Címkék

Cyberpunk RED - Faxlapok - A sötétség mélyén

PLETYKÁK - VÉLEMÉNY - IDŐJÁRÁS & VESZÉLYEK - TECH -

ÉLETSTÍLUS - SZÓRAKOZÁS - ÜZLET - NEMZETKÖZI HÍREK

NCT

Night City Today


A hamvaiból feltámadó főnix

Írta: Dick Mosley

 

Ha manapság a Völgyben (The Glen) sétálunk, dél felé a régi céges pláza romjaitól, szinte rá se ismerhetünk Night Cityre. Ott, ahol pár éve még csak viharban kicsavart fák módjára eldőlt házak álltak, most mindenhol épülő tornyok, irodaházak, apartman-komplexumok és plázák emelkednek ki a földből. Bár még csak egy részük készült el, a város minden nap egyre szebb arcát mutatja, egyre kevésbé emlékeztetve arra a kiégett, holdbéli tájra, ami szinte nyílt sebként tátongott a közepén.

Én a Völgyben töltöttem a gyerekkoromat, és büszke voltam, mikor visszaköltözhettem ugyanabba a házba. A Hard Roxs Inc építővállalat emberei kiváló munkát végeztek, mikor felhúzták az épületet, ötvözve a klasszikust a modernnel. A városrész máris lüktet az élettől, és hamarosan ismét Night City legzöldebb körzete lesz!

És ezek az építkezések nem csupán az életterünket adják vissza, hanem munkalehetőségeket is teremtenek. Tisztességes, becsületes munkát, ahol nem kell attól tartanunk, hogy lőni kezdenek ránk! A Hard Roxs Inc partnerei számára nem csupán technikusokat, orvostechnikusokat és építéstechnikai szakembereket közvetít ki, de biztonsági szakemberekre is mindig van szükség!

*Fizetett hirdetés

 


Küldetés: Alagútfutás

Információ a játékosoknak:

A csapatot felfogadják egy céges építkezéshez, Night City alatt. A munka aránylag messze van a város veszélyes, még nem teljesen sugármentesített részétől, így csak egy kisebb biztonsági osztagot fogadnak fel melléjük. A munkára Technikus, OrvTechnikus, Zsaru, Szóló, Céges és Média karaktereket keresnek, de megfelelő fizikai adottságokkal bárkit felvesznek valamilyen jó veszélyes segédmunkára. Az építkezés nem tartozik a magas biztonsági vagy titkosított besorolásba, de a kiesés rövidítésére a szerződés (2 hét) idejére a munkások mind a föld alatti bázisállomáson laknak, kb. 30 méter mélyen.

Egy hete haladhatnak a fúrással, ásással, amikor a fúrópajzs váratlanul átüti egy metróalagút falát - csakhogy a régi térképek alapján itt még pincének se lenne szabad lennie, nem hogy egy kiépített maglev vonalnak! A járaton látszik, hogy még a bomba előtt épült (pár helyen 2018-as táblák látszanak), és bár észak felé elég romos, növekvő sugárzással, a délnek tartó szakasz nem tűnik rossz állapotúnak. A műszakvezető, Don Harrison rövid habozás után beküld egy négy fős csapatot, hogy nézzenek körül, miközben ő felmegy a felszínre, hogy telefonáljon (idelent csak vezetések kommunikáció van, de az kifejezetten pocsék). Mindenki más kap egy cigiszünetet a lent kialakított pihenőszobában.

Nagyjából 15 perccel a távozása után váratlanul a lenti részleg elektromos ellátása kikapcsol: leáll a lift, a szellőztetőrendszer és a fő világítás, így csak a tartalék áramról működő vészlámpák fénye látszik. Azután eldörrennek az első lövések…

 


Mesélői jegyzetek:

Valójában ez az egész céges megbízás és szerződés egy hatalmas átverés: a fúrást végző cég kamu, akárcsak a szerződéseik. Harrison műszakvezető maga a megbízó, a "Nagyfőnök", akire mindig hivatkozik, miközben igyekszik jó kapcsolatokat kiépíteni a melósokkal. És az egész ásás célja pontosan ez a titokzatos metróalagút volt, ahová most befúrták magukat.

Ez a vonal egy privát Arasaka járat volt, az egyik helyi fejes, Yamada Kato projektje, melynek minden hivatalos dokumentációja megsemmisült a torony felrobbanásakor. A metróvonal főbejárata az Arasaka torony alatt volt, így az a vége be van szakadva (és a környéke tele van sugárzó porral, ha valaki észak felé indulna el), a másik végpont viszont egy mélyen fekvő biztonsági létesítmény volt, ahol Yamada különféle műkincseket, kutatási anyagokat és személyes "kincseket" tárolt, vész esetére.

Harrison egyik embere egy másik régi Arasaka adaterődből szerezte meg a létesítmény hollétéről az infót, és összeszedtek egy csapatot a feltárásra. Alapítottak egy kamu céget, amit a hekkereik a lehető legvalódibbnak állítottak be, és a megmaradt tőkéből felszerelést béreltek, melósokat fogadtak fel. A pénzükből maximum két heti bérre futotta, de a tervük az volt, hogy ha befúrták magukat, akkor beküldenek pár főt, hogy összeszedjék a zsákmányt, majd ha indokolt, az eredeti csapattagok végeznek mindenkivel odalent. A pihenőben viszont a fény lekapcsolása után néhányan pánikba estek és Harrison egyik embere, aki eléggé empátia-hiányos, zokon vette a hangzavart. Ezután már nem volt visszaút.

A harc kitörésekor odalent nagyjából 30 fő volt, ebből 8 fő Harrison csapata, a többiek a balekok, köztük a karakterekkel. Ők a fúrógép közelében tartózkodnak (remélhetőleg), amikor a pihenőben megindul a mészárlás. A gyilkosok igen gyorsan végeznek az emberek felével, a maradék próbál a fúrógép felé menekülni.

Ha a csapat megpróbál szembe szállni Harrison embereivel, a támadóknál van a létszám- és tűzerő fölénye, ráadásul a menekülőkkel szemben kell eljutni a pihenőig. A legjobb esélyük a metrójárat, lehetőleg dél felé. A fúrógéppel akár el is torlaszolhatják a metró bejáratát, időt nyerve az üldözőik elől (masszív gépezet, védelmet is nyújt).

A metróalagút nagyjából 200 méter után egy súlyosan sérült szerelvényben ér véget - valaki annak idején eljutott ezzel ide, mielőtt még a radioaktív romok a mélybe zuhantak volna. A bunker ajtaja nyitva, a felderítők sehol - Harrison emberei megszerezték a kódokat is, és most éppen odabent pakolnak, a hátvédben bízva még őrséget se állítottak a bejárathoz. A létesítmény nem túl nagy, csupán két részlegből áll:

  • A privát bunker: ez Yamada saját óvóhelye volt, felszerelve több évnyi élelemmel, víztisztító berendezéssel és kényelmi funkciókkal. Yamada el is jutott ide, de pár nap után a rátörő szégyen, depresszió és rettegés kombinációjától szétlőtte a saját fejét. A felderítők a csontváz láttán inkább nem nyomultak be ide, pedig számos értékes műtárgy található itt.
  • A Kincstár: ez egy kibernetikai, biológiai és számítástechnikai tároló, ahol Yamada azokat a projektjeit őrizgette, amiket fokozatosan akart piacra dobni. A legtöbbjük a Negyedik Cégháborúban elfoglalt laborokból és eltaposott kisebb cégektől származott. Sajnálatos módon a legtöbbjük mostanra már elavultnak számít, bár van közöttük egy-kettő prototípus, ami évtizedekkel megelőzte a korát. Ilyen például egy továbbfejlesztett kézi lézerfegyver vagy egy könnyű, levehető egzoszkeleton.

Ha a csapatnak sikerül legyűrniük a felderítőket, a tőlük - és az esetleg a bunkerből - megszerzett fegyverekkel már jobbak az esélyeik az üldözőkkel szemben. Persze még ha azokat le is gyűrik, akkor is nehéz feljutniuk a felszínre áram nélkül: ezt viszont Harrison a megbeszélt 30 perc múlva visszakapcsolja, és hívja a társait a vezetékes komon. Ha senki se reagál, tudja, hogy gáz van, és olajra lép. Ha megpróbálják becsapni, elég gyanakvó, de tőrbe lehet csalni odalent.

A kincs sajnálatos módon közel sem akkora, mint remélték, de a műtárgyakért el lehet így is kérni egy szép summát (a mesélő döntésétől függően). A technológiai zsákmány már sokkalta kisebb, viszont az Arasaka - ha megkeresik - meglepő módon korrekten fizet az információkért és a kütyükért.



-Kyrg
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések