CyberMagyarország - Budapesti útikalauz VI - A budapesti alvilág
Bár Todorov tábornok és rendszere leszámolt az orosz és egyéb nemzetközi maffiákkal, Budapestnek így is megvan a saját, hazai vezetésű alvilága. A milícia figyelmét általában az utcai bandák kötik le, mint például a korábban már említett Vállalkozók, vagy a Szomszédokhoz hasonló pozőrbandák. Nyomozó hatóság nélkül nem is nagyon van igazi ellenfele az alvilági nagymenőknek, legfeljebb a belügy, aki habozás nélkül eltűnteti azokat, akik túl nagy figyelmet vonnak magukra.
A budapesti éjszakai élet kész aranybánya, hiszen sok külföldi kifejezetten azért jön Budapestre, hogy végig járja a húsbárokat, alkalmi szórakozást vagy "új tehetségeket" keresve, ezeket a helyeket pedig a felhajtók látják el "munkaerővel". Van amelyik a város szegényebb negyedeiben igyekszik megtalálni a szerencséjét, az iskolák és a bárok környékén lebzselve, a legtöbbjük viszont a vidéki településeket járja, ahol munkalehetőség híján az emberek aprópénzért is eladják magukat. Természetesen elég válogatósak, hiszen a pénzes külföldiek nem igazán érdeklődnek a drogfüggők iránt.
Ennek az iparágnak az oldalágát azok az alakok jelentik, akik kifejezetten a külföldi turistákra vadásznak, hogy eladják őket a náluk is gazdagabbaknak. Több olyan "babaház" is van a városban, ahol a személyiségchippel felszerelt lányok és férfiak bábként várják a kuncsaftokat, teljesen elfeledkezve korábbi életükről.
Az alvilágot irányító főnökök általában egész kerületeket irányítanak, annyira a háttérben maradva, hogy sokszor azok sincsenek tisztában a befolyásuk méretével, akik tudnak róluk ezt-azt. A legtöbbjük jellemzően legalább három-négy tucatnyi fegyverest tud rövid időn belül mozgósítani, akik közül sokan egykori katonák vagy a SovOil elleni gerillaháború veteránjai, esetleg (leszerelt vagy mellékállásban dolgozó) milicisták. A felszerelésük is gyakran szovjet vagy német, francia eredetű.
Természetesen ezeknek a főnököknek nem csak hivatásos gyilkosai vannak, hanem egy egész seregnyi egyéb emberük. A legtöbbjük szponzorál legalább egy, de inkább két zugdokit, akik a különféle illegális vagy féllegális beültetéseket végzik, mint az elrabolt turisták személyiségchipjeinek beültetése, plasztikai átalakító-műtétek, a fegyveresek harci beültetései - és természetesen náluk végzik azok, akikre a rendszernek már nincsen szüksége, és szervenként kerülnek további felhasználásra.
Az egyes részterületek irányítása jellemzően fixerek vagy feltörekvő, pénzért bármire hajlandó cégesek feladata: ők vezetik az álcául szolgáló irodákat, bárokat, hoteleket, ők szervezik a munkákat a beosztottaknak, és ők gondoskodnak az utánpótlásról. Ezeknek az embereknek már valódi hatalmuk van, hiszen sokszor legalább hat-tíz ember dolgozik nekik, viszont a mozgásterük és az önállóságuk elég csekély, a főnökök többsége ugyanis nem annyira szereti, ha a kisfőnökök elkezdenek improvizálni.
A pesti VI., VII. és VIII. kerület egyik befolyásos emberét, a Csonka néven ismert gengsztert még az alvilágban jártas pestiek többsége is csak a Blahán álló ATBT irodaház tulajdonosaként ismerik. A négy emeletes épület földszintjén egy közepesen látogatott kávézó található, az első és a második emeletet pedig kisebb cégek, ügyvédi irodák és hasonlók foglalták el. A harmadik emelet már több, mint egy éve átépítés alatt állt, ahogy hivatalosan a negyedik is - egy, a közelmúltban történt incidens után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy elég komolyan felszerelt "babaházról" működött, aminek főleg a külföldi cégesek voltak az ügyfelei. Bár a milíciát sikerült lerázniuk, a hely hamarosan hemzsegett a nyomokat kereső gengszterektől, és mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy Csonka jóval több, mint piti bordélytulajdonos.
Ahogy az ügy hullámai kezdtek szétterjedni az alvilágban, hamarosan az is kiderült, hogy az irodaházat megtámadó, az őrséget és legalább egy (prominens) vendéget kifektető támadók előtte már Csonka más érdekeltségeit is megsemmisítették: az információbrókerek szerint az egész egy Váci utcai lakás feldúlásával kezdődött, ahol a "beszerzők", vagyis a huszonéves srácok laktak, akik a biztonságosnak tűnő klubokban cserkészték be a külföldi lányokat, meghívva őket egy házibuliba, ahol azután nyomuk veszett. Innen egy, a Lánchíd közelében fekvő ügyvédi iroda bérbe adott külső helységébe vezettek a nyomok, ahol egy kriotartályt találtak: ez volt az egyik hely, ahol az elkábított lányokat elhelyezték a fiatalok, majd jelezték a kapcsolattartójuknak, hogy mehetnek érte. A szálakat tovább göngyölítve pedig eljutottak egy Mikszáth-téri lakásba, ahol Dr. Bárdy András, alias Szike, egy gátlástalan zugorvos kezébe kerültek az áldozatok. Ő volt a felelős a rendszerbe bekerülő és onnan kikerülő lányokért. Nos, az ő szolgálatairól le kell mondania a budapesti alvilágnak, ugyanis mire Csonka emberei ideértek, néhány amatőr sebész már nemcsak kifosztotta a helyet, de még őt és a testőrét is felszabdalta.
Az ATBT fedőcégként működésről egy bizonyos Tóth Csanád gondoskodott, akinek igazából csak annyi volt a dolga, hogy gondoskodjon a biztonsági személyzetről, a takarításról és az esetleges ellenőrzések során átadja a kenőpénzt. Őt az egyik pesti kórházban találták meg Csonka emberei, bár a beszámolók szerint semmire se emlékezett abból, mi is történt Szikénél.
A kérdés persze az, mennyire engedheti meg magának egy ekkora hatalmú pesti gengszter, hogy egy csapat külföldi szabadúszó gúnyt űzzön belőle. Gyanítható, hogy Csonka minden követ meg fog mozgatni, hogy kézre kerítse a felelősöket, és könnyen lehet, hogy saját szövetségeseik adják majd fel őket…
CyberMagyarország - Budapesti útikalauz VI - A budapesti alvilág
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése