Az AVU Emberei - Mit adtak nekünk a theraiak - 2021-es élményeink és 2022-es terveink
A 2021-es év igazi iskolapéldája volt annak, miért nem fogadom el a Cyberpunk 2020 karakteralkotása során a “Nem történt semmi” dobásokat (szívem szerint havonta kellene dobni egyet). Végre ismét sikerült eljutnunk táborba, miközben többet dolgoztunk otthonról, mint irodából, és volt, akinél még a munkahely is megváltozott. Új projektek indultak, és nem hogy nem süllyedtek el, hanem lassan célba is érnek végre. Nézzük meg, miről szólt nekünk 2021!
 |
| Dragon Age |
Nerva
Nem nagyon tudok, ezért nem is nagyon szeretnék a kedvenc kalandok és sztorik között sorrendet felállítani, annál is inkább, mert egy ominózus AD&D 2ed és egy SW kampánytól eltekintve tulajdonképpen minden játékot élveztem idén. Ha csoportosítani kell, akkor mindenképpen az első tízben vannak a Shalafi által mesélt kalandok, az erre az évre átcsúszott epikus Magus (törpe tolvajjal voltam), és a 7th Sea, amivel most játszottam életemben először. Ez egy olyan történet volt, amit többen írtak és aztán eredetileg többen is meséltek egy krónikás nyári táborban. Röviden, nagyon imádtam, a történet minden állomása egyedi volt, szerettem a zweihändert forgató karakteremet, szerepjáték szempontjából kiemelkedő lehetőséget nyújtott a kaland, lubickoltunk, igazi jutalomjáték volt. Szintén az egyik legfontosabb játék volt idén számomra a Shadowrun kampányunk, amit Unity mesél. Ez volt az a heti játékunk, ahol a legtöbbször kalandoztunk el és beszélgettünk jókat, viszont amikor odafigyeltünk és játszottunk, nagyon izgalmas és különleges hangulatú kalandba csöppentünk. Alakváltó, metaállat karakterrel játszom, ami képes emberi külsőt és korlátozottan emberi szokásokat felvenni. Griz (Medve) az egyik legkedvesebb karakterem, amit valaha készítettem.
Egyszemélyes kampányból jó pár jutott erre az évre, talán a favorit egy sajnos hamar véget ért Fantasy Age és a jelenleg is futó Alternity, amiben egy kísérleti űrhajóval szerencsétlenül járt földi asztronauta hazaútja adja a történet alapját.
Nekem az idei Best of felsorolásba tartozik egy Modern Age western kaland is, aminek a mesélője Kyrg volt, a játékostársam pedig Shala. Nagyon élveztük a revolveres tűzpárbajokat és a misztikus háttértörténetet, szóval bízom benne, hogy lesz folytatás. Szintén rengeteg emlékezetes pillanat kötődik egy D&D partihoz, ami heti rendszerességgel fut és már két hete nem játszottunk, vagyis azóta, hogy elkergettük a fiatal vörös sárkányt, szóval már nagyon várom a következő alkalmat. A nem jól sikerült Star Wars kampány mellett Khuriboow jóvoltából szerencsére volt részünk egy élvezetes és fordulatos SW játékban is idén, köszönet érte! A hűvös idő ellenére a nyári tábor Abádszalókon óriási élmény volt. Kipróbáltuk Thorunnal a Victorianát, azt hiszem mindketten élveztük, intrikus, izgalmas sztori volt. Különösen emlékezetes marad a másik napról a kezdő orosz árnyvadászok moszkvai kalandja, az a sztori nagyon behúzott. Remélem tényleg folytatjuk Hong Kongban. 🙂 A versenymodul, a mesélőnk és a csapat is remek volt, úgy játszottam végig, hogy minden pillanatát élveztem és sajnáltam, hogy véget ért. Rengeteget nevettünk, azóta is sokszor eszembe jut. Bár nem játszottam vele, de ehhez az évhez mégis idekívánkozik nekem Tanti legújabb CoC modulja (Fenyegetés Kínából), amit még a megjelenés előtt olvastam, és mint mindig, nagyon behúzott, eszméletlen jó kaland, meséljétek, játsszátok le!
Ha mégis ki kellene emelnem a legjobbat a legjobbak közül, a hétfőnként futó Earthdawnt (1st ed), a Retro Rpg nap Falkenstein kalandját és a Thorunn által mesélt Dragon Age-et említeném. Az Earthdawn számomra különleges, bizarr, sokszor sötét, és életveszélyes világa garantálja az izgalmas kalandokat, a csapat összeszokott és nagyon élvezem a swordmaster windlinggel a játékot. A Falkenstein semmire sem hasonlít, az egyik legjobb játékélményt nyújtó rpg szerintem. A csapat fele számomra (legalábbis személyesen) ismeretlen volt, nagyon jól éreztem magam, remélem mindenki! A Dragon Age tulajdonkeppen sok szempontból nekem az Earthdawn párja, a világ nagyjából reménytelen, és egy olyan sztorit kapunk hetente, amiben nem a szokásos Grey Warden szál adja a történet alapját. Vajon mikor és hogyan lettek a történet közben erkölcsei a tolvaj karakteremnek... 🙂 Alig várom az utat Antivába a tevinteri varázslóval és a kossith tanonccal kiegészülve.
Jövő évre jó sok közös tervünk van, várom a Witchert és a Mothershipet, amiket Thorunn mesél majd. Elvileg van esély rá, hogy leporoljuk és elővegyük a Csillagbirodalmat, az Arcane újra meghozta a kedvünket hozzá. Nagyon bízom benne, hogy a futó kampányok mellett összejön majd a Schwarze Auge, a Conan, és a Dűne. Jelenleg dolgozom egy húszas-harmincas évek settingen, amiben az Agatha Christie krimijeinek hangulatát megelevenítő Modern Age kampányt tervezek, valamint egy másik Age sztorit is szeretnék majd mesélni, ami viszont a Jurassic Parkban játszódik.
 |
| Star Wars |
Thorunn
5. Ebben a pontban lehet, h. kisebbségben vagyok magyar szerepjátékos fronton, de mindenképp meg kell említenem online közösséget (The Mellified Menagerie/Discord) és az ott kéthetente futó, angol nyelvű MoTW kalandot (Grace’s Monster Menagerie), amibe szinte véletlenül sikerült belecsöppennem. Nem a rendszer és nem is a történet miatt került be a legjobb 5-be (bár a történet nagyon szórakoztató!) hanem a közösség miatt: a viszonylag stabil alaptagok mellett mindig akad(nak) valaki(k), akik egy játékra ér(nek) rá. Tesszük mindezt ezt a világ legkülönbözőbb pontjairól. Nekem ez az első hasonszőrű próbálkozásom (virtuális játék, ismeretlen játékostársak), ami tényleg nagyon jól sült el, és ahol eddig minden egyes alkalommal fergeteges volt a hangulat. Igaz, nem elsőre és nem is másodjára futottam bele, de visszagondolva, megérte a próbálkozásokat!
4. Ez az év az ismerkedés, a szárnybontogatás éve volt. Jellemzően egyalkalmasok formájában, több számomra teljesen új játékkal sikerült megismerkedni. Lásd a korábban említett Monster of the Week, de emellett: Delta Green, Mothership, Mörk Borg, Star Wars FFG, 7th Sea stb. Ha nem is lopta be magát mindegyik a szívembe, örülök, h. belevágtam, m. tapasztalatok és inspirációk, új ismeretségek és néhány kellemesen eltöltött óra volt az eredmény. Ezek mellett – előbb egy Witcher, majd egy most is futó Dragon Age keretében – mesélőként is kipróbálhattam magam. Az egyetlen szívfájdalmam? Olyan szívesen megörökíteném játékosaim néhány epikus pillanatát (aki ismer, tudja, h. játékosként megrögzött jegyzetelő vagyok), de mesélőként erre sajnos nincs lehetőség. Résen kell lenni 😊
3. Dobogós helyre jutott egy történet, ami inkább tanulságos, mint bármi más. A háttér adott: külföldön tartózkodó magyar szerepjátékos csapatot keres. Mindezt sikerült megcsavarnom azzal, hogy Star Wars-ra vágytam, a népszerűbb alternatívák helyett. Viszonylag gyorsan sikerült is találnom egy társaságot és becsatlakoztam egy pár hónapja futó kampányba (Saga Ed.) A játékosok többsége és a mesélő civilben jófejek. Viszont a játék… Order 66 után, elvárás volt h. lehetőleg ne erő-érzékeny karakterek jöjjenek, ami nagyon jól illett a koncepciómba. Majd kiderült, h. a mesélő gyerekkori barátja egy rejtőző Jedi Mestert hoz, a másik női játékos pedig egy Dathorimi boszit (túlélő). És Abeloth egy korai megnyilvánulása ellen megyünk. És minden ellenfél a két erőérzékeny szintjéhez van kalibrálva. – Szóval a csapat 75%a statiszta és/vagy pirosinges volt innen. Az már mesélői bravúr, hogy ennek ellenére is voltak nagyon epikus v nagyon vicces pillanatok, de sajnos a többség leginkább fájdalmas volt. Le kellett vonnom a tanulságot: ami nem megy, minek erőltetni? Bár azóta játszottunk egy – a főszáltól független – egyalkalmasat, és az (a nagy epikus történet terhétől és a szuper-erőérzékenyek jelenlététől mentesen) jól sikerült.
2. Miután külföldre költöztem ki kellett lépjek egy M.A.G.U.S életútjátékból, ami miatt nagyon vérzett a szívem. (Remek társaság, fordulatos történet, a ritka gonosz csapatok egyike – az elvetemült boszorkánymesterem nagyon a szívemhez nőtt.) A nemsokára beköszöntő COVID miatt azonban a játék ideiglenesen Discord-ra került át, így végül csak 1-2 játékalkalmat hagytam ki. A korlátozások feloldásával a csapat (érthetően) újra a személyes játék mellett döntött, ám felajánlották, hogy egy laptop és Discord/Skype segítségével megoldják a virtuális részvételt. – A vegyes játéknál persze fokozottan figyelni kell egymásra, de ezúttal is köszönöm a figyelmességet. Nagyon jól esett/esik! A folytatást pedig lelkesen várom!
1. Az első helyre nem tudtam mást tenni: a várva várt élő játék otthon, a Krónikák nyári tábora keretében. A vírushelyzet miatt jó ideje először tudtam hazautazni meglátogatni a családomat és barátokat. És persze játszani egy jót! Abádszalókon utóbbiakra szerencsére sok alkalom adódott. Előbb egy Castle Falkenstein kampány keretében tudtam úri tolvajnőmet újabb izgalmas eseményekbe keverni (monacói nagydíj, hmm), majd másik köpönyegforgató rókalény tolvajomat (trend lenne?) a Victoriana borongós-fordulatos világában eresztettem szabadon. A felszíni hasonlóságok ellenére mindkettő igen sajátos hangulatú világ, egyik sem egy sztereotip heroikus középkorból építkezik, és a háttérben más-más rendszerek húzódnak meg. A csapatok pedig mindent is beleadtak: hol hogy elfogjunk egy kémet, hol pedig hogy… nos, azok nem mi voltunk és mi ott sem voltunk 😊 A versenymodul megoldásán összeszokott csapat dolgozott, akikkel még egy telefonkönyv felolvasása is vicces lenne, nem hogy egy meglepetésekkel, nyomozással és összecsapásokkal teli történet megoldása. Örülök h. ott és velük lehettem!
0. A listámat újra olvasva két dolog tudatosult bennem. Egyrészt, h. milyen jó sorom volt idén is. 😊 A második, hogy méltatlanul nem kerültek említésre olyan játékok, mint Marci Shadowrun kalandja (hol pörgős-hol ötletelős, neonba fúló álmok világa); Shala epikus M.A.G.U.S. története, amiben a szerelmes boszorkányom fél Ynev-et tűvé tette kedveséért (az, hogy közben egy csúnya összeesküvést is segített felgöngyölíteni neki kb. mellékszál volt), ill. Khuriboow Star Wars története, ami a korábbi Star Wars csalódások után úgy kellett, mint egy falat kenyér.
 |
| Shadowrun |
Kyrg
Számomra a Castle Falkenstein volt a központi elem, ami mindent uralt az év nagy részében. Nem ez volt az eddigi leghosszabb vagy legnehezebb fordításom, de egészen biztosan az egyik legszebb szöveg volt, ami átment a kezeim között. Ráadásul a “csináld magad” elvét követve megtanultam tördelni is, így 2021 végére minden készen állt a megjelenésre - a papírhiány viszont minden tervünket elsöpörte. A Tuan kiadónak köszönhetően végül ez az akadály is elhárulni látszik, én pedig végre nekiállhatok a következő könyv lefordításának.
És persze mindeközben mentek a szokásos heti kampányaink is: a D&D 3.5-ben két történetünk is folyt, egy klasszikus hősfantasy és egy középkori hangulatú keresztesháborús. Végre sikerült elindítanunk egy új Earthdawn kampányt is, egy igazán elvetemülten hősies csapattal (én pedig már emlékszem, miért nehéz t'skrang karakternek mesélni, hát még kettőnek). Az Alternity rendszerrel egy Farscape hangulatú űrhajós sztoriba kezdtünk, ahol a magányos földi űrhajós próbálja megtalálni a hazautat az ismeretlenből. A SR3 világában sikerült egy igazán diszfunkciós partit létrehoznunk, akik nagyrészt csak annak köszönhetik a túlélésüket, hogy az alakváltó medve mindent kibír, az utcai szamuráj orkunk mindent megbütyköl, a troll mágus pedig, hát, időnként átmegy Pán Péterbe és mindenkit megreptet. A Dragon Age egy igazán nagy meglepetés volt a számomra, mivel a számítógépes játékokon az istennek nem tudtam soha átvergődni magam, valahol a feleúton mindig meguntan, a szerepjátékban viszont sokkal élhetőbbnek és érdekesebbnek találtam a világát.
Egy alkalmas sztorikban és rövid történetekben sem volt hiány: a CP2020 világában egy rövidebb rendőrségi kaland kerekedett, a Fantasy AGE-ben egy téli rege kerekedett, ork invázióval, míg a Modern AGE-ben kettő is, egy X-Com hangulatú jelenkori és egy vadnyugati. A Castle Falkensteinhoz is meséltem három kalandot, csupa olyan játékosnak, akik korábban sosem játszottak vele. Mivel végre eljutottunk egy Krónikás rendezvényre, ennek keretétben a Magus ETK is előkerült, a versenykalandon kívül A Láplidérc kalandot is átélhettem, Amund mesélésében (bele is haltam, annak rendje és módja szerint); Shalafinak köszönhetően az eddig kimaradt 7th Sea-vel is megismerkedhettünk, egy az összes országon átívelő kincskeresős történetben; Khuriboow barátunktól pedig egy nagyon jó hangulatú, a Rebels történetszálára felfűzött D6 Star Wars kalandot kaptunk.
Mivel a Retro Kincsek blogon hetente minimum egy régi játékot bemutattam, ezek annyira meghozták a kedvem, hogy 2022-re írtam is magamnak egy kívánság-listát, mit szeretnék közülük mesélni. Az első helyen az 1984-es, TSR-féle Conan és a Das Schwarze Auge 4. kiadása állnak, de szorosan a nyomukban ott van a High Colonies 1. és a Fading Suns 2. kiadása (utóbbi lefordítása még mindig a vágyaim között szerepel), ötödikként pedig egy kaland a régi Dune játékkal. De tervben van még az idei egy alkalmas western (Modern AGE) folytatása, egy CP RED kampány beindítása, egy újabb Magyarországon játszódó CP2020 kaland (ami igazából már kész, csak le kellene mesélni) és persze minél több Castle Falkenstein kaland. És már be lett ígérve néhány játékosi hely is, szóval vár ránk egy Witcher, Mothership és egy 1920-as évekbe helyezett Modern AGE kaland is, hogy ne minden csak a retro játékokról szóljon.
 |
| Castle Falkenstein |
Sikeres és játékokkal teli új évet kívánnak az AVU Emberei!
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése