CyberMagyarország - Hol tart hazánk a Cyberpunk 2020 világában?
Bevallom, engem sokáig nem izgatott, hogy hazánk területén játszódó kalandot meséljek vagy játsszak, legyen az Ars Magica, Shadowrun, Cyberpunk vagy bármely másik, saját történelmünkből vagy jelenünkből színpadot formáló játék. Egyetemista korunkban egyszer-egyszer eljátszottunk a gondolattal, hogy is nézhetne ki Szeged a CP univerzumában (az Árnyékmagyarország nem annyira fogta meg az akkori játékosaimat), de sosem vágtunk bele.
Igazából
engem is meglepetésként ért, amikor 2020-ban a régi csapatom felvetette, hogy a
jeles év tiszteletére meséljek egy Cyberpunk 2020-at, reflexből rávágtam,
hogy "Jó, de most nem Night City lesz a terep, hanem
Budapest!" Mindenki rábólintott, ők könnyebbségnek vélték (a
többség már évek óta nem játszott aktívan), engem viszont szokatlan módon
lelkesített. Pedig ez az átlagosnál jóval nagyobb felkészülést igényelt.
 |
| Budapest Gáspár András Kiálts Farkast! című regényének borítóján (Boros Zoltán és Szikszai Gábor alkotása) |
A
Cyberpunk három kiegészítője is foglalkozik Európával, bár az 1994-ben
kiadott Rough Guide to the UK nagyon specifikusan a
szigetországra és annak meredek helyzetére koncentrál - Isten óvja II. Viktória
királynőt!
Az
1991-ben megjelent Eurosource még az eredeti Cyberpunk (2013)
vonalhoz tartozott, és csak nagyjából 2019-ig vázolta fel a helyzetet, ráadásul
az országunkat csak lábjegyzetben említette: bábkormányát az EGK nagyhatalmai
mozgatják, Ferihegyet a francia idegenlégió csapatai őrzik, az ő helikoptereik
szállítják a kenyeret az éhező falvakba, és a biztonság kedvéért egy Bundeswehr
légidesszant hadosztály is tartózkodik az országban. Ez a hanyag nagyvonalúság
az egész régióra vonatkozott: a könyv elsősorban az EGK országaira és az euro
életérzésre próbált koncentrálni.
Az ország a szovjetek visszavonulása után gyakorlatilag minden lapot a kezében tartott ahhoz, hogy a térség vezető állam legyen: jó viszonyban volt a nyugati hatalmakkal, magas volt az iskolázottság, gyorsan lezajlott a privatizáció és átálltak a demokratikus berendezkedésre. Mindez megvédte a '94-es Összeomlás legrosszabb hatásaitól, és még a termőföldet felvásárolni próbáló külföldi befektetőket is sikerült megfékezni. Az egész EGK a csodájára járt, hogy képes 10+ nemzet egy országban élni, nagyjából békében, miközben minden más országban tombolt az erőszak. A válasz persze egyszerű volt, gyakorlatilag a határon túli magyarok voltak a szomszédos államok "túszai", garantálva, hogy mindenki békén hagyjon mindenkit.
Ez
az idillinek is tekinthető állapot 2002-ben egy hatalmas pofonnal ért véget,
amikor a "Puszta" (itt az egész Alföldet értik ezalatt) hatalmas
termőterületein egy rejtélyes vírus teljesen elpusztította a búzát, ezzel nem
csak romba döntve a gazdaságot, de éhínséget is hozva. Ezen a ponton jött az
Eurosource kiegészítőben említett EGK segítségnyújtás és békefenntartó misszió,
miközben a városokba özönlő földművesek tömegeitől az egész rendszer instabillá
vált. A Közösség próbált új növényformákkal segíteni, ám az állami segélyek
kényelmesebb megélhetést biztosítottak, mint a fizikai munka, így a fiatalok
nem igazán akartak visszatérni a földekre.
Ekkor
lépett színre a SovOil: a keleti megacég egy igen kedvező ajánlatot tett a
Puszta felvásárlására, hogy a CHOOH2 bioüzemanyag alapanyagát termelje rajta. A
kormány meggondolatlanul elfogadta az ajánlatot, eltörölve a régi, külföldi
földszerzést tiltó törvényeket, arra számítva, hogy senki nem fogja ezt
ellenezni, hiszen megművelni se akarja senki a földeket. A közvélemény azonban
egyetlen perc alatt ellenük fordult, az egész nemzetet egyesítette a
felhördülés, előbb tüntetésekbe, majd erőszakos tiltakozásba torkollva. A
kormánytagok elvesztették a fejüket és parancsot adtak a hadseregnek, hogy maximális
erő bevetésével verje le a felkelést. Egy ideig úgy tűnt, kitör a következő
szabadságharc, a délszláv államokon keresztül azonnal meg is indultak az
illegális fegyverszállítmányok. Ám a nyílt belháború elmaradt,
"csupán" gerillaharcok voltak, megtámadott konvojokkal, bombatámadásokkal.
A SovOil csapatai és a hadsereg szélmalomharcot folytattak, minden felszámolt
csoport helyén két újabb alakult.
Végül 2012 nyarán a magyar honvédség vezérkari főnöke, Todorov tábornok gyakorlatilag átvette a hatalmat és hazaküldte a parlament tagjait. Megszerezte az EGK gazdasági és katonai támogatását, majd közölte a SovOil vezetőivel, hogy minden magyarországi érdekeltségüket államosítja, melyek után 10 év alatt törlesztendő kárpótlást ígért. A cég ezt természetesen nem fogadta el és fegyveres erővel próbált érvényt szerezni jogainak (amit egyszer már sikerrel megtett a meggyengül Szovjetunióban), viszont szembetalálta magát az EGK segítséggel korszerűsített honvédség és a gerillák egyesített erejével. Végül inkább visszavonult, hogy minimalizálja a veszteségeket. A Puszta ismét hazai kézbe került, Todorov tábornok pedig Magyarország ünnepelt hőse és gyakorlatilag közfelkiáltással megválasztott diktátora lett.
És
ez így van azóta is: van ugyan parlament, de a választások kiírását évek óta
tologatják, és az emberek túlnyomó többsége ezzel teljesen elégedett. A
Tábornok képe kint van a lakásokban, az emberek szeretik, és elfogadják, hogy az állam függetlenségének ára az egyén szabadságának feladása. Cserében az utcák tiszták, az orosz
maffiát kitakarították az országból és rend van. Persze a Balatonból továbbra
is vegyi szennyvíztárolót csinálnak és minden fontosabb érdekeltség a Tábornok
rokonainak a zsebében van, ők állnak kapcsolatban a nagy cégekkel, de ez csak a
maroknyi ellenzék szemét szúrja. De az ország már látott olyat, hogy a
közvélemény egy pillanat alatt a hatalom ellen fordult, és még mindig rengeteg
padláson ott vannak a fegyverek - ki tudja, mi lesz, ha megint bejelentik a
választások elhalasztását?
Budapest
egy kétarcú város, Pest savas esőtől megfeketedett, régi épületeivel szemben
Buda modern, csillogó villái állnak. A város tele van turistákkal, akik
elsősorban három dolog miatt érkeznek: az első a klinikák, hiszen a város tele
van kiváló, ám a nyugati árakhoz képest aprópénzért dolgozó plasztikai és
kibernetikai sebészekkel, akikhez özönlenek a középkorú német háziasszonyok, a
szökésben levő lengyel maffiózók és a feltörekvő, ám kispénzű euroszólók.
A
második vonzerőt a fürdők jelentik, melyekből rengeteg van, a régiek mellett
számos új is nyílt az évek során. A klientúra itt is nagyon változatos, az
alvilág, a politika és a cégek egyaránt szívesen használják ezeket semleges
találkozóhelyekként.
A
harmadik pedig az, hogy gyakorlatilag Budapest lett Európa szexipari központja:
egymást érik a bordélyházak és húsbárok, ahol minden igényt kielégítenek,
akármilyen perverz is. Gyakorlatilag még a nyugati pornóstúdiók is ide járnak,
új tehetségeket és ötleteket gyűjteni.
Mindezzel
együtt a bűnözési ráta nincs az egekben, sokkal valószínűbb, hogy a gyanútlan
turistát egy zsebtolvaj fosztja ki vagy egy bandita üti le egy sikátorban, mint
hogy egy bandaháború kellős közepébe csöppenjen. Ennek egyik oka a Milícia
mindent átható jelenléte, ami meggátolja a nagyobb léptékű erőszakot. A
feketepiac szereplői természetesen jattolnak nekik, így békében űzhetik
játékaikat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése