Címkék

CyberMagyarország - Szerepek II - Zsaruk, riporterek, cégek

Az előző cikkben elkezdett vonalon haladva lássuk, hogyan néznek ki Európában, és azon belül specifikusan Magyarországon a Zsaruk, Médiák, Cégesek, Fixerek és Nomádok.


Zsaruk
Amerikában jó pár tévhit van az európai rendőrökről: például az, hogy sosem keverednek lövöldözésekbe, és hogy mindenkinél csak nem halálos, zselés lőszer. Ez talán igaz Nyugat-Európa egyes részeire, de keleten a helyzet ennél sokkal rosszabb.
A céges rendfenntartó erők hatalma Magyarországon pár kiválasztott helyre korlátozódik: Buda csillogó villái és lakóparkjai, valamint a céges lakóövezetek, mint például Érd teljesen az övék, az állami rendfenntartó milicisták nem léphetnek be ezekre a területekre. Hasonló a helyzet az irodaházakkal, amiket az adott cég saját emberei őriznek, egyes budapesti boltokban, mint például a Blaha Lujza tér árkádjai alatt található Hatamoto pengeszalonban pedig egyenesen Arasaka őrök vigyázzák a Kendachi legújabb monopengéit. A cégeknek megvannak a saját nyomozóik is, akik a lehető legdiszkrétebben igyekeznek felderíteni a belső ügyeiket.
Az állami rendőri szervek munkáját finoman szólva is korlátozta Todorov rendszere: lényegében nincs is olyan, hogy Rendőrség. Helyette ott van a minden rendfenntartó tevékenységet átvállaló Milícia, ami elsősorban az elrettentésben jeleskedik. Terepszínű egyenruhás, könnyen-közepesen páncélozott tagjai az elmaradhatatlan vörös barettjükben minden fontosabb kereszteződésnél, vasút- és buszállomásnál ellenőrző pontokat tart fent, ahol véletlenszerűen időről időre megállítanak valakit egy alapos ellenőrzésre. Hozzájuk tartoznak a vidéki körzeti megbízottak is, akiket a helyiek gyakran csak csendőröknek vagy zsandároknak neveznek. A Kormányzati Nyomozó Hivatal szinte az egyetlen, valódi nyomozást végző állami szerv az országban (az Állambiztonsági Hivatalt nem számítva), ők viszont csak a kiemelt ügyekkel foglalkoznak. Ami mindannyiukban közös, az a korrupció: amíg egy bűneset vagy vétség nem kelt nagy figyelmet, pár száztól pár tízezer eurodollárig el lehet simítani.
A szakmai rocksztárjait az Interpol ügynökei jelentik. Hivatalosan ők csak azokkal az ügyekkel foglalkoznak, amik országhatárokon ívelnek át, de valójában az tartozik hozzájuk, amire ők azt mondják. A berlini központú szervezettel még Budapest sem ellenkezhet, ha besétál az egyik emberük a Belügyminisztériumba és kér egy század milicistát azonnal, megkapja. Igazi álom-meló, hatalmas túljelentkezéssel, de több magyar nyomozónak sikerült már bejutnia. Pont emiatt Todorov rendszere mindegyiket szemmel tartja.
Hazánkban a kisebb (értsd, a cégek vagy a rezsim érdekeit nem sértő) bűnügyek felderítése a magánnyomozókra hárul: rengetegen vannak, akik korábban maguk is rendőrök voltak, még a Milícia színre lépésre előtt, mások már eleve privát kopókként kezdték a pályát. Azon kevesek közé tartoznak, akiknek a rendszer hajlandó fegyverviselési engedélyt adni, bár ha valaki túl sokat lövöldözik, zokon veszik. A legtöbbször eltűnt személyek ügyében nyomoznak, hiszen Budapest rengeteg embert felszív vidékről, akiket azután soha többé nem látnak a hazaiak. Jobb esetben élve találják meg őket valamelyik húsbárban dolgozva, a rokonok elől szégyenükben eltűnve, rosszabb esetben viszont a főváros szervbankjaiban szétszórva kerülnek elő.
Megjegyzés: a klasszikus Zsaru mellett a Pacific Rim (illetve eredetileg a When Gravity Fails) könyvből származó Private Investigator is használható a magánszimathoz, sőt, utóbbi igazából a Kutakodás főszakértelmével még jobban is passzol.


Médiák
Az EGK országaiban a riporterek, újságírók és tévés műsorvezetők ugyanúgy a cégek és az állami rendszerek között őrlődnek, mint például a Rockerek, bár a megatársaságok helyzete ezen a téren is visszafogottabb. A londoni központú WNS a legdominánsabb ezen a téren, a többi nagy, mint például a Network News 54 inkább csak kisebb irodákat tartanak fent a fővárosokban, a hírek begyűjtésére. Egy céges riporter Budapesten leginkább olyan, mint régen egy amerikai volt Moszkvában: ideje nagy részét a szállodák bárjában tölti, ahol a drága piát vedelve figyeli az átutazókat, arra várva, hátha meglát egy külföldi politikust vagy céges menedzsert, amint az egyik budapesti fürdőbe igyekszik, hogy semleges terepen találkozzon az üzletfeleivel.
Az állami szolgálatba állt médiák főleg a MTI-nek és az MTV-nek dolgoznak, és a dolguk a propaganda: beszámolóikban tompítják a lakossági problémák élét ("Nem, a Balatonban soha nem is voltak halak, aki mást mond, az tündérmeséket terjeszt!"), éltetik a hazafias eszméket, dicsérik  Todorov tábornokot és a rezsim vezetőit, és természetesen a cégek minden ballépését bemutatják. Persze itt van egy nagy adag differenciáltság: amelyik cég éppen a rendszer barátja, annak a hibáit jelentősen kisebbítik, míg az ellenségek minden apró botlása fel van fújva (a SovOil minden külföldi ügyét azonnal bemutatják az MTV-ben).
Magyarországon szabadúszó riporternek lenni az egyik legveszedelmesebb vállalkozás: általában az megy erre a pályára, akinek feltett szándéka lerántani a leplet a tábornok elnyomó rendszeréről, és végre felrázni a lakosságot, hogy ugyanúgy követelje a szabad választásokat, mint annak idején a SovOil kivonulását. Nincs könnyű dolguk - a polgárok többsége szereti a tábornokot és szerintük minden jó, amit csinál. Ráadásul a belügyi Állambiztonsági Hivatal pont az ilyen felforgató elemeket, a dataterm pultokba szamizdat anyagot feltöltő "zugfirkászokat", az illegális rádió- és tévéadókat működtető "kalózokat", valamint a rezsim családtagjainak viselt ügyeit kiteregető "bulvárhiénákat" tekinti fő ellenségének. 


Cégesek
Az EGK országaiban a megacégek sokkal tapintatosabban intézik az ügyeiket, hiszen a lényegesen erősebb nemzetállamok és a hatalmat birtokló Aranyifjak között kell manőverezniük. Magyarországon számos cég tart fenn kisebb-nagyobb irodákat, néhánynak még saját irodaháza is van, bár sokkalta alacsonyabb, mint mondjuk nyugaton. A legnagyobbak közül az EBM, a Biotechnika és a Petrochem a legjelentősebb: az EBM több gyárat is üzemeltet, a Biotechnika kísérleti gazdaságokat üzemeltet, a Petrochem pedig reménykedik, hogy valahogy megszerezhetné mindazt, amit korábban a SovOil elvesztett. A cégesek egyfolytában a lehetőségeket lesik, hol tehetnek keresztbe egymásnak és hogy hol csíphetnek meg pár terhelő infót a rezsimhez tartozó, befolyásos emberekről.
Az állami szférában is akadnak szép számmal cégesek: a különböző hivatalok dolgozói ugyanebbe a kategóriába tartoznak, ahogy a szép számban működő állami vállalatok alkalmazottai is. Bár elsőre azt hihetnénk, hogy egy BKV vagy egy MÁV nem olyan veszedelmes közeg, mint mondjuk az Arasaka, ezekben a körökben is rengeteg az intrika, a becsvágy és a törtetés. Ezek a cégesek ugyanúgy fizetnek, ha információt akarnak egy felettes mocskos ügyeiről, és akár még egy bérgyilkost is felfogadnak, ha valaki az előléptetésük útjában áll.
A magánszektorban is léteznek cégesek: ők a vállalkozók, akik sokszor kétes ügyletekből származó pénzeket mozgatnak, igyekezve megőrizni a törvényesség látszatát. Bár akár Fixereknek is tekinthetnénk őket, a legtöbbjük nem az, egyszerűen csak kis hal.


Fixerek
Bár a Fixerek szerepe is jelentősen eltér az Amerikában megszokottól, ők azért nincsenek kifejezetten jelen a megacégekben és az állami szférában. Persze közöttük is vannak a felsőbb körökhöz tartozók, akik a befolyásos üzletembekeret és a rezsim hivatalnokait látják el tiltott holmikkal, mindannyian a magánszférához tartoznak. A legtöbbjük elővigyázatosan nem is tartanak maguknál tiltott holmikat, egyszerűen csak találkozókat szerveznek le, ahol a kereslet és a kínálat találkozik. Még a fegyverkereskedők is csak pár darabot tartanak otthon, maximum annyit, amennyitől gyorsan meg tudnak szabadulni, ha rájuk rúgja az ajtót a Milícia. 
Ez azt is jelenti, hogy a legtöbb Fixernek vannak emberei, akik őrzik a rejtett lerakatokat, és akik kérésre leszállítják a holmikat az ügyfeleknek. Közöttük is lehetnek alacsonyabb rangú Fixerek, mint alvezérek, de a többségük az "izom" kategóriába sorolható. A szervezett bűnözés hazánkban javarészt hazai kézben van, miután Todorov tábornok kikergette az orosz maffiát, amelyik korábban kiszorította a többi nagy bűnszervezetet.


Nomádok
Az európai nomádok többsége az állandóan mozgásban levő idénymunkások és a szovjet blokk összeomlása után ismét vándorútra kelő cigányok közé tartozik. A karavánokra sokfelé gyanakodva tekintenek, főleg mert az íratlan szabályok szerint sokkal több lőfegyvert tartanak maguknál, mint Európa többi polgára, és ezt a legtöbb helyen a rendfenntartók is elnézik neki. A Milícia is óvatosabban vegzálja a hazánkban cirkáló, motorbiciklikkel kísért gépkocsikonvojokat, főleg mert tudják, hogy bármikor felbukkanhat valahonnan az erősítés. Azok a nomádok, akik valamiért leszakadnak a karavánokról, jellemzően fuvaros, taxis vagy sofőr melókat vállalnak.
Egy külön kategóriát jelentenek a folyami nomádok, akik a Dunán, a Tiszán és a kisebb folyókon vándorolnak, régi uszályokkal, motorcsónakokkal és vitorlásokkal. Ők gyakran a tengeri kikötőkig is lehajóznak, ahonnan csempészáruval felpakolva térnek vissza.








CyberMagyarország - Szerepek II - Zsaruk, riporterek, cégek


-Kyrg- 
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések