CyberMagyarország - Szerepek I - A szóló meg a többiek
A Cyberpunk 2020 alapkönyvben elég jól definiálták, hogyan is néznek ki a különböző szerepek képviselői, a Szólók, Zsaruk, Nomádok és társaik. Az EuroSource és EuroSource+ könyvekben alaposan körül járták, hogyan is néznek ki az európai megfelelőik, bár itt is hatalmas különbségekről beszélhetünk a EGK magja, a déli végek és K-Európa között. Például lehet, hogy egy német vagy francia rendőr civilben is odafigyel a kifogástalan eleganciára, de egy román, cseh vagy magyar már egyáltalán nem biztos. Az viszont az egész kontinensre jellemző, hogy Night Cityvel ellentétben itt a kormányok valós harmadik erőt jelentenek a cégek és az utcaiak mellett.
Ebben a cikkben most a Rockerek, Szólók, Netrunnerek, Technikusok és Orvostechnikusok magyar változatai kerülnek bemutatásra.
Buda csillogó villái, Pest mocskos bérházai és az közöttük meredező céges üvegpaloták között ingadozva a Rockerek előtt is három út áll. A mindenhol jelenlevő médiacégek gyakran szerveznek tehetségkutató műsorokat, állami jóváhagyással, amelyek egyfelől megfelelő agyzsibbasztó szórakozást nyújtanak a munkában megfáradt nézőknek, másfelől pedig segítenek kiválasztani a következő "szupersztárt". Ezek a csillagok azután hosszabb-rövidebb ideig elég fényes életet élhetnek, élvezve a céges rendezvényeket, a meghívásokat a politikai elit villáiba (ezek sajnos nem minden esetben csak a fellépésről szólnak), és gyakran utaznak külföldre is, amiről persze buzgón beszámol a média. A dalaik semmitmondóak, de könnyen megjegyezhetőek és legfőképpen jól eladhatók.
Az állami média is szívesen felkarol tehetségeket, vagy olyanokat, akiknek kormányzati kapcsolatai vannak ("Van egy unokahúgom, szeretne énekelni… Megoldható?"). Az ő életük kevésbé csillogó, mint a céges alkalmazottaké, és igazából sokkal nagyobb önállóságuk sincs, hiszen az idejüket ugyanúgy beosztják helyettük. Viszont még mindig sokkal jobban élnek az átlagnál, és ha van egy kis tehetségük is a kapcsolataik mellett, komoly befolyásra tehetnek szert. Nem ritkán valamelyik kormányzati potentát oldalán kötnek ki, vagy beházasodnak valamelyik dinasztiába (Todorov tábornok családjában is megtörtént). A dalaikban gyakori elem a hazaszeretet és a rendszer szolgálatára buzdítás.
Az "igazi" Rockerek azok, akik nem adják el a lelküket - ők viszont elég széles skálát jelentenek. A budapesti húsbárokban gyakran van élő zene, és az ott dolgozó bárénekesnők ugyanúgy ebbe a szerepbe tartoznak, mint a Milícia spiclijei elől bujkáló, elhagyott hangárokban, raktárakban, a Csepel Művek régi bunkerében koncerteket szervező kemény rockerek. Az sem ritka, hogy ugyanaz az énekes, énekesnő rohan egyik helyről a másikra zenélni. A karhatalom igyekszik felszámolni ezeket a felforgató elemeket, a cégek viszont gyakran segítik őket fű alatt, főleg ha úgy érzik, hogy egy-egy énekes felhasználható a céljaikra.
Szólók
Gyakran emlegetik, hogy az euroszólók stílusa megjelenésben és öltözködésben mennyire más, mint az amerikai társaiké, illetve hogy iskolázottságuk miatt sokkalta kifinomultabbak. Ez részben Magyarországra is igaz, hiszen a többségük valamilyen középiskola után lépett be a hadseregbe, a Milíciába, egy céges alakulatba vagy a máig létező francia Idegenlégióba (ez utóbbinak még mindig komoly hívó szava van, és a szolgálat jó ajánlólevél).
A hadsereg és a Milícia félkatonai részét szinte kizárólag magyar származású állománnyal töltik fel. Ők jelentik Todorov tábornok rendszerének talán legfőbb támaszát, arra az esetre, ha a SovOil valami trükkel próbálkozna, vagy ha a lakosság körében felütné fejét az elégedetlenség. A felszerelésük és a kibervereik talán nem olyan jók, mint a céges csapatoké, de a puszta létszámfölény miatt bármikor elegendőek lennének egy államosítási akcióra.
A céges csapatok között vegyesen vannak külföldiek és helybeliek. A nagyvállalatok nem bíznak teljesen a helyi munkaerőben ezen a téren, így a kiemelt személyek vagy létesítmények védelmét gyakorta "idegen zsoldosok", jellemzően német, francia vagy angol szólók látják el. A bekerülés a magyarok számára kétségtelenül komoly presztízst jelent, ráadásul számukra jobban elnézik a látványosabb kiberverek meglétét, szolgálatban pedig olyan fegyvereik vannak, melyekről az államiak gyakran nem is álmodhatnak.
A szabadúszók többsége a fenti két csoport egyikéből származik, a maradék pedig általában az Idegenlégióban szerezte a képesítését, esetleg egy másik országból tért haza, vagy költözött ide. Míg Night Cityben sokan a látványos páncélt és a nehéz fegyvert tekintik a szakma védjegyének, Budapesten ilyet alig látni - ha valaki páncéldzsekinél komolyabb vértet húz, és bármi látványos fegyvert visel, az első ellenőrzőpontnál félreállítja a Milícia, és csak komoly telefonálgatás és szívességek behajtása árán úszhatja meg a dolgot. A szólók többsége beéri egy dzsekivel, szubdermális páncélzattal vagy bőrátszövéssel, melyeket bármely budapesti klinikán meg lehet szerezni, fegyverként pedig jól elrejthető (hangtompítóval felszerelhető) pisztolyok, kések, beültetett pengék vagy a puszta kezük szolgál. Sokan űznek valamilyen harcművészetet, népszerű a boksz, a karate, a judo és a taekwondo. A legtöbb összecsapás egyetlen hangos lövés nélkül zajlik, így a gránátok sem túl kelendők. Talán pont ezért a vidékei bevetéseken mindenki túlkompenzál, előkerülnek a rejtegetett rohampuskák, sörétesek és mesterlövész fegyverek.
Netrunnerek
Az európai netrunnerek híresen rosszak, legalábbis a nagy többség. Ennek legfőbb oka nem más, mint a Netwatch, és az általuk üzemeltetett magas szintű védelem. A legtöbb fiatal számítógépzsokét még azelőtt lekapcsolják, hogy egyáltalán kitanulnák a szakmát. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy az európaiak máig ragaszkodnak a toll & papír kombinációhoz, K-Európára pedig ez fokozottan igaz.
A cégek állandóan toboroznak embereket, akár az utcáról is, bár ők elsősorban védelmi munkára veszik fel őket. Senki se tudja pontosan, miért, de mindenki érzi, hogy valami készül.
Az állami szektorba elég könnyű bekerülni, és jó kitörési lehetőségnek is tűnik iskola után jelentkezni a Milícia Kiberbiztonsági Hivatalához. Kiemelkedő fizetés, juttatások, biztosítás - arról persze senki sem beszél, hogy a hivatal gyakorlatilag folyamatos háborúban áll a SovOil embereivel a kibertérben, és az állandó felvétel a magas halálozási ráta miatt van. Akik túlélik, egy idő után nagyon jók lesznek, de bármikor elég egy hiba, és mindennek vége.
A szabadúszók többsége rövid életű ifjú titán, aki az első megvásárolt dekkjével hamarosan fennakad vagy egy cég védelmén, vagy összefut a Hivatal egyik emberével. Akik túlélik az első köröket, egy idő után inkább nyugat vagy kelet felé indulnak portyákra: az EGK országaiban jó a zsákmány, a NeoSzovjetunóban pedig könnyebb a dolguk. Persze mind a cégek, mind pedig az állam dobál nekik közvetítőkön keresztül munkát, név nélkül. A legnagyobb magyar zsokék általában olyanok, akik leszereltek a Hivataltól - bár mindig kérdés, hogy mennyire függetlenek valójában?
Technikusok
Magyarország nem szűkölködik tehetséges és/vagy képzett szerelőkben, technikusokban. Az átlagemberek többsége kiismeri magát a szerszámokkal, és csak akkor hív szakembert, ha valamivel nem boldogul (vagy ha otthon ragaszkodnak hozzá). Ekkor sincs nehéz dolga, mind a fővárosban, mind vidéken tömegével találni munkanélküli technikust - ugyanis az iskolákban sokkal többen végeznek, mint amennyit a cégek vagy az állami szektor fel tudna szívni, ezért a többségük szabadúszó lesz.
A céges és az állami technikusok munkája igazából legtöbbször elég unalmas, cserében nyugis. Épületek, járművek és felszerelések karbantartása tartozik a feladataik közé, és a legtöbbnek bőven marad ideje fusizni, vagyis saját zsebére másodállásban dolgozni. Még a ferihegyi reptér repülőgép-karbantartóinak is jut munka a kisebb cégek gépeinek karbantartásából.
Az igazi szabadúszók többsége a saját szakterületén belül bármit elvállal, a kérdés inkább az, hogy számlát kér-e az ügyfél. Ha igen, akkor általában távol tartják magukat a piszkosabb dolgoktól, ha viszont nem lesz papír, akkor bármi jöhet. Az egyik nap a lefolyóhoz hívod ki Béla bá'-t, két nappal később egy besült puskát viszel hozzá. A fegyvertechnikai ismeretek különösen nagy becsben állnak - Európa szólói nagyon szeretik az egyedi fegyvereket, és ez hazánkban sincs másképp. Sokkal ritkábban cserélnek fegyvert (legfeljebb csak csövet, ha az előzőt már túlságosan ismerik a Milícia helyszínelői).
Orvostechnikusok
Budapest tele van kicsi plasztikai- és kiberklinikákkal, ahol a nyugatról érkező turisták olcsón juthatnak új kiberverekhez vagy archoz. Egyaránt látogatják szépülni vágyó német háziasszonyok, karriert váltó ex-cégesek és feltörekvő fiatal szólók. A kibertechnikai cégek pedig boldogan öntik az olcsó beültetéseket ezekbe a klinikákba, nagyon gyakran kísérleti darabokat is keverve közéjük, melyeket azután gondosan nyomon követnek - ha kellemetlen incidens kerekedne belőle, általában egy hibás darab miatt bocsánatkérés és egy vaskosabb csekk elhallgattat minden panaszkodót.
A cégek szintjén a legtöbb orvostechnikus vagy a saját alkalmazottjaikat ellátó medikus, vagy pedig valamelyik színleg független kis klinikán dolgozik. Náluk is gyakori a fusizás, vagyis hogy a munkaidő után szabadúszóként is tevékenykednek.
Az állami szektor orvosai sokkal rosszabb helyzetben vannak más szakmákhoz képest, mint a cégesek, sőt, gyakran még a szabadúszókhoz képest is. A magyar kórházak állapota az örökös felújítások ellenére egyre romlik, a géppark elavult, a várólisták végtelen hosszúak. Todorov rendszere csak kozmetikai változásokat hajtott végre, és a legtöbb kritikus pont ezzel készül ellene harcba szállni, ha majd egyszer végre kiírják a választásokat. Nem csak az orvosok, gyakran még az ápolók is dolgoznak mellékesen.
A szabadúszók nagy része a kis klinikákon dolgozik. Mivel az alvilági összecsapásokban sokkal ritkábban használnak lőfegyvereket, melyek bejelentésköteles lőtt sebeket jelentenének, a legtöbb sérül ezekre esik be, ha össze kell foltozni. Elméletben a puszta kézzel vagy pengékkel okozott sebeket is be kellene jelenteni eza orvosoknak, de ezeket jellemzően balesetként könyvelik el - "nekimentem az ajtónak", "megvágtam magam a körfűrésszel, igen, hatszor" és a többi. Mindenki tud pár dokit, aki vállal rizikósabb betegeket is, mint például egy golyó kivétele otthon, a konyhaasztalon.
CyberMagyarország - Szerepek I - A szóló meg a többiek
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése