Házibarkács ötletek - Főnix a hamvakból - Budavára
A sötét vizű Fekete Duna számos fejedelemség határfolyója: beszélik, hogy a Kataklizma előtt a Régiek fontos kereskedelmi útja volt, és vashajók szelték hullámait, melyekhez nem kellett sem evező, sem vitorla. Ezt ma már nehéz elhinni, hiszen oly sok rémség rejtőzik a vízében, hogy ha az ember csónakba száll, semmire sem vágyik jobban, mint hogy minél gyorsabban a túlsó partra érjen.
Budavára
Ha az utazók a folyó mentjén vezető Kalmárok Útján járnak, a Nagy Kanyartól délnek tartva pár nap alatt elérik a vidék legnagyobb és legerősebb fejedelemségét, Budavárát, melynek tornyain Zoltán király fekete hollós zászlaját lengeti a szél. A kastély és a fallal körülvett belső város egy hosszú, sziklás magaslaton fekszik a Fekete Duna mentén, többezer lakóját erős falak és balliszták védik a rablóktól és a vadonból előkúszó vagy éppen magasan szálló szörnyetegektől. A fejedelemség fontos kereskedelmi csomópont, ugyanis innen, a hegy és a folyó közé ékelődő Kereskedővárosból indul nyugatnak a Királyok Útja, és itt halad át dél felé a Kalmárok Útja is. Kézművesekből sincs hiány: olvasztót, kovácsot, aranyművest és alkimistát egyaránt találhat, akinek ilyesmire van szüksége.
A városban mindenfelé Zoltán feketeköpenyes zsoldosai vigyázzák a rendet, akik kíméletlenül leszámolnak azokkal, akik a király ellen szövetkeznének, ám a kisebb bűnök felett néhány tallérért hajlamosak szemet hunyni, ha az elkövető megbánást tanúsít. A király felesküdött lovagjai, vagy ahogy errefelé nevezik, a vitézei rendszeresen indulnak portyákra a katonák élén, szörnyetegek és rablók után kutatva a környékbeli erdőkben.
Zoltán erős akaratú uralkodó, bár inkább félelmetes hírű harcos, semmint karizmatikus vezető. Vitézként egykor Béla király bajnoka volt és számos párviadalt megnyert a nevében. Mikor Sándor herceg, az uralkodó öccse meggyilkolta a királyt, Zoltán végzett vele, mielőtt megölhette volna az ifjú trónörököst, Gábort is. Mivel Béla egykori hűbéresei közül többen is vágytak a régensi címre, és a gyermek élete veszélyben forgott, az özvegy Mária királyné a rossz nyelvekkel nem törődve feleségül ment Zoltánhoz, aki esküvel erősítette meg Gábor trónigényét. A viszálynak végül az ügyes diplomata hírében álló asszony és a korona vitézei egyesült erővel vetettek véget, letörve minden ellenkezést.
A környező földek jó egynapi járóföldön belül mind Budavárnak tartoznak hűséggel. Ezek általában egy-egy vitéz hűbérbirtokai, akik a király nevében védelmezik a falusiakat, adójukért és szolgálataikért cserében. A módosabbak saját katonákat is felszereltek, a legkiválóbb vasból és acélból kovácsolt páncéllal, amit csak a budavári kovácsok elő tudnak állítani. A komolyabb erődítményeket, például a Kalmárok Útját őrző Visegrádot az uralkodó saját irányítása alatt tartja.
Az Egyház
Budavárán az Egyház jelenléte igen erős, mivel mind a várban, mind pedig a városban számos kisebb-nagyobb templomot találni. A legnagyobb ezek közül Mátyás Temploma, ami a királyok koronázóhelye is egyben. Ráadásul Budavárától nem messze északra, a folyó egyik szigetén áll a Klastrom, az Egyház egyik legkomolyabb erőssége ezen a földön. Azt beszélik, hogy az erődítmény falai mögött a papok komoly könyvtárat halmoztak fel a Régiek sérült köteteinek kézzel írott másolataiból, és csengő tallérokat fizetnek bármilyen, a romok között fellelt könyvért és iratért. Géza püspök, a helyi főpap szívesen fogadja az ide látogató kardforgatókat, hogy meghallgassa a beszámolóikat a kalandjaikról és utazásaikról. Azt is beszélik, hogy a Klastrom egyik termében egy Beszélő Tükröt is rejtegetnek, és ha valaki nagy szolgálatot tesz a főpapnak, és a múlt titkait vagy a világ dolgait feszegető kérdése van, megengedi, hogy beszéljen vele. Azonban mindenkit óva int, hiszen köztudott, hogy az ezekbe bebörtönzött lelkek híresek nagyotmondásukról és pökhendi arroganciájukról.
Pest romjai
A Fekete Duna sűrű, iszapos vizéből málladozó, masszív csonkok merednek ki, mint egy mesebeli szörnyeteg fogai: az Egyház tanításai szerint egykor számos híd kötötte össze a folyó két partját. Mára viszont csak ezek a romos pillérek maradtak belőlük, és ha valaki át akar kelni a túlpartra, kénytelen ladikba szállni. Ez azonban a folyóban élő szörnyetegek miatt nem veszélytelen vállalkozás.
Budavárral szemben a folyó túlpartján sűrű, mocsaras erdők terülnek el, melyek a Régiek egyik hatalmas városának, Pestnek romjait rejtik. Az ide merészkedő kalandorok beszámolói szerint a házak többségéből csak csonka falak maradtak, ám néhol zavarba ejtő, monumentális épületek bukkannak elő a fák közül, a föld mélyén pedig kiterjedt csatornák és alagutak rejtőznek, rettenetes fenevadakkal. Beszélő tükröket, élőszobrokat, kétfejű, savköpő sárkányokat, hatalmas pókoka és bogarakat is emlegettek.
A vadon nem lakatlan: sokfelé találni megerősített tanyákat, melyek lakói a szörnyetegekkel dacolva próbálnak boldogulni. Néhány kisebb falura is rábukkanhat az utazó, ám ezekben nem várhat szívélyes fogadtatást: ezeket javarészt a hely ártó kipárolgásaitól eltorzult emberek leszármazottai lakják, akiket a budaváriak csak pikkelyszívűeknek neveznek. A név valamelyest találó, hiszen e népek bőre erős, pikkelyekkel borított; éles, hegyes fogaik alapján sokan emberevőknek gondolják őket, bár erre még senki sem talált egyértelmű bizonyítékot.
A föld alatti járatokban egy másik, még jobban eltorzult nép tagjaival is találkozhatnak a kincskeresők: a szellemek bőre fehér és szinte teljesen csupasz, a szemük pedig hatalmas és fekete, így a sötétségben is képesek tájékozódni. Egyáltalán nem szívlelik a felszínlakókat, ha alkalmuk nyílik rá, lesből ütnek rajtuk, viszont a nyílt összecsapást kerülik velük.
A mocsaras vidék számos veszedelmet rejt: a talajból feltörő víz sokfelé Rontás szennyezett, ami a felszínén úszó, pókhálószerű mintázatból is látható. Aki akarva-akaratlan iszik belőle, rosszul lesz, és hanem tudja idejében kihányni, akár napokra is lebetegedhet tőle. És ha ez idő alatt meghal, a teste szürke bőrű, elfehéredett bőrű lidércként tér vissza, hogy bosszút álljon az élőkön. Budavára és a Klastrom alkimistái azonban szép pénzt fizetnek ezért a fertőzött vízért, hiszen ebből nyerik ki a materia incognitát, amiből azután a titokzatos átalakító főzeteik készülnek.
Pest északi területei különösen veszedelmesek, mert errefelé áll valahol Melchior, az Albínó erődje: az álnok boszorkánymester egy kisebb seregnyi martalócot, száműzött törvényen kívülit állított a szolgálatába, és bevette magát a Régiek egyik masszív erődjébe. A sárga falú épület fölé egy hatalmas kémény magasodik, melyből gyakorta száll fel a sűrű, fekete füst: azt beszélik, hogy a romok errefelé igen gazdagok a Régiek roncsaiban, és hogy a martalócok számos kovácsot raboltak el otthonaikból, hogy fegyvereket és vérteket készítsenek a seregnek. Azt nem tudni, ki ellen készül hadba az Albínó, de a környékbeli fejedelemségek mind aggódhatnak miatt.
Házibarkács ötletek - Főnix a hamvakból - Budavára
-Kyrg-
Megjegyzések
Megjegyzés küldése