Karakterek a Falkenstein Kastély világában 12. - Félvér karakterek Új-Európában
Az elmúlt egy-másfél évben többször is feltették nekem a kérdést, hogy mi a helyzet a Castle Falkenstein világában a félvér fajokkal, vannak-e fél-Tündék, fél-Sárkányok és fél-Törpék. Ebben a cikkben megkísérlem most összeszedni a hivatalos választ, a magyarul és angolul megjelent kiadványok alapján.
Sárkányok
Ezen a területen a dolog elég egyértelmű: a Sárkányok már az ősidőktől rákaptak, hogy az áldozatként felajánlott hölgyeket felfalás helyett inkább párjuknak válasszák. Ennek oka az alacsony szaporulat volt: a The Memoires of Auberon of Fairie kiegészítő, ami lényegében egészében a Tündékkel foglalkozik, azt írja, hogy mikor Auberon először a világunkba érkezett, részt vett a Sárkányok egyik tanácskozásán, ahol nagyjából ötven tűzokádó volt jelen, ami a népük negyedét jelentette. Az emberekkel keveredés egyik fő előnye tehát az volt, hogy a létszámukat meg tudják többszörözni (tekintve, hogy a legkevésbé sem monogámok).
Annak idején ezek az emberek közé vegyülő félsárkányok voltak azok, akik segítettek egyfajta megállapodást kötni a népek között, mostanra pedig gyakorlatilag abból indulhatunk ki, hogy mindegyik Sárkányban van embervér, sőt, többségük egyenesen félvér. Ennek a következménye az is, hogy mindegyiknek van egy "valódi" és egy "ember" alakja - az alakváltás képességük erre a kettőre terjed ki, más formát csak varázslattal tudnak felvenni. A születő utódok mindig Sárkányok, akik életük első éveit az anyjukkal töltik, míg a Sárkány apjuk el nem jön értük, hogy onnantól ő nevelje őket tovább (ez a viktoriánus korszak bentlakásos iskoláit is figyelembe véve elég megszokott menetrend). Persze ha az anya a Sárkány és az apa az ember, akkor valószínűleg az anyja adja át neki a szükséges ismereteket, míg ha mindkettő Sárkány, marad a normál felállás.
Törpék
A Törpék népe valamikor a Tündék közé tartozott, egészen addig, amíg bele nem szerettek a vasba, és egy legendás vállalkozásnak köszönhetően le nem mondtak energialény mivoltukról, valódi, halandó alakba változva át. Így már semmi sem állná útját annak, hogy igazi népként sokasodjanak, azonban Tünde örökségüknek köszönhetően mindannyian férfiak voltak, és mivel Törpe nők azóta sem születtek, minden esetben Tündékkel házasodnak, jellemzően Najádokkal, Fehér Hölgyekkel vagy például Ruszalkákkal. Vagyis a nép minden egyes tagja technikailag félvérnek lenne tekinthető: a születendő gyermekek viszont itt a szülők neméhez igazodnak, vagyis a fiúk Törpék lesznek, a leányok pedig ugyanolyan Tündék, mint az anyjuk.
Felmerül persze a kérdés, hogy miért csak Tünde nőkkel, és vajon hogy állnak az ember nőkhöz? A The Memoires of Auberon erre is választ ad: a megoldás pont, hogy a Tündék energialény mivoltában keresendő. Amikor két Tünde "utódot nemz", igazából a saját energiájuk egy részét adja át neki, vagyis ők maguk kevesebbek lesznek, hogy az utód létezhessen. Viszont amikor egy Törpével hoznak létre utódot, ez kevesebb energiát igényel a részükről, mintha a Törpék ősi öröksége segítené őket. A Törpék viszont Tündéknek utódot nemzve egyáltalán nem veszítenek az energiájukból, és az utód is ugyanolyan erős lesz, mint ők maguk. Ráadásul a Törpék egészen öreg korukban is megőrzik férfierejüket, ami a halhatatlan Tünde hölgyek számára elég fontos szempont.
Az ember-Törpe románcokról a Comme Il Faut kiegészítő egész röviden nyilatkozik: nincsenek, a Törpéket nem érdeklik az ember nők.
Tündék
Amint azt a "The Memories of Auberon" írja, az ember-Tünde románcokból csak akkor születik gyermek, ha a Tünde fél ezt akarja, és hajlandó feláldozni hozzá valamennyit a saját erejéből. Ha csak egy keveset ad át, a születendő gyermek ember lesz, egy csipetnyi Tünde adománnyal. Ezt nem részletezi a könyv sajnos, csak annyit, hogy "érzékenyebb lesz a Fátyol iránt": mivel az emberek varázshasználata javarészt a Tünde vérnek köszönhető, én Házigazdaként ilyen esetben javasolnám a játékosnak, hogy vegyen fel egy Jó Varázslás képességet, még úgy is, hogy a karaktere egyáltalán nem varázsló. A másik lehetőség, hogy adnék valamilyen, az Tünde szülőhöz kötőd képessége próbáira egy állandó +2 bónuszt, például Nimfánál +2 pont járna minden csábítási kísérletre (Karizma vagy Báj), egy Selkie gyermeke +2 bónuszt kapna, ha a vízbe merülne (Atlétika) és így tovább.
Ha viszont a Tünde fél elég energiát ad át a gyermeknek, hogy az ne ember, hanem Tünde legyen, a megszülető utód (a Tünde szülő vérvonalától függetlenül) minden esetben Daoine Sidhe, vagyis a Világos vagy a Sötét Udvar egyik jövendő ura lesz. Ez a két vérvonal lényegében megegyezik, és mindkettő az Alkonyat Háborújának köszönheti létezését. Az egyik oldalon a halálos sebesült Finvarra nemzett rengeteg Sidhe gyermeket az emberek leányai közül kiválasztott önkénteseknek, a másikon a legyőzött Fomorik egy része választotta az öngyilkosság egy különös formáját, ahol az energiájuk szétfoszlott, és a közelben tartózkodó nőket teherbe ejtette. Ebből a két esetből született a legtöbb Daoine Sidhe, bár a számuk azóta is egyre nő.
A Tünde szülő vérvonala egyébként nem tűnik el teljesen: a megszületett Sidhe élete első nagyjából 200 évében annak képességeivel bír (Nimfánál például a Csábítással és az Élet a Fábannal, Selkie-ként Alakváltással), a Sidhe erejével viszont még nem. Amikor eljut a felnőtté váláshoz, az Átváltozáshoz, eldöntheti, mi akar lenni: sokan ilyenkor a Tünde szülő vérvonalát választják, maguk is Nimfákká, Najádokká vagy éppen Vízi Démonokká változnak. Nagyritkán megesik, hogy valami teljesen más vérvonalat választanak. A legtöbben viszont megmaradnak Daoine Sidhe-nek, elveszítve a szülőjük képességeit, és megkapva helyettük a Tünde Úr, vagy a Sötét Úr erejét.
Erre az egyik legjobb példa Drakula: bár szereti magáról azt állítani, hogy ő maga Vlad Tepes, valójában "csak" egyetlen egyenesági leszármazottja. Az anyja egy Glastig (vámpír) Tünde, az apja pedig Tepes utolsó ember utódja volt, aki a Glastiggal való "találkozás" után nem sokkal meg is halt. Drakula a Sötét Udvar egyik ura, egy sötét Daoine Sidhe, ehhez méltó képességekkel.
Egyébként az, a Tündék hogy energialények, azzal is együtt jár, hogy leginkább a saját tradícióik határozzák meg, mik is ők: az egyes Tünde népek mind képesek egymással szaporodni, viszont a megszületendő gyermek mindig az egyik szülő népéhez tartozik, sosem lesz félvér (az nincs megkötve, hogy a nemhez igazodjon). Vagyis elméletben akár egy Daoine Sidhe nemes Tündének és egy Házimanónak is lehetne közös utóda, ami maga is a két nép egyikébe fog tartozni, ahogy azt a hagyomány megköveteli. Nagyritkán az is megesik, hogy már felnőtt Tündék megváltoztassák, melyik vérvonalba is tartoznak, bár ez csak a Fátyolban lehetséges. Ilyenkor a Tünde gyakorlatilag mindent elfelejt, és sokszor bele is őrül - egyedül az egészen fiatal (200 évnél fiatalabb) Tündék jelentenek ez alól kivételt, ők nem veszítik el az emlékeiket és az eszüket.
Hivatalosan más félvérek nem léteznek a játékban, bár találkoztam már házi gyártmányú Sárkány-Tünde néppel a neten: ezek nemes egyszerűséggel mindkét nép előnyeivel és hátrányaival is bírnak, így bár nem mondom, hogy sosem mesélnek ilyen karakternek, alapos megfontolnám, hogy mit. Egy egyszemélyes kampányt el tudok képzelni, ami körülötte forog. A Sárkány-Sötét Tünde változatot mondjuk nem erőltetném.
Karakterek a Falkenstein Kastély világában 12. - Félvér karakterek Új-Európában
A Castle Falkenstein alapkönyv és A Gőz Kora kiegészítő pdf formátumban (külön-külön és kedvezményes csomagban) már a DrivethruRPG oldalon is megvásárolható!
-Kyrg-
Megjegyzések
Megjegyzés küldése