Az AVU Emberei - Golariontól Manchesterig - 2024 élmények és 2025-ös tervek (Thorunn)
Idén Thorunn szerepjátékos élményeivel kezdjük a hagyományos szerepjátékos évösszefoglalót, holnap pedig következik Nerva és Kyrg cikke.
Idén is széles palettáról van alkalmam válogatni és könnyebb szelekció érdekében a 2024-ban induló játékok dobogósaival készültem:
A harmadik helyre egy nyáron futott Pathfinder (2E) kampány került. – Végre a gyakorlatban is elkezdtem ismerkedni a rendszerrel és Golarion világával. Ebben sokat segített a türelmes mesélő és a csapat. Sajnos ketten a kaland felénél lemorzsolódtak, és mi tagadás, megéreztük (értsd: megszenvedtük) a hiányukat. De a hangulat végig jó volt! A modul gyári darab volt, annak előnyeivel és hátrányaival, de a mesélőnk – így visszagondolva – néhány pillanatot elég kreatívan kezelt.
Igaz, volt, amivel a kezdők szerencséje és a mesélő jóindulata se tudott mit kezdeni. Első nekifutásra egy fél-ork harcossal érkeztem, de egy szerencsétlen döntés, a szabályok felületes ismerete és néhány silány dobás eredményeképp a második alkalomra már új karakterrel kellett készülnöm. Egyrészt: RIP Conoll. Másrészt: ezen a ponton felkaroltam a mémet, és a történetet Conoll nővérével – Darrával, a fél-ork varázslóval – folytattam. Büszkén jelentem, hogy vele nemcsak sikerült életben maradni (bár egy lovasroham emléke továbbra is teljes PTSD-trigger), hanem a fennmaradó csapattagok végül pontot tettek az összeesküvés végére.
A játék mindenesetre nagyon meghozta a kedvem a PF2E-hez! Már csak annyi kellene, hogy egyszer vegyem a fáradtságot és tisztességesen beleássam magam a szabályokba. Lássuk be, erre egyelőre kevés az esély, de távlati célnak remek!
A dobogó második helyére egy olyan játék / rendszer(ek) / világ került, ami elég megosztó. Warhammer 40K. Sokan imádják, sokan utálják. Én az első táborba tartozom, de annak a szatírának szeretem és játszom, aminek eredetileg készült. Ez nem passzol minden csapat játékstílusához, ráadásul az én esetemben nehezítő tényező, hogy főképp online játékra vagyok elérhető, így gyakran várni kell, amíg össze nem érik egy csapatnyi lelkes játékos, és akkor még kell egy jó mesélő is. A megoldásom végül bérmesélés volt, és mindhárom ez évi kampány nagyon pozitív élményt jelentett.
Az első volt talán a legszokatlanabb: egy Deathwatch kampány során űrgárdistaként vettem fel a harcot (szerencsére sokadmagammal) az ébredező nekronokkal. – A remek társaság és tapasztalt mesélő ellenére, gyorsan be kellett látnom, hogy ez nem az én játékom. A rendszer komoly felkészülést igényelt, ráadásul inkább volt taktikai szimuláció, mint szerepjáték. Bár akadtak emlékezetes pillanatok a harcon kívül is. Kaf testvér – a karakterem az űrgárdisták között se számított szociálisnak a maga 24-es Fellowship-jével – valahogy tető alá hozott egy egyességet két egymással acsargó birodalmi frakció között.
 |
Valahogy: Ez csak D100-as rendszer. És grimdark, szóval nem annyira „véletlen elcsavarod a fejét”, mint véletlen rátapintasz a mélyen húzódó sérelmek okára és ügyesen kihasználod. Mint érzéketlen szupermutáns harcos. De egyébként? Egy az egyben, mint a képen… |
Továbbá a csapattal hosszú tradíciót folytattunk, mikor az ébredező nekron dinasztia fejét az előtt sikerült felrobbantani, mielőtt a lenyomta volna a kötelező evil overlord beszédet.
A következő – Dark Heresy – kampány során sikerült túlélni a túlerőben lévő ellenféllel való első összecsapást, majd a pskyerem egy „apró” bakija majdnem a csapat végzetét jelentette. Ki gondolta volna, hogy a helyi erők ilyen rosszul reagálnak, mikor a szentek szobrai hirtelen vért könnyeznek és izzadnak? De végül felgöngyölítettük a rejtélyt – igaz, eközben sikerült olyan bizalmas információ birtokába jutnia a túlélőknek, hogy ugyan a Császár ellenségeit túléltük, de a saját Inkvizítorunkat már nem. A mesélőnk végig tartotta a grimdark hangulatot!
Az utolsó – még mindig futó – történetben visszatértem első 40K karakter-koncepciómhoz: újfent egy genetor adeptus (techpriest) bőrében végzem az Inkvizíció piszkos munkáját, mármint Szent Küldetését. Egy bolygóvárosban vadászunk egy renegát techpriestre és a köré szerveződött bűnszervezetre. A történet motorja pedig az új Imperium Maledictum, amit a megjelenése óta szerettem volna kipróbálni. Nem okozott csalódást! Sajnos kis csapatunk egy tagja a történet végén távozni fog, így nem osztatlan örömmel várom a folytatást, de vígasztal, hogy kollegáim közt – teljes meglepetésemre – két 40K fan-re is bukkantam! Lehet, hogy gyorsabban kerül utánpótlás, mint gondoltam 😊
 |
| Xhea-Rho 7 |
A dobogó tetejére – őszinte meglepetésemre – a Buffy kampány került. Egy örök hiátusra kárhoztatott Star Wars kampány végén indult útnak, és az elején voltak félelmeim. De szerencsére nem váltak valóra és amit kaptunk, az igazi campy goodness!
A történet kb. húsz évvel a Buffy-sorozat vége után játszódik. A vámpírvadászok teljes generációja aktív, de a természetfeletti ellenfelek elszántabbak, mint valaha és sikeresen bújnak meg a társadalomban, amely többsége egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a jelenlétüket. Manchester-ben születik egy új prófécia (de ugye mikor nem?) épp, mikor a vámpírvadászok nemes küldetésével mit sem foglalkozó Gigi és féltestévre – a technopagan hacker – Kamal megérkeznek, hogy megkezdjék tanulmányaikat. Gigi-re – az Angel sorozat „The Judgement” epizódjából megismert Jo lánya – egész életében vadászták a szörnyek. Anyja a túlélésre nevelte és arra, hogy sose hősködjön. Ez persze gyorsan megváltozik, mikor a testérek rájönnek, hogy Manchester utcáit (de inkább szórakozóhelyeit és egyetemi campusát) elözönlötték egy vámpír-testvériség tagjai, illetve felbukkan egy elszánt Watcher is, akit a Tanács Gigi mellé rendelt. - A történet simán elmenne egy TV sorozatnak; ötletes, tele jól felépített akció-jelenetekkel és rejtélyekkel, a hangulata jól idézi a forrásanyagot. A mesélői figyelmet, kreativitást és a Buffy-verse szeretetét mutatja, hogy a játékot egy signature soundtrack válogatás és saját opening credits teszi még ikonikusabbá.
Azért meg kell említsek két néha zavaró tényezőt is: a mesélőnk továbbra is hajlamos az ellenségeket a legerősebb karakterhez mérni. Szerencsére, a korábbi Star Wars kampánnyal szemben itt többet mozognak párhuzamosan a cselekményszálak, így a nem vámpírvadász-karakterek is megcsillanthatják harci tudásuk. A másik probléma, hogy a cselekmény néhány momentuma „fixed point in time”. Mire gondolok? Néhány esemény meg fog történni, bármennyire küzdünk is ellene.
Ennek ellenére én továbbra is bizalmat szavazok ennek a kalandnak! A csapat szépen össze rázódott (egy hétvégére összefutottunk Manchesterben is várost-nézni és autentikus helyszínen játszani), a mesélő nagyon kreatív és – bár lassabban, mint szeretnénk – de befogadja a visszajelzéseket. A hangulat – egy Buffy fan számára – addig is kárpótol a kisebb bosszúságokért.
 |
| (A kép forrása: Scream VI. De a kampányunk idejére, a színésznő - Melissa Barrera – és a stúdió tudomása és engedélye nélkül átvettem, mint Gigi concept art-ot. Ha a jogtulajdonosok igénylik, ígérem törlöm a digitális karakterlapomról 😊) |
Ami az idén indult játékok közül kiszorult (avagy hosszabb ideje futó, de említést követelő kalandok): A Conan-kampányunk rendületlenül fut – lépésről lépésre haladunk az epikus (és remélhetően túlélhető) konfrontáció felé egy befolyásos és gonosz varázslóval. Tudtam, hogy a világot szeretni fogom; a történet fordulatos, olyan, amit hétről hétre várok (ez Kyrg bravúrja); a rendszer pedig a meglepetés-kedvenceim közé tartozik. Remélem a játék előbb utóbb megjelenhet hivatalos magyar kiadásban is! A másik hosszú ideje futó, de lassan talán a végkifejlethez közeledő történet Shordanus epikus Krán-játéka. Sajnos idén ritkábban volt alkalmunk játszani, mint terveztük, de az éves szerepjáték élményeim egyik legemlékezetesebbike ehhez kötődik. Seyne – a kráni boszorkánymester / varázslóm – egy küldetés keretében bejutást nyert a Kráni Toronyba. (Félreértés elkerülése miatt, dolga végeztével élve távozott is.) A kulcs a változás törvényének értelmezésében rejlett. Nem vagyok régi M.A.G.U.S játékos, de erre a kalandra sokat készültem – olvastam cikkeket, könyveket – és nagyon örültem, hogy sikerült elcsípni Krán ízét. És persze az epikus pillanatnak is!
És hogy mire várok 2025-ben? Kyrg beharangozott egy Fallout kampányt (2D20), ami nagyon kellemetes karácsonyi ajándék volt! Emellett lelkesen várom a folyamatban lévő Buffy-kampány folytatását, ahogy a Conan életút következő stációját is! És ki tudja? Talán előbb-utóbb visszatér az elveszett Dragon Age-inspirációm is! De addig is befejezem a cseppet-sem-para Kids on Bikes-t Kyrg-nek és Nervának!
-Thorunn-
Az AVU Emberei - Golariontól Manchesterig - 2024 élmények és 2025-ös tervek (Thorunn)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése