Házibarkács ötletek - Főnix a hamvakból - A Rontás és a lidércek
A néhány hete bemutatott posztapokaliptikus Főnix a hamvakból szettingünk bővelkedik a különös, a modern technológia és a babonák keveredéséből létrejött szörnyetegekben. Ezek legtöbbjét az emberi civilizáció fejlődését megtörő Kataklizma során bevetett fegyverek vagy az eltorzult világ hozta létre. Pontosan ilyenek az alább olvasható lidércek is: könyörtelen, emberi húsra éhező élőholtak, a rég elfeledett nanotechnológia "vívmányai".
A nanoidbombák
A Kataklizma során bevetett fegyverek közül a nanoidbombák voltak talán a legfélelmetesebbek: a nagy területen, permetként szétszóródó nanorobotok programozottan csak az emberi DNS-re reagáltak, így semmilyen más élőlényre nem jelentettek veszélyt. Ha viszont bejutottak a célpont szervezetébe, nagyon gyorsan, mindössze percek alatt végeztek az illetővel - ám a valódi feladatuk még csak ekkor következett. A nanoidokat ugyanis nem tömegpusztító, hanem sokkfegyverként tervezték, hogy az áldozataik testét felhasználva keltsenek pánikot és káoszt!
A halál után a nanoidok a mennyiségüktől függően percek vagy napok alatt átalakítják a gazdatestet: az idegpályákat, az érzékszerveket és az izmokat szintetikusra cserélik, az agyból pedig csak annyit tartanak meg, hogy elláthassák feladatukat, a gyilkolást. A test többi része tovább bomlik, és az így létrehozott bioborot egy ragadozó beprogramozott ösztönével igyekezett minél rövidebb idő alatt minél nagyobb pusztítást végrehajtani. Erre csak pár nap állt a rendelkezésükre: a tervezőik szándékosan úgy alkották meg ezeket a miniatűr szerkezeteket, hogy az átalakított testek gyorsan kifussanak az "üzemanyagból", és utána az enyészeté legyenek.
Sajnos azonban nem számoltak azzal, hogy teremtményeikben megjelenik a "létfenntartó ösztön", és igyekeznek megnyújtani saját élettartamukat. Ennek eredményeként a nanoidok más szerveket is átalakítottak és több ponton átformálták a gazdatestet, felgyorsítva például az emésztést, így az emberhús fogyasztásával a biorobotok létezésének időtartama drasztikusan megnőtt, és ha kifogytak a tápanyagból, egyfajta hibernációba süllyedtek, prédára várva. Minél régebbi egy biorobot, annál jobban látszik rajta a kora: míg a frissek még hasonlítanak régi önmagukra, bár bőre szürke, hajuk és szemük pedig fehéres lesz, addig a néhány hónapos holtakon már szinte semmilyen kültakaró nem fedi a megszürkült izmokat, és a szemeket sem védi szemhéj.
A Rontás
Minderről persze a falvak, várak és városok lakói mit sem tudnak: számukra az élőholtakat a mélyből felszivárgó Rontás hozza létre, hogy a Poklok urai nevében elpusztítsák az emberiséget. Már gyerekkorban megtanítják mindenkinek, hogyan ismerje fel a víz felszínén vagy a gyümölcsökön megjelenő, pókhálószerű mintázatot. Aki a vízzel vagy étellel lenyeli, hamarosan rosszul lesz tőle, és ha nem elég erős a szervezete, habzó szájjak és fennakadt szemekkel kiszenved.
Az Egyház gyógyítói, de még a falusi herbalisták is ismerik a Rontás okozta halál tüneteit, és jól tudják, hogy az egyetlen ellenszer a lidérc születése ellen a tűz.
Ahol a köznép veszélyt lát, ott az alkimisták a kínálkozó lehetőséget: nem átallják a romokból gyűjtött üvegedényeikkel összeszedni a víz felszínén lebegő Rontást, és ezt desztillálva megalkotják belőle a materia incognitát, minden alkímiai főzet alapanyagát. Ezt különféle szerekkel keverve számos különleges vegyületet tudnak előállítani, melyekkel ideiglenesen átalakíthatják az anyagok tulajdonságait, sőt, még az emberi testet is módosíthatják. Emiatt persze a legtöbb közösség ferde gyanakodva szemléli őket, és ha ártó szándékot feltételeznek róluk, a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást.
A lidércek
Ha a Rontásba belehalt ember testét nem égetik el időben, akkor hamarosan valóban lidércként tér vissza. Az átalakulás sebessége és felismerhetősége a dózistól függ: ha valaki megevett egyetlen szennyezett almát vagy ivott a pár kortyot a vízből, napokba is telhet, mire felkel holtaiból - ilyen kis adagnál eleve csak akkor hal bele, ha nagyon le volt gyengülve a szervezete. Ha viszont a szennyezett vízbe zuhan, és belefullad, miközben rengeteget lenyel belőle, vagy egy lidércet felfaló szörnyeteg húsából eszik, az átváltozás gyors és nagyon látványos. A végeredmény azonban ugyanaz: az emberből egy gyilkos ösztön vezérelte élőholt lesz, aki nem ismer és kímél meg senkit, még a legközelebbi szeretteit sem.
A lidércek nem forgatnak fegyvert, a küzdelem során elsősorban puszta kézzel rontanak az ellenségre, ökölcsapásokkal vagy megerősödött körmeikkel okozva sérüléseket. Az izmaik sokkalta erősebbek az élőkénél, így még egy gyermek termetű lidérc is képes leteperni egy megtermett férfit. Erős, éles fogaikkal általában csak a már halott vagy leszorított ellenfélbe harapnak bele, feltehetően azért, mert ha elvesztik a szájukat, többé nem tudnak táplálkozni, és elsorvadnak. Bár a testüket nem fedi bőr, az ütésekkel szemben ellenállóak, a pengékkel és szúrófegyverekkel szemben viszont nem. A tűz visszariasztja őket, feltehetően olyan károkat okoz bennük, amelyeket nem tudnak kiheverni.
Bár a harapásuk nem "fertőz", vagyis nem adják tovább a Rontást a megharapott áldozatnak, a haláltusájuk során a lidércek hajlamosak felrobbanni: ilyenkor a testnedveik szinte felforrnak, és pár lépésnyi körzetben mindent beterítenek. Ez az anyag pedig tele van Rontással, így ha a legyőzőjük nem vigyáz, a saját élelme vagy ruhája végezhet vele.
Házibarkács ötletek - Főnix a hamvakból - A Rontás és a lidércek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése