Házibarkács Ötletek - Acél és Lélek az Interlockban

Korábban már írtam az egyik személyes kedvencemről, a házilag könnyen barkácsolható Interlock rendszerről, ám ebben a játékban még bőven van potenciál. Ezúttal két témáról szeretnék írni, a közelharci szakértelemet átalakító/kiegészítő Közelharci Stílusokról, és a Empátia tulajdonság használatának kibővítéséről.

Közelharci Stílusok

Az Interlock rendszerében van pár dolog, amit kicsit mindig félbehagyottnak, félig kidolgozottnak éreztem. Az egyik ilyen a közelharc során használható szakértelmek: ha fegyvert forgatunk, ott a Vívás a különféle kardokra, hosszabb tőrökre, és a Közelharc, gyakorlatilag minden másra. A Verekedés szolgál a bunyózásra, a Harcművészetek pedig a technikásabb, bonyolultabb manőverekre. Utóbbiak elvileg tanulási szorzóikkal is indokolják, hogy miért adnak annyi rengeteg bonuszt, legfőképpen miért jár az egész szintjük a sebzésre - persze a Boksz a maga x1 szorzójával ennek is szembe megy.

Az egyik módszer, amivel ezt egy kicsit a magam számára rendbe szoktam tenni, a Közelharci Stílusok bevezetése volt: ezek lényegében ugyanazt a szerepet töltik be a fegyveres közelharcban, mint a Harcművészet a pusztakezesben. Az aktuális stílusok elnevezése és leosztása lehet általános vagy akár teljesen világfüggő is, a lényeg, hogy egy adott terület, kultúra, rend vagy titkos csoport saját harcmodorát takarja. Ilyen lehet például egy általános Lovagi Stílus, vagy a Markador városában tanyázó Homálylakók tolvajcéh saját Árnyjátéka. A lényeg, hogy mindegyik szabott típusú fegyverekkel használható (például a lovagit a különféle nehezebb kardokkal, fejszékkel, buzogányokkal, valamint a lovas rohamnál használható kopjákkal), és ahogy a Harcművészet, szabott cselekedetekre ad módosítót. A tanulási szorzó értelemszerűen attól függ, milyen bonuszokat ad és mennyire nehéz tanárt találni hozzá.

A Közelharci Stílusok manőverei lényegében ugyanazok, mint a Harcművészeteknél, természetesen kicsit leszűkítve:

• Közelharci Támadás: ez maga a szúrás/vágás/zúzás (a kiegészítőkben már egyes Harcművészetek is adtak ilyet, de is csak a kapcsolódó fegyverekre). Természetesen itt is jár a szint, mint sebzés-bonusz.
• Hárítás: a blokkolás/hárítás próbák.
• Kitérés: a bonusz akkor jár, ha védekezésre használja, nem pedig ha Kitérésre koncentrál.
• Lefegyverzés: normál módon.
• Lábsöprés: ez egy szálfegyveres stílusnál használható
• Opcionálisan a Megragadás/Szorítás is bevehető, de kimondottan azoknál a stílusoknál, ahol egy hosszú bot vagy egy lándzsa a fegyver.

Az egyes manővereken túl a harcművészetek adhatnak különleges bonuszokat is, erre jó példa a mesélők könyvében (Listen Up, You Primitive Screwheads) szereplő Gun-Fu, ami lényegében az Equilibrium cíű film pisztoly-katája: a lőfegyverrel közvetlen közelről leadott lövések dobás nélkül maximumot sebeznek, és a Harcművészet szintjének növelése csökkenti a körönkénti többszörös cselekedetek büntetését. Ez illik akár egy gyors, pörgő-forgó kardtánchoz is, a tolvajok Árnyjátéka sötétben csökkentheti x szintenként a látás hiányából fakadó büntetést, a lovagi harcmodorral szemben csökkenhet egyes páncélok védelme, és így tovább. 

A tanulásra járó nehézségi szorzóra nincs semmilyen szabály, és az alapkönyvben található többi Harcművészet sem ad valódi támpontot: a három manőverre összesen +6 bonuszt adó Karate szorzója x2, míg a hat manőverre összesen +12-t adó Judó csak x1. Éppen ezért erre csak önkényes irányelvet lehet adni, például a bonuszok összege, a forgatható fegyverek száma, a tudás titkossága és az esetleges különleges bonuszok alapján.

