Címkék

Csillagbirodalom - A Titkárnő (Novella)

A történetek szálai kezdenek összeérni: ki volt a vörös hajú áldozat? És miért kellett meghalnia? Minden egy újabb csomó a Fátyolban.


"Agadir magisztrátusának épülettömbjét már sokan hasonlították különféle mondák és mesék szörnyeihez, és valahol mindegyik kijelentésben volt igazság: a tornya kecses volt és karcsú, mint az egyszarvúé, de olyan magasra nyúlt, hogy az évek során összeért a város tetejéről lelógó függőházakkal. Ettől persze elvesztette minden fenségességét, és inkább valamiféle lándzsás szörnyre hasonlított, aki le akarja döfni az embereket. A főbejárat pedig az alant keringő világ zabáló-halaira emlékeztetett, szélesen indulva, míg végül egy két szárnyú kapura szűkült össze, két oldalán agyarként meredező szobrokkal. Akármi is lebegett eredetileg a tervező szeme előtt, a sorozatos átépítések után valószínűleg már ő maga se ismert volna rá alkotására.

Mindezek ellenére, vagy egy picit talán éppen ezért, Dana szeretett itt dolgozni. A többi irodistához hasonlóan egy oldalsó ajtón surrant be minden reggel, és erre ment haza késő délutánonként. A főbejáratot és az előtte elterülő teret kerülte, arra azok jártak, akik nem voltak bejáratosak a belső folyosókra, irodákba. Őket szinte megroppantotta, ahogy beléptek az épületbe, és még az őrökhöz és a portáshoz is olyan alázattal fordultak, mintha a városi tanács tagjai lettek volna. És ebből persze az olyan irodistáknak is jutott, mint ő.

Hiányzott is neki ez az érzés az elmúlt négy napban, amíg Gattara tengerpartján süttette a hasát, nem is merte kivenni a többi szabadnapját. Ez is inkább csak amolyan "kötelező tánc" volt, hogy ha visszatér, megmutathassa a többieknek az irodában, milyen jó színe lett, elmesélhesse, milyen italokat kóstolt, merre volt fényvitorlázni, és milyen tengeri csavargókkal táncolt és flörtölt. A fele így is hazugság volt, mint mindenkinek, de pont ezért elnézték egymásnak, a lódítás is kötelező volt. Alig várta, hogy visszatérjen, és megmutathassa magát nekik, főleg Carlának, az asztalszomszédjának. Általában ki nem állhatta azokat, akik ennyire szépek voltak, de benne volt valami természetes kedvesség. Senki sem tudott neki ellenállni."

A teljes novella ITT olvasható.


Címkék:
Hely: Budapest, Magyarország

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések