek nagy részét vadon borítja, az egykori háború teremtette fenevadakkal, intelligens szörnyetegekkel és veszedelmes növényekkel.
Az emberek a hadurak és diktatúrák nyomán kialakult feudális államok városaiban, váraiban és falvaiban élnek, melyeket fából és a régi települések összedőlt épületeiből kifaragott "kövekből" emeltek. A legtöbb fejedelemség önálló, és a nemesi dinasztiák féltve őrzik függetlenségüket, csak a gyakori háborúk idejére kötnek egymással szövetséget. Ezek a konfliktusok jellemzően nagyravágyó uralkodók hatalmi ambíciói miatt törnek ki, és ritkán tartanak tovább egy-egy évszaknál.
A múlt tudásának maradékát a Egyház őrzi: e szervezet a Kataklizma előtti európai vallásokban gyökeredzik, ám azok eredeti dogmái és tanításai jórészt feledésbe merültek. A papok fontos szerepet töltenek be, hiszen sokfelé kizárólag ők tudnak írni-olvasni, ők őrzik a könyveket, ők tudnak komolyabb sebeket ellátni. Cserében igyekeznek mindent megtenni, hogy az emberek a Teremtő hitét és törvényeit kövessék.
Mivel az évszázadok alatt a Föld felszín közeli érckészletei kimerültek, így nagyon kevés bánya maradt. A Kataklizmából visszamaradt roncsokban viszont bőséggel voltak fémek, és az emberek amit csak tudtak, újra felhasználtak, beolvasztották és kardokat, bárdokat, ekevasakat kovácsoltak belőlük. Azokat az anyagokat, amiket nem tudtak felhasználni, kincsként őrizték.
A legnagyobb tudással az "alkimisták" bírnak, akik megtanulták, hogyan ismerjék fel és alkalmazzák a természetet beszennyező nanoidok, a "materia incognita" hatását. A megfelelő formulákkal átformálhatnak más anyagokat, így például még a legkeményebb fémet, a legendásan ellenálló és könnyű fekete vasat is ideiglenesen kovácsolhatóvá tehetik.
A természetfeletti
A Régiek nyomai nem tűntek el teljesen: a vadon mélyén nem csak ősi roncsokra lehet bukkanni, hanem elhagyott városokra, kazamatákra és hatalmas tornyokra is. Ezek azonban gyakran tele vannak ellenséges mutánsokkal és minden élőt gyűlölő élőholtakkal. Az emberek babonás félelme miatt minden különös vagy ismeretlen dologban gonosz varázslatot sejtenek, és nem is teljesen alaptalanul.
A Kataklizma során bevetett nukleáris fegyverek és vírusbombák rengeteg mutációt okoztak, melyek az évszázadok során különféle jellegzetes élőlényeket hoztak létre. Ezek az emberek között is gyakoriak, így nem ritka, hogy valakiről már a kinézete alapján meg lehet mondani, honnak származik. A háziállatok jó része sem úgy néz ki már, mint a háború előtt, a vadállatok között pedig egészen bizarr elváltozásokkal találkozni: az sem ritka, hogy amit szörnyetegnek nézünk, valójában egykor emberi ősökkel bírt.
Még ennél is rémisztőbbek az "élőholtak", melyeket a Kataklizma során bevetett nanoidbombák hoztak létre: a beprogramozott nanorobotok átalakították a holttesteket, egyfajta bionikus robotokat hozva létre belőlük, melyek egyetlen feladata a gyilkolás volt. Ráadásul az ezüstös pára formájába szétterjedő nanoidok sokkal nagyobb túlélőképességgel bírtak, mint azt a tervezőik gondolták, így a vadon egyes területei mindmáig "fertőzöttek". A koncentráció a legtöbb esetben kevés ahhoz, hogy végezzen az élőkkel, inkább csak erős rosszullétet okoz, de az illető más okból meghal, a miniatűr kis démonok azonnal nekilátnak a test átalakításának.
A legtöbb ember azonban minden kétséget kizáróan a boszorkánymesterektől fél, akikről úgy tartják, hogy eladták a lelküket a démonoknak, vagy akiknek az egyik szülője is a pokol teremtménye volt. Bennük az a legfélelmetesebb, hogy senki se tudja pontosan, hogyan is néznek ki, vagyis hogy inkább mindenki meg van róla győződve, hogy tudja. Képesek behatolni az emberek gondolataiba, elrabolni az életerejüket, uralják a természetet, sőt, a legvadabb történetek szerint még az alakjukat is meg tudják változtatni! A legtanultabb papok tudni vélik, hogy már a Kataklizma előtti világban is kísérleteztek a mentális energiák, a pszionika felhasználásával és a boszorkánymestereket a háborúban bevetett telepaták leszármazottjainak tartják.
Kalandok
Ez a szetting egyaránt jól áll a klasszikus fantasy kalandokhoz, ahol a kalandorok szörnyetegek vagy elrabolt személyek nyomába erednek, rejtőző boszorkánymestereket próbálnak felkutatni, vagy nagytudású papokat kísérnek a küldetésükön, és a Kataklizma titkait kutató, posztapokaliptikus történetekhez, ahol egy közelgő háború vagy ismeretlen ragály miatt merészkednek a régiek romos városába vagy földmélyi kazamatáiba.
Házibarkács ötletek - Főnix a hamvakból
-Kyrg-
Megjegyzések
Megjegyzés küldése