Empátia és Lélek

A kiberverek miatt lassan fogyatkozó Empátia nekem már a kezdetekről a karakterek Lelkét is jelentette: úgy éreztem, sokkal több esetben használható, mint pusztán a szociális szakértelmek alapja és egy lassan elfogyó erőforrás. A kiegészítőkben számos szabályt hoztak be előbbi jártasságokhoz, például a Csábítást is áttették a Vonzerő alá (bár az EMP fele jár bonuszként), és a különféle módosítókkal már az is lehet meggyőző, akinek alacsonyra süllyedt az Embersége.

Én a magam részéről szeretem az Empátiát kicsit olyan módon használni, ahogy például a Neverwinter Nights játékok kezelték a Jellemet a Jó-Rossz, Rend-Káosz skála mentén. Ha gonoszat, vagy inkább morálisan megkérdőjelezhetőt teszel, ugyanúgy veszíthetsz az emberi mivoltodból, mintha magadba rakatnál még több vasat. Ha viszont próbálsz jó útra térni, visszanyerhetsz belőle valamennyit.

Ez a játékban a következőképpen néz ki: ha a játékos olyan cselekedetre készül, amiről a mesélő úgy gondolja, hogy gonosz, elítélendő tett (például fegyvereket ad el olyanoknak, akikről tudja, hogy egy terrorakcióra fogják használni, vagy le akar lőni egy kivallatott foglyot, aki nem egy velejéig romlott gazfickó), vagyis van esély, hogy megszólaljon a lelkiismerete, dobnia kell egy mentődobást EMP alá D10-zel. Erre a tettől függően +/- módosítók is járhatnak. Ha a játékos elrontja, vagyis nagyobbat dob, akkor megteszi, akármit is gondol majd utólag. Jó eséllyel ez már meg sem hatotta. Ha viszont a mentő "sikeres", vagyis egyenlőt vagy kisebbet dob, akkor megszólal a lelkiismerete, és érzi, hogy ennek következményei lesznek. Az, hogy ez visszatartja-e, már rajta áll, de ha megteszi, akkor a tett súlyától függően 1, 2, d3, d6, 2d6 stb. ponttot veszít a karakter Emberség értékéből, és ahogy a kibervereknél is, minden 10 Emberség pont 1 pontot lefarag az Empátiából.

A másik véglet az, amikor a játékos úgy dönt, hogy valami olyat tesz, amivel a karakter "átlép a saját árnyékán", például megkíméli valaki életét, megment valakit ellentételezés nélkül vagy bármi indokolatlan hőstettet tesz. Ez történhet pusztán szerepjátékból, mindenféle dobás nélkül, vagy akár egy hasonló EMP mentő eredményeként is, ha a karakter ugyan elrontja a dobást, ám ennek ellenére megállja. Ilyenkor az Emberség értéke fele annyival nő, mint amennyivel hasonló esetben csökkenne - sokkal könnyebb letérni a helyes útról, mint rajta maradni.

Az Emberség és az Empátia elvesztése a mágia használatából is fakadhat, ha az adott világban ehhez fel kell áldoznunk belőle saját magunkból. Hiszen a varázserő csábításának nehéz ellenállni, és aki bír vele, mindig többet és többet akar. Lehet korlátozni bizonyos mágiafajtákra, kivéve ez alól az olyanokat, amik a természettel egyensúlyban vannak, de akár úgy is lehet kezelni, hogy a mágia eredendően megront, minden formájában. Másik oldalról nézve ez akár egy Interlock motorral játszódó Star Wars történetben a Sötét Oldalra vezető utat is leképezheti, ahogy az Empátia lassú fogyásával, 4 alá csökkenve a karakter kezd behódolni, vagy ahogy a csábításnak ellenállva próbál visszatérni a fénybe. Ha pedig az Empátia, a Lélek kiürül, akkor már semmi emberi nincs a karakterben, elemészti őt a Sötétség.

-Kyrg-