Címkék

Csillagbirodalom - A Lidérc (Novella)

A Csillagbirodalom kerekedőházai, mágustornyai és nemesi családjai nem sokban különböznek a Cyberpunk vagy a Shadowrun mega-cégeitől, ha valaki az útjukba áll: úgy tartják, mindenkinek megvan az ára. És ha valakit nem tudnak megvásárolni arannyal, vérrel fizetik meg a hallgatását. Bérgyilkost és ügynököt könnyű találni ebben a világban, a mágia pedig garantálja a hűséget és a vak engedelmességet.



"Gattara napfényben fürdő tengerpartjait minden utazó a csillagbirodalom legszebb és legpihentetőbb helyei közé sorolták, és ez fokozottan igaz volt az olyan kis szigetekre, mint Haln. Az egész alig egy mérföld hosszú volt, fél tucatnyi házzal és egy végtelen, homokos parttal, messze az univerzum minden bajától bánatától. Tökéletes hely arra, hogy az ember lánya új életet kezdjen a férjével és gyerekével, ahol senki se ismeri, senki se tudja, ki volt korábban, miket tett az előző életében. Mae számára ez volt az istenek kertje.

Itt a napjai leginkább azzal teltek, hogy kimentek hármasban a partra, és miközben Daniel Markkal játszott a sekély vízben, ő olvasott, lábát a meleg homokba dugva. Néha készített egy ezeregyedik, ezerkettedik Fátyolvisszhangot a családjáról, amik azután bekerültek otthon a gyűjteménybe, hogy majd, ha Mark felnő, akkor napról napra végig lehessen nézni, milyen is volt egykor az életük. Kicsit olyan volt minden, mint egy csöpögős leányregényben, leszámítva az árat, amit ezért az életért fizetett.

Néha kezébe akadt a lépcső alatti doboz, benne a régmúlt emlékeivel, de sosem merte kinyitni, akármennyit is forgatta a kezében, bátorságot gyűjtve. Mindig az lett a vége, hogy "elmúlt, szép sem volt, lezárva". Persze, voltak emberek az akkori életéből, életükből, akik hiányoztak, mint például Jo bácsi meg a banda, akik megannyiszor fedezték a hátát, ha valami rizikósabb dologba vágott. Néha azok is eszébe jutottak, akikkel Daniel előtt osztotta meg az ágyát, de ezek már nem mindig voltak annyira kellemes emlékek, néhány meg egyenesen a rémálom kategóriába tartozott.

Akármi is történt azelőtt, odafent, Agadir csillagvárosában, ott maradt, mikor eljöttek onnan. Ez volt a megállapodás, és mindketten tartották magukat ehhez. Soha nem keresték a régieket, és ha valaki firtatta, miből van pénzük így élni, munka nélkül, mindig csak mosolyogtak, és célozgattak a kereskedőházak hálájára. A legtöbben elhitték, aki meg nem, elég okos volt ahhoz, hogy ne tolakodjon tovább. Mae bármi áron megvédte volna ezt az életet, eggyel több halott már igazán nem számított volna."



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések