Címkék

Csillagbirodalom - A Másoló (Novella)

A mágustornyok ranglétrájának alján a Másolók állnak, azok a varázslók, akik általában még a tandíjukat dolgozzák le. Hiába bírnak mágikus hatalommal, igazából olyanok, mint egy IT cég túlhajszolt programozói, akiknek állandóan ott lihegnek a nyakukban a projektmenedzserek és fojtogatják őket a határidők. Mégis, mindegyik előtt ott lebeg a lehetőség, hogy valami nagyot alkossanak és kitörjenek.



"Jovin hullafáradtan lépett be homályosan megvilágított apró szobájának ajtaján, pontban a kilencedik harangütésre, ahogy minden este. Tálcáját a sovány vacsorával a kis asztalra tette, amíg kibújt a súlyos bőrkabátból és a többi védőruhából, gondosan elpakolva mindent a szekrényébe. Az összes dolog pontosan ott volt, ahol lennie kellett, és ez elégedettséggel töltötte el Jovint. A rend jó dolog, megnyugtatja az elmét, mondta mindig az anyja.

Leült az asztalhoz és lassan, megfontoltan enni kezdett. Az ízek - vagy inkább hiányuk - nem izgatták, de tudta, hogy ha nem eszik, másnap nem tud dolgozni. Ha pedig több napra is lebetegszik, elveszíti a saját szoba kiváltságát, és mehet vissza a közös szállásra. Jovin gyűlölte az a helyet, és az ott lakók is gyűlölték volna, ha lebukik közéjük, így hát evett.

A szemét a falon függő időmérőn tartotta, a mágia szívdobbanásaihoz igazítva az evés ritmusát. Előre meg tudta mondani, mennyi időt fog igénybe venni egy étkezés, ahogyan minden más napi tennivalójáról is tudta, a társait zavarba ejtő pontossággal. Most is kereken kilenc perc alatt végzett, mint mindig. Nem szerette, ha felborul a ritmus: egyik este egy rágósabb falat miatt csúszott három szívdobbanást, és ez a pár plusz pillanat is elég volt ahhoz, hogy fél éjszaka álmatlanul forgolódjon.

Félretolta az üres tálcát, és behunyta szemeit, gondolatban végig futva a napon. Ez is része volt a napi ritmusnak, ilyenkor próbált rájönni a többiek viselkedéséből, ha valami "ostobaságot" tett. Sosem tudta igazából, mikor mit kéne tennie vagy mondania, ezért, ha csak lehetett, visszahúzódott és hallgatott, de néha elkerülhetetlen volt a kontaktus. Szerencsére kiváló volt az emlékezete, és ez sokszor megmentette őt ezekben a helyzetekben, máskor viszont a rossz válaszok napokra nevetség tárgyává tették a társai előtt. Nem mintha ez annyira megviselte volna Jovint. Már gyermekként is kívülálló volt, és ez nem változott semmit azzal, hogy mágus lett.

Tíz órányi munka volt mögötte, ahogy az előző napon, és az azt megelőzőn is. A rendes munkaidő ugyan csak kilencet követelt volna, de Jovin szinte mindig ráhúzott egy órát, hogy az elöljárók figyelmét elkerülje. A szorgalmasok jutalma az, hogy kevesebbet zaklatják, és ritkábban sóznak a nyakukba plusz munkát."


A teljes novella ITT olvasható.



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések