Mesélői praktikák - Hogyan NE tegyük mellékszereplővé a játékos karaktereket?

Egy szerepjáték kaland során a játékos karakterek a történet főszereplői, őket "követi a kamera", ők néznek szembe a kihívásokkal és ők számolnak le az főellenséggel. Mondhatnánk, hogy ez annyira egyértelmű, hogy kár is beszélni róla, ám ez csalóka: valójában mesélőként nagyon is könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a JK-kat mellékszereplőkké tegyük a saját történetükben!

 

Regényszerű kalandok

Az egyik legkönnyebben elkövethető hiba, főleg kezdő vagy ritkán mesélő kalandmesterek számára, a "túlságosan is megírt" kaland: ezek azok a történetek, ahol minden esemény, fordulat és csavar meg van írva előre. A játékosok ugyan főszereplőknek tűnnek, ám valójában csak gondosan instruált színészek, akiknek követniük kell egy előre megírt forgatókönyvet, akkor is, ha erről nem is tudnak semmit. Bár van, aki kifejezetten szereti az ilyen kalandokat, a többségre általában inkább lelombozó hatással van, és könnyen beállhat a "szóljatok, ha dobnom kell" állapota.

Bár ezek a forgatókönyves kalandok nagyon hasonlítanak a "gyári", publikált kalandokra, ahol szintén ki vannak dolgozva a helyszínek és események, a kettő közel sem ugyanaz. Még akkor is, ha egy rosszul megírt (vagy lemesélt) gyári kaland gyakran ebbe a hibába csúszik bele. Ugyanakkor egy előre megírt kaland is lehet szabad, ha a fix események a játékosok saját cselekedeteire adott válaszokként vagy tőlük függetlenül, adott időben bekövetkező történések, melyeket a játékosoknak van esélye megváltoztatni vagy megakadályozni.

Például a KM kitalálja, hogy a játékosoknak meg kell szerezniük egy naplót, ami egy bálon cserél gazdát. A regényszerűen megírt kalandban a csapatot egy beviszi egy megszabott NJK, aki azt is megmondja, hogy melyik karakternek kivel kell táncolnia. Egy ponton emiatt az egyik JK-t párbajra hívja egy féltékeny nemes, és ezt az alkalmat kell kihasználnia a csapatnak, hogy amíg mindenki a bálra figyel, a többiek megszerezzék a naplót. Az egyes akciók sikere a JK-k dobásain múlik, de az események kötöttsége miatt sokszor ez is "fail forward" jelleggel történik, egy rossz dobás inkább csak kellemetlen következményt hoz, és nem teljes kudarcot.

Egy előre megírt, ám nem ennyire megkötött kalandban a KM a játékosokra bízza, hogy jutnak be a bálba, de B-tervként felkínálja a már ismert nemest, aki tartozik nekik egy szívességgel. A bálon azután a nemes megnevezhet bizonyos személyeket, akik hasznos információkkal szolgálhatnak, vagy akikkel valamilyen figyelemelterelést okozhatnak, de a karaktereken múlik, hogy melyik utat válasszák. A napló helye adott, de hogy hogyan és milyen módon jutnak be oda, már rajtuk áll.

 

Kalandmester Játékos Karakterek (KMJK-k)

Aránylag gyakran emlegetett jelenség a Kalandmester Játékos Karakterek használata: ezek olyan NJK-k, akiket a mesélő gyakorlatilag a saját karaktereiként mozgat, mintha ő is egy lenne a játékosok közül. Ez önmagában még nem lenne hiba, hiszen így ő is kap némi extra szórakozást, viszont maga a helyzet egy csapda: ha a játékosok nem úgy haladnak, nem úgy dobnak vagy nem úgy játszanak, ahogy azt a mesélő szeretné, akkor a KMJK-ből könnyen lehet egyfajta "mindenhez is értek és mindent megoldok" szereplő, aki mellett mindenki más a háttérbe szorul.

Igazából a KMJK probléma megoldása fájdalmasan egyszerű: ne használj ilyen karaktert, ha nem vagy képes önmérsékletre. Maradj az NJK-knál, és tartsd észben a korlátaikat. Ne tegyél be a csapat mellé egy olyan szereplőt, aki állandóan el akarja venni tőlük a rivaldafényt.

 

Beosztott Játékos Karakterek

Noha a legtöbb kalandban a JK-k egy félig-meddig önálló csapatként tevékenykednek, relatíve nagy önállósággal, bizonyos kalandokban, és főleg kampányokban egy nagyobb szervezet tagjai, korlátozottabb döntési jogkörrel: ez lehet egy jármű (űrhajó, égi hajó, tengeralattjáró), vagy egy társaság (tolvajcéh, rendőrség), ahol a karakterek a legénységbe vagy az állományba tartoznak. Ezek a beosztott JK-k oda mennek és olyan feladatokat hajtanak végre, ahogy arra a feljebbvalóik (a mesélő) utasítja őket.

Bár első hallásra ez lényegében ugyanaz, mintha egy állandó megbízójuk lenne, a játékosok önállósága lényegesen csekélyebb: egy ilyen történetben oda mennek, ahová küldik őket, a feladatuk adott, ráadásul a parancs megtagadásának súlyos következményei vannak. Ráadásul a döntéseket a fejük felett hozzák, gyakran olyan NJK-k, akikkel ők nem is találkoznak, amitől nagyon is mellékszereplőknek érezhetik magukat.

Ahhoz, hogy ezek a történetek ne váljanak unalmassá, mindenképpen meg kell erősíteni a játékosokban, hogy ők a főszereplők, ők állnak a reflektorfényben. Ez több módon is elérhető.

• Önállóság: miután a csapat az első néhány bevetés során bizonyított, a feletteseik nagyobb fokú önállóságot adnak nekik. Például ők választhatják ki, hogy egy adott cél elérésének három módja közül melyiket választják - ennek viszont lehetnek következményei is.
• Előléptetés: a sikeresen végrehajtott feladatok után a karakterek némelyikét elő is léptethetik. Bizonyos mértékig ez is az önállóságra hasonlít, de itt a JK-k egyikének kezébe kerül a döntések egy része.
• Bevetések közti idő: egy ilyen kampányban kiemelt fontosságú, hogy az egyes bevetések közti eseményeket is lejátsszuk. Ha ezek kellő mennyiségben vannak adagolva, és a JK-k ilyenkor úgy érezhetik, hogy saját sorsuk urai, sokkal kevésbé zavarja őket, ha eközben rendszeresen kötött feladatokat kell végrehajtaniuk. Egy csillagháborús történetben nem csak az ellenséges bázis lerohanása lehet izgalmas, hanem a saját támaszponton működő csempészbanda felszámolása is.

 

A nagy pillanatok szemtanúi

Ha van egy komolyabb irodalmi háttérrel rendelkező szerepjáték világ, akkor a mesélő könnyen elcsábulhat és a kalandot valami nagy horderejű esemény részévé teszi, így a JK-k úgymond az első sorból "élvezhetik a műsort". Találkozhatnak a nagyhatalmú, mindent eldöntő NJK-kal, láthatják, hogy kovácsolják a világ sorsát. Csakhogy ebben máris ott rejlik a csapda: a JK-k sokszor csak láthatják, ahogy náluk nagyobb erejű NJK-k véghez viszik a nagy tetteket, ők pedig ehhez jobb esetben asszisztálnak, rosszabban pedig futnak előlük.

Az ilyen kalandok kicsit hasonlítanak a Beosztott JK-k esetére, hiszen ezeknél az eseményeknél van egy deklarált főhős, az, aki a regényben/filmben/képregényben szerepel. Az Egy Gyűrűt Frodó és Samu viszi, a Halálcsillagot Luke Skywalker robbantja fel, Ynev hőseiről és a regénybeli tettekről pedig ne is beszéljünk. Ezzel együtt itt sem szükségszerű, hogy a JK-k csak mellékszereplők legyenek, viszont ehhez az kell, hogy a mesélő egy lépéssel odébb lépjen az eredeti eseményektől: fogja az egyik kevésbé kibontott, ám fontosnak tűnő háttéreseményt, vagy írjon bele egy teljesen újat. Legyen ez a játékos karakterek saját feladata, amit el kell végezniük, ezzel segítve az eredeti történet hőseit. Kiváló példa erre a Zsivány Egyes, ahol Jyn Erso és csapata megszerzi az első Halálcsillag terveit (nem, a "Sok bothai halt meg, hogy megszerezhessük ezt az információt." a második Halálcsillagra vonatkozik, és A Jedi visszatérben hangzik el). A lényeg, hogy a JK-k megkapják a saját főszerepüket!

-Kyrg-