Börtönvilág - Első Benyomások
A világnak sok neve van, de egyik sem igazán a sajátja: mindet jelenkori lakói adtál. Senki sem tudja, hogyan nevezték azok, akik a régmúltban otthonuknak mondták és városait emelték. A legtöbben ma egyszerűen a "Börtön" néven emlegetik.
A bolygó nagy része sivatag vagy száraz szavanna, sziklás dombokkal és katlanokban zárt esőerdővel tarkítva. Ennek ellenére nem élettelen a világ, gazdag növény- és állatvilága van, részben a föld alatti barlangokban, részben pedig a felszínen.
A felszínt fémből és kőből épült városok romjait szakítják meg, ezek közül a legnagyobbak több tucat kilométer átmérőjűek. Van, amelyiket a homok teljesen betemetett, mások még föléje magasodnak, de annyi bizonyos, hogy amikor épültek, még nem volt az egész bolygó sivatag.
A világ egyik legfurcsább jelenségei a kóborsziklák: egy-két méterestől akár több tucat méter átmérőjűig terjedő méretű sziklatömbök ezek, amik közepes vagy nagy magasságban (100 és 2000 méter között) keringenek a bolygó körül. Eredetük ismert, mert nem ritka, hogy újabb csatlakozik hozzájuk: a légkörön túli Semmiből érkeznek, rövid időre felizzva, mint a hullócsillagok, majd kihunynak, és csatlakoznak valamelyik rajhoz. Ha magas hegynek ütköznek, feljebb emelkednek és pályát változtatnak.
A Börtönnek két holdja is van, amiket az istenek után neveztek el: Rumina hófehér, makulátlan márványgolyónak tűnik, Nagur viszont olyan sötét, hogy csak a körvonalai látszanak, ahogy Rumina fénye beragyogja.
A Száműzöttek
A világ jelenlegi nevét arról kapta, hogy valaki vagy valakik egy távoli, eldugott börtönnek használják, ahová azokat száműzik, akiktől meg akarnak szabadulni, de nem akarják a halálát (a papok szerint ezzel annak is elejét akarják venni, hogy valaki feltámassza és ezzel megszöktesse őket). Egyetlen "bejárat" van, egy nagyváros romjai között, amit a helyiek Kapuvárosnak neveznek: ez az egyik legnagyobb közösség, amit a világok száműzöttjei alkottak maguknak.
Amikor valaki ide érkezik, egy négyszögletű kapun lép át, emlékek és bármiféle tudás nélkül. Semmire se emlékszik arról, ki volt, honnan jött, kit ismert vagy szeretett az átlépés előtt. Még beszélni sem tud, mert nem emlékszik egyetlen nyelvre sem. A homloka közepén mindegyiknek egy fémből készült, ovális, üres foglalat van, amit a helyiek Lélekkapunak neveznek - ebbe szinte egyből az érkezés után a fogadóbizottság behelyez egy Lélekkövet. Ezen csak annyi tudás van, hogy képes legyen beszélni.
A Lélekkő központi szerepet tölt be a helyi kultúrában és mindennapokban: az összes tudást, amit a viselője az élete során megszerez, szűrt formában eltárolja, és a halál után kilazul a foglalatból, így kivehető. Ezek az emlékek ennek köszönhetően továbbadhatók, a tudás pedig a legértékesebb fizetőeszköz ezen a bolygón.
Az újonnan érkezőknek azonban semmilyen vagyona nincsen, az életükön kívül. Az egyetlen, amiben reménykedhetnek, hogy valaki felfogadja őket egy szolgálatra vagy megvásárol valamennyit az életerejükből. Ezekért cserében ovális érméket kaphatnak, amiket a világ eredeti lakói vertek rézből, ezüstből és aranyból, és amiket a száműzöttek ásnak ki a romok alól. Ebből vehetnek maguknak élelmet, felszerelést és ami a legfőbb, tudást: valaki más Lélekkövének egy darabkáját, rajta az emlékei egy részével. E nélkül nincs sok esélyük a túlélésre.
Kapuváros, bár elég nagy kiterjedésű, messze nem a legnagyobb vagy a legjobb elhelyezkedésű a bolygón. Lakosságának mérete elsősorban a kapunak köszönhető: sok érkező sosem meri elhagyni a várost, mások pedig pont, hogy rajtuk élősködnek. Kapuvárosban rengeteg a taverna, a bordély és a "munkakereskedő", akik a képzetlen munkaerőt adják bérbe azoknak, akiknek kell.
A száműzöttek között rengeteg nép szülöttei megtalálhatóak, és bár egyik sem emlékezik a fajtájára vagy a szokásaikra, a hasonlóság ad valamiféle összetartó erőt. Összességében legalább tucatnyi humanoid faj tagjai élnek Kapuvárosban, és állítólag vannak más, ritkábban látottak is, akik sokkal régebben érkeztek, és innen messze laknak.
A fél tucatnyi emberi rasszon kívül a legnépesebb faj a rojo ("tarajos"), egy szinte teljesen emberszerű nép, melyet az orruk feletti redő különböztet meg a többitől. A második leggyakoribb a zhun ("foltos"), aminek a bőrét a nagymacskákhoz hasonló mintázatban foltok borítják. A tauri ("szarvas") nép tagjai hatalmas termetűek, két és fél méter magasak, masszív izmokkal és két szarvval, amik általában hátrafelé merednek.
Minden Száműzött népre igaz, hogy képtelen gyermeket nemzeni, bár rengeteg legenda és pletyka szól arról, hogy valahol valakinek sikerült. Eddig még senki se tudta ezeknek a hitelességét bebizonyítani, sokak szerint csak a vágyaikat mondják ki a pletykák elindítói. Ennek ellenére rengetegen reménykednek, Rumina egyháza pedig "mindent megtesz" a siker érdekében.
A Hadurak
Minden település felett egy hadúr rendelkezik, aki fegyvereseivel igyekszik úrrá lenni az anarchián. Az erejétől függ, hogy a városka felett mennyire uralkodik el a káosz: ahol gyenge a központi erő, a bandákba tömörült gazfickók az utcákon garázdálkodnak.
Lélekkereskedők
Így nevezik azokat, akik a begyűjtött lélekkövekből emlékeket tudnak kinyerni, majd azt továbbadható formába önteni. Ha valaki egyszerűen fogja egy halott kövét, és odailleszti a sajátjához, nem történik semmi: ahhoz, hogy érjen bármit, egy alkimista folyamattal oldatot kell belőle készíteni, ahol a lélekkőből kivállnak az egyes emlékek, kisebb gyöngyök formájában. Ezek már képesek beleolvadni a viselt kövekbe, az eredeti pedig újra felhasználható, mert csupán a nyelvismeret maradt benne.
Mint minden tudás, a lélekoldás is az Ősöktől maradt a száműzöttekre.
Életkufárok
Ezek a kereskedők életerővel kereskednek: egy különleges mágikus eszközzel megcsapolják az önkéntes (vagy nem annyira önkéntes) alanyok életerejét, és az ebből létrehozott, nagy gyógyító erővel bíró vérkristályokat árulják. A vércsapoló eszközök ritkák, általában a romvárosokban találják őket, és a használatuk nagy gyakorlatot igényel, viszont aki birtokolja, általában igen gazdag lesz. A pénzből viszont jobban teszi, ha sokat költ testőrökre, mivel nem túl népszerűek, és sokan ácsingóznak a vagyonukra.
Utazás
A városok között sok féle módon lehet utazni, de ezek mindegyike drága mulattság.
Az egyik leggyorsabb módszer a siklóhajók: ezek a kristályokkal működő légijárművek ritkán tudnak pár tucat méternél magasabbra felemelkedni, de elég nagy sebességre képesek. A legtöbb darab kicsi, legfeljebb egy tucatnyi méter hosszú, de van pár nagyobb is. Mindegyik ősi darab, a bolygó eredeti lakói építették őket, és mindegyiket a sivatag homokja vagy a városok romjai alól ásták ki. A karbantartásuk sok szempontból egyszerű, de vannak olyan alkatrészeik, amiket csak nagyon kevesen tudnak megjavítani.
A légi közlekedés másik módját a drakkák jelentik: ezek a wyvern-szerű sárkánylények aránylag intelligensek, és könnyedén elbírnak egy, de akár két lovast is a hátukon. Elég drágán lehet hozzájuk jutni, és nagyon ragaszkodnak a lovasukhoz, ezért az ellopásuk sem egyszerű. Számos városban van drakka-fészek, ahol tenyésztik őket, és vadon is be lehet fogni őket.
A talajon több gyíkféle is van, amit meg lehet ülni: a bozar egy hatalmas varánusz, ami hosszú hátán több tonnányi terhet is elbír, vagy akár egy könnyű felépítményt. A rurra ellenben egy kisebb kétlábú ragadozó, ami egy utassal és egy kevés teherrel egész gyorsan tud ügetni, és még a homokon is biztos lábbal tud járni.
A gyalogszerrel utazás a legolcsóbb módszer, ám ekkor megfelelő mennyiségű vizet kell magukkal cipelniük. Az egyik leggyakoribb munka, amit a képzetlen érkezők el tudnak vállalni, a karavánhordár.
Az Elődök
Pontosan nem tudni, kik voltak a világ eredeti lakói, mert soha senki nem találkozott velük élőben. Faragványokon és szobrokon ugyanakkor sokfelé látni őket: emberszerűek voltak, ám kopaszok, fejükön több hosszú tarajjal. Minden jel arra mutat, hogy igen járatosak voltak a mágiában, mivel mindmáig működnek az általuk épített siklóhajók, villámvetők és más holmik. Az egyetlen nyelv, amit a száműzöttek beszélnek, feltehetően tőlük származik, ahogy az írás is, amit azonban csak kevesen tudnak elolvasni.
Az Istenek
A Börtön lakói az Elődök isteneit tisztelik: a templomaik minden romvárosban megtalálhatók, és a hozzájuk küldött imákat meghallgatják, akármelyik fajtól is érkezik. Csak a leginkább elkötelezetteknek adnak valamennyit varázshatalmukból.
Rumina, a Fehér
A Fájdalmak Enyhítője. Egykoron a termékenység istennője volt, aki mára elszakadt a természettől és az élet-hálótól, és kicsit beleőrült, hogy a hívei, a Száműzöttek terméketlenek. A szertartásai mindig szexuális aktusok, néha orgiák. Az egyetlen isten, akinek a hívei tudnak mágiával gyógyítani.
Nagur, a Fekete
Az Éjben Járó, A Tolvajok Fejedelme. Önző, csak magára gondoló istenség, aki a sötétben settenkedőket jutalmazza. A sötét humor istene.
Makai, a Vörös
A Vérivó, a Húsfaló. Ez az isten az erősebb győzelmét hirdeti a gyengék felett, azt diktálva híveinek, hogy emelkedjenek ki. A követői foglyokat áldoznak neki, vérrel és hússal etetve urukat, és néha még ők maguk is fogyasztanak belőlük.
Rayla, a Kék
A Széljáró, a Viharúrnő. Ő hozza el a szélviharokat, letarolva homokkal a karavánokat, de ő segíti a siklóhajósokat és drakka-lovasokat. A szentélyei mindig magas tornyok tetején vagy a kóborsziklákon vannak, nagy magasságban.
Shimir, a Ragyogó
A Nap Úrnő, a Fényben Fürösztő. Semleges, a jókra és a gonoszokra egyaránt ragyog. Az egyensúly őre.
A Börtönőrök
A száműzötteket senki se őrzi, a Kapu csak egyirányú átjárást tesz lehetővé. De valaki ide küldi az embereket és más lényeket, valaki beteszi homlokukba a lélekkaput, tisztára törölve az agyukat. Hogy kicsoda, azt senki se tudja, de számos elmélet létezik rá: egy nagyhatalmú idegen nép, istenek, démonok, ördögök. A száműzöttek között sokan próbálnak rájönni, kik is ők, mindmáig hasztalanul.
A Halál
A Börtönvilág lakói számára a halál mindennapos útitárs, hiszen nagyon könnyű odaveszni a dűnék között vagy a romok mélyén. Illetve hát nem is annyira könnyű, mert a Lélekkő igyekszik visszarántani mindenkit a halál torkából: ha az illető már szert tett némi tudásra, a Lélekkő ennek egy részének a feláldozásával itt tudja tartani. Persze vannak azok a sérülések, amiken még ez sem tud segíteni.
A Sivatagi Lidércek
Az egyik legnagyobb veszélyt az ősi romokban a Sivatagi Lidércek jelentik: ezek a néma teremtmények nem ismernek könyörületet, és ha betolakodóval találkoznak a területükön, azonnal támadásba lendülnek. Az Elődök fegyvereit forgatják, és ha valakit leterítenek, a halottat a saját soraikba állítják: ehhez általában csak annyi kell, hogy a csuklójukból kipattanó tüskéből bele fecskendezzenek a testébe egy adagot a mérgükből, az pedig hamarosan átalakítja a halottakat.
Megjelenésre a lidércek fehér, opálos fényű páncélt viselő humanoidok, látható arc nélkül (egyedül az arányaik árulkodhatnak, melyik fajba tartoztak korábban). Sosem szólnak egy szót se, és ha legyűrik őket, a testnedveik savként marják szét őket, megsemmisítve a páncélt is (a fegyvereiket nem). Egymással ismeretlen módon kommunikálnak, hatékony csapatként támadva a behatolókra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése