CyberMagyarország - Budapesti éjszakák
2020-ban a régi csapatom felkért, hogy meséljek nekik a jeles évfordulón egy Cyberpunk 2020 kalandot, és egy kósza ötletből kifolyólag ezt Budapestre helyeztem: ez lett a blogon is olvasható Amerikai Kapcsolat. Egy másik cikkben azt is végigvettem, mit lehet tudni Magyarországról a hivatalos CP2020 kiadványokból - egyik sem foglalkozik hazánkkal ÁrnyékMagyarország-szinten, de az EuroSource+ kifejezetten használható. Azóta foglalkoztat a dolog, hogy visszatérjek legalább egy újabb kaland erejéig a Cyberpunk 2020 idővonal Magyarországára.
Ez a kaland (munkacímén "Három feles") vázlat szintjén el is készült, igazából már le lehetne mesélni egy csapatnak, csak a koncepció miatt halogatom: az elképzelés szerint a történet három oldalról játszható le (külföldi céges kommandó, magyar belügyi hatóság, magyar alvilág), és ahhoz, hogy az egyik működjön, mindnek működnie kellene. Úgyhogy ez a történet még halasztódik. Viszont azzal a gondolattal is eljátszottam, milyen is lenne Magyarország és azon belül Budapest egy rendes kampány helyszíneként?
Ahogy az a fentebb említett cikkben szerepel, Budapest nem egy Night City: míg a kaliforniai nagyvárosban a cégek és a bandák dominálnak, addig Magyarországon Todorov tábornok rezsimje ural mindent, a hadsereg és a félkatonai Milícia segítségével. Az utcák szemre sokkal biztonságosabbak, nincsenek hatalmas tűzpárbajok, elszabadult, véres mészárlást rendező kiberpszichók. Viszont mindent behálóz az alvilág, a feketekereskedelem és a korrupció. A kiberverek olcsók, fegyverekből sincs hiány, és a város tele van a gyors pénzkeresetre hajtó fiatal férfiakkal, nőkkel.
Ha röviden össze kellene foglalnom, azt mondanám, hogy szerintem Budapesten leginkább cybernoir sztorikat lehetne mesélni. Ebben a Kiálts farkast! és a Két életem egy halálom áll előttem mindig példaként.
Budapest hangulata
A főváros felett nagyon ritka látvány a kék égbolt, mivel szinte állandóan szürkésfekete felhők fedik be. Az ezekből szitáló savasesőtől pest régi bérházai szinte mindenhol feketék, csak a cégek modern irodaházai törik meg itt-ott ezt a monotonitást. Éjszaka viszont mindenhol neonfények villognak: az utcaszinten plasztikai sebészek, kiberdokik, bárok, éttermek és bordélyházak vendégcsalogatói, az égen pedig több tucatnyi automatizált reklámléghajó cirkál, amik folyamatosan a "legjobb helyeket" ajánlgatják a turistáknak.
Pesthez képest Buda egy ékszerdoboz, tele ragyogó villákkal, előkelő szállodákkal. Ide az elit jár, a céges vezetők, a felkapott médiaszemélyek, színészek és énekesek, és persze Todorov tábornok személyes köre, a teljes rokonságukkal.
A helyieket könnyű megkülönböztetni a külföldi látogatóktól: míg utóbbiak a város nyújtotta szórakozási lehetőségeket keresik, az előbbiek általában gyorsan mennek a dolgukra, és kerülik a mindenfelé jelenlevő fegyveres Milicisták tekintetét. A rutinosabbak a falak mentén járnak, óvakodnak a sötét kapualjaktól és tudják, kit mennyivel kell megkenni. A turistákra piti zsebtolvajok, csalók és utcalányok hada les, alig várva, hogy megszabadíthassák őket eurodollárjaiktól.
Cégek
Az EuroSource+ csak felületesen fejti ki, melyik cégek vannak jelen Magyarországon, bár azt világossá teszi, hogy a SovOil népszerűsége jelenleg szinte nulla, és egyáltalán nem biztonságos nyíltan mutatkoznia az alkalmazottjainak, vagy magyaroknak velük üzletelni. Todorov rendszerében nem fér meg egy olyan céges uralom, mint Night Cityben, bár az irodaházak és telephelyek itt is megkapják ugyanazt a státuszt, mint máshol. Persze mindig ott van a fejük felett a lehetőség, hogy a Milícia megrohanja őket.
A magam részéről úgy szoktam venni, hogy a Petrochem a SovOil távolléte miatt erős jelenlétet tart fenn, igyekszik lobbizni Todorovnál, hogy ők használhassák fel a Pusztát. Hasonló okokból van itt a Biotechnika is, ami azt szeretné elérni, hogy az ő módszereikkel tegyék ismét termővé a földeket. A Militechet nem említik, de sanszos, hogy ők voltak az egyik fél, akik részt vállaltak a magyar haderő modernizálásában. Az Arasaka nincs erősen jelen az országban, viszont a szomszédos Szlovákiában vannak leányvállalataik. Összességében valószínűleg minden nagyobb cégnek van legalább egy kis irodája Budapesten, de a legtöbbjük számára a város inkább semleges terepként fontos: a város fürdői ideális informális találkozóhelyek a felsővezetők számára.
Erőszak
Túlzás lenne azt állítani, hogy nincs, inkább csak nem teszik ki az ablakba. Ha valaki túl nagy zajt csap, arra felfigyel a Milícia, és náluk nincs pardon. Úgyhogy hatalmas tűzharcok helyett inkább hangtompítós pisztolyokból, géppisztolyokból leadott lövések, kések, láncok és pusztakéz dominálja az összecsapásokat. Senki sem hord magával akkora fegyvert, amit nem tud elrejteni a kabátja, dzsekije alá, és ez igaz a páncélzatokra is. Könnyű vagy közepes páncéldzsekinél, hosszú ballonkabátnál vagy vaskos porfogónál csak az hord feltűnőbbet, aki pont azt akarja, hogy észre vegyék: céges és állami biztonságiak, milicisták. A nagy fegyverek és komoly páncélok csak a nagy leszámolások csúcspontján kerülnek elő.
Bandák
A Milícia könyörtelenül lecsap mindenre, amit rendbontásnak vagy a fennálló rend elleni lázadásnak minősít, így a bandák legfeljebb a külvárosokban vagy elhagyott ipartelepeken tudnak tevékenykedni. Nincs igazi Harci Zóna, de mindig vannak olyan nagyfőnökök, akik lejattolnak a körzeti milicista parancsnoknak, hogy nézzen másfelé. Ezek a kisebb alvilági csoportok csempészésből, tiltott drogok előállításából és a szervezett bűnözés egyéb ágaiból tartják fenn magukat, és pont ezért nekik sem áll érdekükben a látványos erőszak.
A pozőrbandák más lapra tartoznak: ők úgy lázadnak a rend ellen, hogy valaki mássá változnak. Budapesten több is van belőlük, mint a Jávor-Karády banda, az Aranycsapat vagy a Szomszédok (az értékeiket és a sajátosságaikat lásd az Amerikai Kapcsolat modulban). A Milícia attól függően lép fel ellenük, hogy mennyire agresszívek és mennyire zavarják meg a békés lakosokat, turistákat. Illetve hát Todorov tábornok futball iránti rajongása miatt az Aranycsapat mindig is kivételezett helyzetben van, így ha egy másik bandával összebalhéznak, a hatóságok garantáltan az ő oldalukra állnak. A Jávor-Karády társaság általában stílusosabb annál, mintsem hogy nyílt erőszakhoz folyamodjon, de a sörétes puskákkal felfegyverzett Jánosok és bőrdzsekis Vágásik elég veszélyesek lehetnek.
Noha hivatalosan a bűnözési ráta igen alacsony, valójában ez csak kozmetikázott adat. A rendőrség szinte csak nevében létezik, az egységeit beolvasztották a Milíciába, ami elsősorban a járőrfeladatokat látja el. A bűnügyek felderítése a megmaradt rendőrkapitányságoknál landol, amelyek már több évnyi lemaradásban vannak. Ezért, hacsak nincs az ügyben valami, ami miatt gyorsan lépni kellene (fontos/híres külföldiek, helyi hatalmasságok, a fennálló társadalmi rendet veszélyeztető téma), legalábbis évekbe telik, mire egyáltalán foglalkozni tudnak egy-egy aktával.
Éppen ezért Magyarországon elég sok a magánnyomozó iroda, főleg a fővárosban, de a megyeszékhelyeken is. Ha az embernek eltűnik valakije vagy ellopnak tőle valami igazán értékeset, a rendőrségi feljelentés mellett (vagy gyakorta inkább helyett) detektívhez fordul és megfizeti az árát. A magánszimatok pedig a törvényesség és az alvilág határán mozogva igyekeznek megtudni, hogy az eltűnt fiatalok egy budapesti húsbárban táncolnak, dobbantottak az országból, vagy egy klinika hűtőjében várnak beültetésre a darabjaik. A munkájuk se nem szép (ritka a heppiend), se nem biztonságos (könnyen egy ház alapjában végezhetik), viszont egész jól megfizetik.
Ahogy azt már a fentiekből is sejthető, Budapesten legszívesebben egy nyomozós kampányt tudnék mesélni, ahol a csapat tagjai a pesti oldalon lakva igyekeznek túlélni, olyan ügyeket felgöngyölítve, amelyekkel senki más nem akar foglalkozni. A következő cikkben majd a hagyományos szerepek európai változatai kerülnek elő, illetve az, hogyan képzelném el őket a saját CyberMagyarország kampányomban.
CyberMagyarország - Budapesti éjszakák
-Kyrg-
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése