A Falkenstein Kastély - Jókai botránykönyve - A kőszívű ember fiai

Az 1869-es esztendő roppant izgalmasan indult: január elsején A Hon című magyar politikai napilapban megjelent az első része a főszerkesztő, Jókai Mór vadonatúj regényének, melyről már az előző évben is lehetett hallani pletykákat (ekkor még Anya örökké címmel). A folytatásokban leközölt új történet immár A kőszívű ember fiai címet viselte, és témájában egyenesen botrányosnak, sőt, felforgatónak kiáltották ki: harmincegy évvel a pest-budai forradalmi események után egy fikciós regényben mutatta be, mi történt volna, ha a császári udvar és a magyar követek nem jutnak valódi, mindkét fél számára kedvező megállapodásra. Az izgalmas, intrikákkal és küzdelmekkel teli történetet még ebben az évben könyvként is kiadták, hat kötetben, és hatalmas sikert aratott, részben azért, mert mindenki várta a kitörő botrányt - a könyv főszereplő, a Baradlay-testvérek, Palvicz Ottó tábornok, Plankenhorst Alfonsine és Liedenwall Edit úrihölgyek ugyanis az osztrák és a magyar közélet ismert és megbecsült személyiségei voltak!


Az osztrák udvar azonnal bíróság elő állította Jókait felforgatás és becsületsértés miatt, ám a per során váratlanul előálltak a könyv szereplői, és bevallották, hogy a történet valójában az ő tudtukkal, beleegyezésükkel, sőt, aktív közreműködésükkel íródott! A szerző ugyanis az Új-Európa szerte népszerű szerepjátékot, Tom Olam, a Fátylon Túli Ember találmányát akarta nekik megmutatni az egyik szalonban, és ebből a kalandos mulatságból íródott végül a regény. A történet végig játszása több hónapba tellett, ami nem volt kis feladat, hiszen mindannyian igen elfoglalt személyiségek: Baradlay Ödön államtitkárként, Richárd pedig huszárezredesként szolgálta a koronát, Jenő viszont "a nép ügyvédjeként" Pest-Buda legismertebb jurátusa, aki bármelyik nincstelen védelmét elvállalta ingyen, ha úgy érezte, igaztalanul vádolták meg. Palvicz Ottó tábornok az osztrák különleges fegyverzeti hivatal egyik vezetőjeként sok időt tölt "Mátyásföldön", a kísérleti reptéren, míg Baradlay (született Plankenhorst) Alfonsine, Jenő felesége rendszeresen látja vendégül szalonjában a magyar költőket, regényírókat, rokonával, Baradlay (született Liedenwall) Edittel közösen.


A kalandos mulatság során mindannyian fiatalkori önmagukat alakították, ám egy, az új-európai történelemtől eltérő környezetben (ennek ötletét Jókai állítólag magától Olamtól hallotta). A drámai történetben mindannyian kipróbálhatták, hogy "mi lett volna, ha?" Ahogy Baradlay Alfonsine a bíróság előtt vallotta: "Bátran, és legfőképpen szégyen nélkül átélhettem, milyen is lettem volna félvilági nőként, aki átgázol bárkin, hogy elérje céljait." Baradlay Richárd és Palvicz Ottó, akik együtt küzdöttek Königgrätznél a porosz Kúszóerődök ellen, fiktív párbajt vívtak a kaland során, és az osztrák tiszt "bele is halt", így onnantól csak krónikásként figyelte az eseményeket. Editnek, Richárd feleségének a "szegény rokon" szerepe jutott, aki Ártatlan Hősnőként tökéletes ellentéte volt Alfonsine-nak, a Bukott Hősnőnek, aki végül élvezettel játszotta el a gonoszetvőt. Az udvar végül inkább csendben ejtette az ügyet, hogy elkerülje az ügy még kínosabbá válását.


A regény sikere végül nem csak Jókai - amúgy is töretlen - karrierjén lendített, hanem a szerepjátszást is beemelte a hazai köztudatba. Az Osztrák -Magyar Birodalomban egészen addig csak Bécsben és Prágában volt népszerű ez a szórakozási forma, javarészt bajor hatásra, ám ezután egyre-másra hirdettek a szalonokban kalandos mulatságokat. Ezek többsége persze "földhözragadtabb" volt, új-európai környezetben, bár pletykálják, hogy Jókai legújabb, a távoli jövőben, 1952-2000 között játszódó "A jövő század regénye" is így született.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések