Játékok a várólistán - Orc-Astra
Amikor először találkoztam Mézes Csaba Orc-Astra szerepjátékának Kickstarter kampányával a Facebookon, már első elolvasásra is világos volt, hogy itt valami nagyon szokatlan koncepcióval állunk szemben: egy játék, ahol olyan mutatványosokkal kell játszanunk, akik egykor elfek voltak, ám valami miatt orkokká változtak, és így értelemszerűen a "szépek népének" kitaszítottjai lettek. Nem éppen a klasszikus fantasy felállás. Ráadásul mindezt a PbtA rendszerrel, ami nem kifejezetten a barátom. Az első, pdf verziót célzó kampányt könnyű szívvel támogattam, hiszen egész kis összegbe került. A digitális változat elkészültekor kellemes meglepetés volt a könyv látványvilága, ami klasszikus variétékre és cirkuszokat felidéző, XX. század eleji grafikákból állt, és meg sem próbált elfeket vagy orkokat felmutatni. Ez viszont bennem nem hogy hiányérzetet keltett volna, hanem még meg is hozta a hangulatot. Amikor a második KS is elindult, a nyomtatott könyv miatt, eleinte ingadoztam, de végül meggyőztem magam, hogy kell nekem ez a játék. Az elkészült könyvet végül egy személyes találkozó során maga az író adta át, akivel hosszan és tartalmasan el is beszélgettünk a szerepjátékkészítésről, kiadásról.
A játékról és a PbtA alapú rendszerről már született egy rövid, de azért kerek bemutató az LFG oldalán, úgyhogy igazából itt most inkább arra szeretnék választ adni és kapni, hogy mi is az Orc-Astra világa, és kik is ezek a mutatványosok?
A világ
A könyvet csak felületesen átlapozva elsőre talán nem is lesz világos az olvasó számára, hogy az Orc-Astra igazából egy nagyon zord és komor dieselpunk játék, ahol (a Children of the Sun szettinghez hasonlóan) a mágia jelenti a technológia alapját. A már említett XX. századi avantgárd grafikák nem véletlen választás, ugyanis ez a játék víziója is, emberek helyett elfekkel és orkokkal. A Sárkányháborúkat lezáró Új Szövetségtól (ÚSZ) számított időszámítás is kicsit a mi világunk torz és furcsa tükörképe.
Elvenrich birodalma egy, az elfek mágikus hatalmára és tökéletességére épülő ország, ahol más népeknek nincsen helye (a könyv nem is említi, hogy lennének a világban például emberek). A mágia sokáig szent és sérthetetlen volt, amit vallásos tisztelettel kezeltek: tanulmányozni szabad volt, ám elemezni és megérteni tilos. Néhány száz évvel ezelőtt azonban lassan megváltozott a helyzet, és fokozatosan megjelentek az első primitív, majd egyre fejlettebb mágikus gépezetek. Az 1800-as évekre már bárki tudott a rúnák segítségével "tárolt" mágiát használni, így a varázslás nem volt többé a kevesek kiváltsága. Az 1900-as évekre a világ már gépesítve volt, mágikus motorok hajtotta járművekkel és fegyverekkel. Az 1915-ben kitörő Nagy Háborút már minden fél pusztító mágikus fegyverekkel vívta, melyek mutációkat és napokig tomboló viharokat okoztak. Az elszabaduló pokol mindenkit rádöbbentett, hogy a korlátozás nélküli varázserő mekkora veszedelmet jelent, így a békekötés után az országok igyekeztek minél jobban ellenőrzés alá vonni a mágiahasználókat.
A játék jelene ÚSZ 1925: Elvenrich a világ egyik legerősebb hatalma, a főváros felhőkarcolói felett mágikus járművek repkednek, és az elit csillogó világát mindenhol az Art Nouveau stílus ékíti. Ezt a gazdagságot viszont a rabszolgák munkája termeli ki, ám az elfeknek van egy ennél sokkal komolyabb problémája: a saját tinédzser gyermekeik egy része ugyanis előre kiszámíthatatlan módon orkokká változik! Ez nem teljesen új folyamat, viszont valamilyen módon tagadhatatlanul összeköttetésben áll a mágia felemelkedésével és terjedésével. Eleinte még örültek is a nyers munkaerőnek, ám mostanra már a társadalmuk ötödét teszik ki, így az elfek alig mernek gyereket vállalni, az átváltozástól tartva, így a társadalmuk hanyatlásnak indult. Amúgy is az orkokat vádolják az erkölcs hanyatlásával, így tilos a fajok közti házasság vagy szex, sőt, az orkok létszámát erőszakos sterilizálással igyekeznek kordában tartani.
Az orkok egymás között kialakították saját anti-társadalmukat, törzsekbe verődnek, hogy tartozzanak valahová. Saját ünnepeik és szokásaik vannak, melyek a csillagokhoz kötik őket, az ünnepségeik a csillagos ég alatti táncból és énekből állnak. A legtöbbjük az alvilágnak dolgozik, verőlegényként, mások a jogaikért küzdenek az elnyomó elf rezsimmel szemben. Mivel a törvények tiltják, hogy formális oktatásban részesüljenek, csak a szájhagyomány, az illegális szövegek és a vándorló mutatványosok segítik a kultúrájuk megőrzését.
A mutatványosok
A játékosok mind orkok, vagyis átváltozott elfek, akiket egykori fajtársaik és saját családtagjaik is megtagadtak. A társdadalom peremén vándorolnak, szórakoztatóművészekként, az anti-társadalom képviselőiként és tanítókként. Ám mielőtt mutatványosnak álltak volna, mind máshonnan jöttek: vannak köztük egykori katonák, testőrök, rendőrök, munkások, arisztokraták, földművesek, sőt, akár varázslók is. Most viszont lehetnek nagyhangú, harsány porondmesterek (Keenhowler), akik a csapat arcát jelentik a külvilág felé; veszedelmes, nagy erejű szörnyszülöttek (Irebreaker); az igazságokat és a mítoszokat ismerő látnokok (Wyrdguiser); szigorú etikai kódexet követő, meditatív harcosok (Gritclinger); a természetet és az elemeket ismerő vadongyermekek (Woodstalker); és csíntalan tréfákat űző bohócok (Ratjester).
Miről szól a játék?
Az előadások fontos részét képezik az Orc-Astra játéknak: a történetek egy csapat vándorló mutatványosról szól, aki egy velük ellenséges társadalom peremén, annak árnyékai között próbál életben maradni. A képességeik és különleges tudásuk viszont nem csak arra jó, hogy szórakoztassák a közönséget, a bonyodalmak során is hasznát veszik. Ezekből pedig nem lesz hiány: az orkokat sehol se látják igazán szívesen az elfek, így mind az úton, mind a városokban számos ellenfél leselkedik rájuk. Hogy a trupp hogyan reagál minderre, az az adott karakterektől függ: lehet, hogy csak úsznak az árral, és a túlélés áll a középpontban, vagy maguk is az alvilág tagjai lehetnek, csempészként, betörőként vagy rablókként vállalva másodállást. Vagy akár az orkok jogaiért küzdő szabadságharcosok közé is állhatnak.
Játékok a várólistán - Orc-Astra
Ez nekem nagyon tetszik, nagyon egyedi a hangulata. De jól értem, hogy nem is szándékozik magyarul megjelentetni?
VálaszTörlésAmikor beszélgettem a szerzővel, nem zárkózott el teljesen - a magyar címe mindenesetre Ork-Esztrád lenne.
VálaszTörlés