Csillagbirodalom - A Szökevény (Novella)
A Csillagbirodalom-kampány ötlete nagyon régen pattant ki a fejemből: az indíttatást alapvetően a Spelljammer AD&D univerzuma adta, és az, ahogy egy kozmológiába fogta Torilt, Krynnt és a többi világukat. Eredetileg a Cyberpunk 2020 Interlock rendszerére kezdtem írni, később egy saját rendszerrel kezdtük el tesztelni, és végül annak állandó "hegesztésére" ráunva D&D 3.5 alapra váltottunk, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat.
Stílusát tekintve űr fantasy, "a fogyasztói mágia korszaka", ahol a varázserővel hajtott csillaghajókon utazó népek kereskedve és háborúzva rajzottak szét a világűrbe, keresve a Régiek nyomait, és azokat az Elveszett Világokat, ahol letelepítették a közös őshazából származó embereket. Akikre rábukkantak, előbb vagy utóbb kénytelen volt behódolni és csatlakozni a Csillagbirodalomhoz.
Bár az még önmagában nem ritka, hogy a kampányomhoz írok egy bevezető, "kedvcsináló" novellát, a Csillagbirodalomhoz fél tucatnyi is született.
"Azt mondják, ha valaki sokáig mered a Semmibe, a
távoli fénypontokat fürkészve, meglátja azok arcát, akiket szeretett és
hátrahagyott. Idekint a Fátyol, a Valóság és a Túloldal között feszülő mező
vékony, mint egy tépett, toldozott-foldozott pókháló, ami próbálja visszatartani
a régmúlt emlékeit és a sötétség teremtményeit. Ahol egy csillaghajó elhalad
előtte, egy pillanatra a belsőjében forgó elementál magot körülvevő
légbuboréktól a Valóságot óvó határvonal is megerősödik, mintha csak egy pók
húzná és csomozná össze a szálait, aztán mindez szertefoszlik, és a messziről
jött meleg és éltető levegő helyét visszafoglalja a jéghideg Semmi.
A Gattara világa körül keringő Agadir csillagváros
ilyen szempontból pont olyan volt, mintha ő maga lenne a leghatalmasabb a pókok
között, hatalmas elementál magjaival emberek és más lények százezreit tartva
életben. A mögötte ragyogó tengerkék planéta előtt olyan volt, mint egy
megkerülhetetlen kapu, egyszerre hívogató és fenyegető. Nagyobb és népesebb
volt, mint Gattara bármelyik szigetvárosa, nem csupán a csillagszféra, de az
egész tartomány központjaként hirdetve a Csillagbirodalom hatalmát.
A város peremén körben mindenhol kikötőmólók meredtek a Semmibe, csaknem a légbuborék határáig kinyúlva, hogy minél több csillaghajót tudjon egyszerre fogadni, árukat és utazókat pumpálva Agadir körforgásába. De akármennyi volt a hely, sosem volt elegendő. A Viridio már csaknem húsz perce várt arra, hogy a neki kijelölt kikötőhely végre tényleg felszabaduljon, ahogy az unott hangú kikötői altiszt ígérte a suttogóban, de a nagyhasú galle csak nem akart elindulni. Az orr és a tatt közötti hasadékban akkora halom ládát és hordót fogtak össze hálóval, hogy inkább nézett ki egy ikrarakásra készülő halnak, mint csillaghajónak, és valahányszor kigyúlt a fény az oldalára erősített ovális fátyolvitorlák közepén, az egész rakomány nekiállt imbolyogni, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Végül egy kisebb bárka elvontatta őket a mólótól, a buborékon túlra, hogy ott küszködjenek tovább, beengedve a Viridiót a helyére."
A novella egésze ITT érhető el.
Csillagbirodalom - Az Ember Birodalma
-Kyrg-
Megjegyzések
Megjegyzés küldése