High Colonies 2e - Kolóniák, avagy az űrtenger szigetei
A High Colonies világának már az első kiadástól kezdve az űrkolóniák jelentették a lényegét: az űrhajók csupán szállítóeszközök voltak, és bár már ott is voltak szabályok a mélyűri összecsapásokra, a hangsúly érezhetően az állomásokon és felszíni bázisokon volt. Ezek voltak a kalandok helyszínei, itt kellett a karaktereknek helytállnia zsoldosként, beszivárgó ügynökként vagy technikusként. Az 1e egyből a világ bemutatásával kezdett, ezzel töltve meg az alapkönyv felét: és a jelenig elvezető események kronologikus bemutatása után jó húsz oldalt szentelt a 20.000 főnél nagyobb, vagy valamiért fontos állomások ABC-sorrendben történő felsorolása tette ki, a statisztikáikkal (Név, elhelyezkedés, funkció, népesség, szövetség, politikai berendezkedés, viselkedés) és egy pár soros megjegyzéssel. A Plútó és a Charon közti L1 ponton található Abeltől a marsi Zhukovig összesen 165 űrgyarmatot ismerhetünk meg, ha másként nem, hát rövid címszavakban. Az egyes kolóniák felsorolása után megismerhettük a nagyobb szövetségeket (ebből összesen kilenc van, az ultrarasszista Band of Humanity csoporttól a Naprendszer szakszervezeteit egyesítő The Solar Federation of Labourig), valamint a hat jelentősebb zsoldoskompániát.
A második kiadásban megváltozott a szerkesztési elv, a könyv a karakteralkotással indít, majd végig megy a szabályokon, mielőtt rátérne az erősen aktualizált idővonalra. Érdekes módon itt a korábbi tagoltság helyett már nem külön, egymás után jönnek a kolóniák, a szövetségek és a zsoldos csapatok, hanem az egész helyét átveszi a Soldex, egy 50+ oldalas "lexikon", ahol ABC-sorrendben szerepel minden információ. Kolóniák és égitestek váltakoznak a szövetségekkel, az azokat alkotó cégekkel és utódállamokkal, történelmi eseményekkel, törvényekkel, gyarmatosítási módszerekkel és zsoldoscsapatokkal. Egyszerre egyszerűbb keresni, hiszen csak a megfelelő betűhöz kell lapoznunk, és egy kicsit nehezebb is, hiszen nincsen minden szétszedve.
A Soldex "megtervezett káosza" borzasztó megtévesztő: az első kiadás tömör összefoglalása mellett itt az az érzésünk, hogy az eredeti kolónia-lista borzasztóan meg lett vágva - ne feledjük, az egész idővonalat át kellett írni, és az események maguk is kisebb ráncfelvarráson estek át! Ehhez képest, amikor megpróbáltam egyenként megszámolni a gyarmatokat, nekem 159-re jött ki a végeredmény, és az volt az érzésem, hogy közben néhány, mára megsemmisült/lezárt állomást véletlenül nem vettem bele. Vagyis közel az összes, ha nem az összes átkerült az első kiadásból. Mivel a felsorolásba azok a gyarmatok kerültek bele, amelyek 1000+ fős lakossággal bírnak, vagy valamilyen más okból különösebb jelentőséggel bírnak, a mesélő bármikor berakhat ennél kisebb állomásokat a saját történeteibe.
Ami az állomások statisztikáit illeti, a 2e nagyrészt átvette az 1e módszerét, kicsit javítva rajta. Megmaradtak a funkciók, viszont bekerült közéjük a mezőgazdasági egység, ami a régiben nem volt; a kormányzati formák kicsit átalakultak, a korhoz igazodva, az idegenekhez való hozzáállás viszont ugyanaz maradt. A maximális és a tényleges lakosság mértékét viszont drasztikusan visszavágták: míg az 1e-ben jónéhány milliós, vagy ahhoz közelítő lakosságú állomás volt, mint például az Abigail, az Adler vagy a tízmilliós Aldrin, addig itt nem nagyon látunk pár százezernél népesebbet. Az Abigail azok egyike, amit konkrétan kivettek, a majdnem 2 milliós lakójával, az Aldrin pedig 9.300.000-ről 390.000-re zsugorodott. Így nem is csoda, hogy az 1e 150 milliós lakosságából a 2-e idejére már csak 20.5 millió ember maradt a Naprendszerben. A velük szövetséges chakon nép generációs űrhajójának legénysége is 1.900.000 főről 19.600-ra zsugorodott.
A régi kiadás nagy szövetségei lényegében megmaradtak, kisebb változtatásokkal: például a High Terran Commonwealth nevéből kikerült a "High", és a Szovjetunió helyett az Orosz Föderáció a tagja. Összességében mindegyik leírása jobb, vagy legalábbis érthetőbb lett, mint az 1e-ben. Ez igaz az egyes kolóniákra is, amelyek sokkal hosszabb megjegyzést kaptak, mint korábban. Például:
Ami talán legjobban az 1e felsorolása fölé emeli a Soldexet, az nem más, mint a képek: míg a régi kiadásban hangulatos, de az egyes állomásokhoz egyértelműen nem köthető képek szerepeltek ebben a szakaszban, a 2-e-ben itt minden egyes kép, térkép vagy alaprajz egyértelműen jelezve van, hogy melyik űrállomást, felszíni kolóniát vagy űrhajót jelzi. Az alábbi például a Holdon épült Izanagi bázis belső felosztását ábrázolja (vagy inkább annak egy szeletét). Érdekes módon ez az állomás nem volt benne az 1e-ben, csak a párja, az Izanami - a 2e-ben viszont mindkettő bekerült.
A felszíni kolóniák és űrbázisok többsége lakosságra legalábbis akkora, mint egy átlagos magyar megyei jogú város, és a kiterjedésük is tekintélyes: a gyűrű formájúak átmérője akár 4 km is lehet, a hengeres felépítésűek hossza pedig a 8 km-t is elérheti. Így minden zsúfoltság ellenére hatalmas játéktere van a mesélőknek, hogy elhelyezze benne a saját maga által kitalált helyeket, bárokat, kocsmákat, lebujokat, csempésztanyákat és kihalt raktárakat.
A Naprendszer és az egyes állomások lakosságának ilyen drasztikus lecsökkentése is jól mutatja, hogy a High Colonies 2e több, mint a régi játék újrakiadása egy másik rendszerrel. Az egész hangsúlya el lett tolva egy posztapokaliptikus űrbéli taktikai játékról egy valamivel kevésbé sötét, hard sci-fi irányba, ahol a tétek továbbra is nagyok, de már nem kétségbeejtően.
High Colonies 2e - Kolóniák, avagy az űrtenger szigetei
Megjegyzések
Megjegyzés küldése