Címkék

Csillagbirodalom - A Kopó (Novella)

A Csillagbirodalom településein a bűncselekmények felderítése nem az amúgy is leterhelt városőrség feladata, hanem a Kopóké: ezek a félig fejvadász, félig magánnyomozó alakok jól ismerik az alvilágot, gyakran maguk is onnan törtek fel, vagy részben még mindig beletartoznak. Mások egykori katonák, tengerészek vagy lecsúszott nemesek, akik harci tudásukat, ismereteiket vagy kapcsolati hálójukat kamatoztatják az ügyek megoldása során. 
Agadir csillagvárosa talán messze esik a Belső Szféráktól, ám bűncselekményekben itt sincs hiány - Manx pedig az egyik legjobb ember ezek felderítésében.



"– Miért van az, hogy ebben a városban minden második kocsmát, tavernát vagy fogadót Vörös Valaminek neveznek? – szegezte neki a kérdést egy frusztráltnak és némiképp ittasnak tűnő vendég a csaposnak. – Csak ma érkeztem, de ez legalább a hatodik már!

A csapos munkája megkövetelte, hogy udvarias és türelmes legyen a vendégekkel, sőt: jó hallgatóság, életvezetési tanácsadó és filozófiai vitapartner volt egyszemélyben.

– Száznál is több van, uram. – bólintott.

– De mi az ördögért?! - csattant fel a vendég megint. – A vörös balszerencsét hoz, az a halál színe.

– Ó, maga lír, igaz? – nevetett fel a csapos. – Ne haragudjon, a líreket errefelé mindenki olyan komor embereknek tartja, nem ismertem fel ezekben a vidám ruhákban.

A vendég, bár ittas volt, kicsit kihúzta magát, és megbocsájtóan intett. Az öltözéke valóban nem a hagyományos fekete-szürke-fehér vonalon mozgott, inkább egy pávára emlékeztetett a kék, sárga és zöld selymekkel. Vagy egy stricire, de ezt a csapos inkább megtartotta magának.

– Nem vagyunk a Khassaron. - engedett meg egy mosolyt a vendég, felemelve a poharát. – Itt nem látnak a Halálurak.

– Nagyon helyes. - mondta a csapos, teletöltve a poharat. - Visszatérve a korábbira, a tarók számára a vörös pont, hogy szerencsés szín, az élet színe. Ezért van olyan sok hely nevében.

– Na de Vörös Mandolin? - húzta fel a szemöldökét a vendég.

– Ezt csak a tulajdonos tudja. – mosolyodott el a csapos. Volt ebben valami "ha gondolod, kérdezd meg tőle, de meg fogod bánni". A vendég bólintott, és inkább visszafordult a mellette ülő lányhoz, aki alig várta, hogy megkopaszthassa.

Pár székkel odébb Manx csak a fejét csóválta. Alapvetően nem volt problémája az átutazókkal és világlátókkal, de nem igazán kedvelte azokat, akik mindenhol az "Itt miért van minden másként, mint nálunk?" problémáján rágódtak. Neki egyszerűbb volt, se ideje, se pénze nem volt utazni, így sosem tapasztalta meg az érzést.

– Magányos vagy ma este? – hallott egy dallamos és igen kellemes női hangot a háta mögül.

– Mint mindig. – nevette el magát Manx, hátrapillantva a válla felett."


A teljes novella ITT érhető el.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések