Heimurinn - A jeges észak világa - Szokások és istenek
Ahogy azt már korábban említettem, a Heimurinn középpontjában a svenkarok népei állnak, még a másik játszható nép, a számi is csak másodhegedűs mellettük. Ez a szabálykönyvben is érzik egy kicsit, a világleírásban viszont sokkal nagyobb a túlsúlyuk, szinte minden fejezet 80%-a róluk szól. Cserében egy nagyon alaposan kidolgozott, a valódi norse hagyományaiból sokat merítő leírást kapunk.
A svenkar szokásokban erősen visszatükröződik, hogy a jeges északon a közösség az első: a törvénykezéstől a párbajokon át a mindennapi élet apróságain látszik, hogy az egyén szerepe kisebb, mint a nagycsaládé vagy falué, ahová tartozik. A kisebb bűnök általában a sértett félnek fizetett pénzbüntetéssel jóvá tehetők, akár még az emberölés is, ha tettes ezt önként beismeri és vállalja: ekkor a vérdíj (wergild) kifizetése után a sérelem meg van bocsájtva (ez a rendszer a valóságba is létezett, nem csak északon, hanem szinte minden germán törzsnél, így például a longobárdoknál is). A wergild mértéke az áldozat jogállásától és Hírnevétől függ. A gyilkosság viszont sokkal elvetemültebb bűntett, amiért kivégzés, vagy a még ennél is rosszabb száműzetés jár. A világkönyv igen részletesen végig veszi, mik azok az esetek, amikor egy karlnak szabad, sőt, kötelessége vért ontani, beleértve a vérbosszút is.
A párbajok kiemelt fontosságúak a vitás ügyek vagy sértések rendezésére. Ezek szinte sosem első vérig tartanak (ennél a harcrendszernél nem is lenne értelme), ezért általában halálig, ájulásig vagy harcképtelenné válásig küzdenek a felek. Gyakori a "hárompajzsos" párbaj, amikor a felek a másik pajzsának szétverésére hajtanak. Ennek egy változata a (valóságban is létezett) Hólmganga, amit egy szűkre szabott területen belül vívtak, és ha valaki kilépett onnan, automatikusan vesztett.
Kulturális téren rengeteget kapunk a könyvben, az ajándékozás mértékétől kezdve az alkoholfogyasztási szokásokon, babonákon, fegyverzeten és házasságon át egészen a temetkezésig, vendégszeretetig és a vértestvériségig. Megtudhatjuk például, hogy valakinek túl nagy ajándékot adni megalázó, ha a másik nem tudja viszonozni; vagy hogy holdvilágtalan órán senkit se jó megölni, mert a halott draugurként térhet vissza. Emellett megismerhetjük a svenkar élet mindennapjait, így például a különféle játékokból is kapunk egy tucatnyit, mint az evező futást, a kockajátékokat vagy a medvetáncot. Ezekből az építőkockákból a mesélő egy igazán élő és hihető világot tud építeni, és ha a játékosok is veszik maguknak a fáradtságot, hogy megismerjék ezeket a szokásokat és elvárásokat, akkor egyáltalán nem éri őket meglepetésként a jó vagy rossz tetteik következményei.
A svenkar istenségek többsége a norse mitológiából lépett át ebbe a világba: a félszemű, bölcs Hönir Odin/Wotan helyi megtestesülése, a rúnák tudója; a mennydörgő Asator, a viharisten a pörölyt forgató Thor; a cselszövő Wurir pedig nem más, mint Loki, hogy csak néhányat említsek a könyvben szereplő, tucatnyinál is több kisebb és nagyobb istenség közül. Nem mindegyik az emberek barátja, hiszen ott van a szarvas fejű, minden télen meghaló és tavasszal újjáéledő Kerunosz, aki a Vad Hajsza élén áll, és aki állítólag öregebb mindegyiknél - a legendák szerint ő már itt volt, amikor a svenkarok e földre léptek, és mivel isteneik nem bírtak vele, maguk közé fogadták.
Az istenek többsége, vagyis inkább az emberek irántuk való hozzáállása aktív szerepet játszik a svenkar mindennapokban. Az "istennek tetsző cselekedet" itt nagyon sokféle lehet, ugyanis mindegyik más és más úr vagy úrnő figyelmét keltheti fel: ezek mind szerepelnek az egyes mennyei lények leírásában, így például ha valaki egy nagy viharban utazik és biztonságosan célba ér, Asatornak tetsző tettet hajtott végre, ellenben ha nagy nehézségek árán megtart egy esküt vagy fogadalmat, akkor Tyr figyelmét vívhatja ki ezzel.
Természetesen a Heimurinn ezzel együtt sem a norse középkort hitelesen bemutató játék, erre nem is törekszik. Viszont az, hogy igényesen beemeli az apró részleteket, sokkal szimpatikusabbá teszi az olyan játékoknál, melyek csak nagy vonalakban írnak a hétköznapokról, és helyette inkább a szörnyek és labirintusok sokaságában tobzódhatunk. A világkönyv végén még ajánlott irodalmat is kapunk, fikciós és nem fikciós könyvekkel, zenékkel, amelyek nagyban megkönnyítik a világ megértését és a hangulat megragadását.
A Heimurinn honlapja.
Heimurinn - A jeges észak világa - Szokások és istenek
-Kyrg-
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése