Aquarius - Visszatérés a vízivilágra - Csillagzátony
Ha egy házi szetting sikerességét az alapján mérjük, hogy hány kalandot és kampányt mesélünk benne az évek folyamán, esetleg több év kihagyással, akkor kétség kívül az Aquarius a legsikeresebb ilyen "játszóterem". Nemrégiben ugyanis negyedik alkalommal is ellátogattunk erre a világra, hogy ismét tengeralattjáróba szálljunk, és elmerüljünk a habok alatt! A rendszer ismét Alternity, a korábban már bemutatott, áramvonalas változat.
A történetünk ismét egy frissen a Földről érkezett kivándorló körül forgott, aki azonban alig hogy megérkezett a vízvilágra, Atlantisz űrkikötőjébe, máris arról értesül, hogy egy helyi illető, akit nemrég meggyilkoltak, a halála előtt mindenét ráhagyta. Egy leharcolt kis tehertengeralattjáró és egy kocsma a távoli Csillagzátony városában nem tűnt egy hatalmas örökségnek, hamarosan azonban kiderült, hogy az elhunyt Gareth van Lo jóval több volt, mint egy egyszerű roncsvadász, így zsoldosok, orvgyilkosok és SeCorp kommandósok eredtek a nyomukban…
Az Aquariuson játszódó történeteim központjában eddig minden alkalommal Atlantisz, az ENSZ gyarmati fővárosa állt. Ezt a várost elég alaposan kidolgoztam, részletes térképeket készítettem az egész településről, a lakóblokkokról, a kormányzati Piramisról és az Ezüstkupola szórakozónegyedről. Már az első pillanattól Night City helyi analógiája volt (az első két kampány még Interlock rendszerrel játszódott), egy megtervezett és szép szabályosan felépült település, ahol a fényes plasztacél falak mögött bőven jutott hely korrupciónak, bandáknak és céges játszmáknak. Ez a mostani kampány viszont a bolygó egy olyan részén játszódik, ahová az első kaland óta egyszer sem vetődtek el a játékosaim: az Atlantisztól igen messze, a bolygó déli féltekéjén található Csillagzátony városában. Ide már a legelső történetben is csak egy rövid kiruccanásra érkeztek hőseink, így csak a pár bekezdésem volt róla a saját jegyzeteimben, annak ellenére, hogy igazából a bolygó legnagyobb településéről van szó. Az új kampány viszont remek lehetőséget jelentett, hogy ezt a várost is alaposabban kidolgozzam, és megtöltsem egy kicsit élettel.
Csillagzátony
A bolygó legrégebbi és egyben jelenleg legnagyobb városa Aquarius déli féltekéjén található, Atlantisztól 7000 kilométerre délkeletre. Létezését a bolygó benépesítését célzó Mayflower-projektnek köszönheti : a Zarándokok nevű civil szervezet 2137-ben megvásárolta egy csőd szélére került vállalat egyik ugróhajóját, amit "Mayflower" névre kereszteltek, és már ebben az évben megindították vele az első telepeseket az Aquariuas felé. Ekkor a bolygón még csak egy kis ENSZ megfigyelőállomás volt, a mai Atlantisz helyén, az egyenlítőnél, illetve jónéhány céges létesítmény, de az Aquarius több, mint 99%-a még felfedezetlen és szabad területnek számított. A Mayflower minden útja során nagyjából 300 telepest hozott magával, az életük megkezdéséhez szükséges minden ellátmánnyal, beleértve az előre legyártott lakómodulokat és kisméretű tengeralattjárókat is. Az ugróhajó pályára állt a bolygó körül, majd a saját kompjaival vitte le a telepeseket, azokat közvetlenül a víz felszínén kitéve. A folyamat időigényes volt, és az első évben csak két utat tett meg, 2138-tól viszont már évente hatszor fordultak meg a Föld és az Aquarius között.
Azonban 2165-ben a második útjuk során a hajó hajtóművei felmondták a szolgálatot a pályára állás során, így a Mayflower besodródott a légkörbe, és a legénység nem tudta elkerülni a lezuhanást. A röppályájuk a déli félteke egyik kiterjedt sziklaplatója, az utóbb Óriások Asztala névre keresztel vízalatti fennsík fölé vezette őket, ahol a vízbe csapódtak. A hajó még napokig hánykolódott, ahogy lassan süllyedt, és az áramlatok végül besodorták egy nagy, több kilométer átmérőjű kráterbe, ahol a homokos üledékbe süllyedve megállapodott. Bár rengeteg volt a sérült, a háromszáz telepes és a tucatnyi fős legénység szinte mind túlélte, csupán öt halottjuk volt, akik a zuhanást a Mayflower lassításával kényszerleszállássá változtató siklóban ültek. Bármiféle segélykéréshez túlságosan messze voltak, és mivel civil mozgalomként nem kérték az ENSZ segítségét, az útjuk nem is volt regisztrálva. Hat hónappal később vette észre őket egy alacsony orbitális pályára álló ENSZ űrhajó, és csaknem két hétbe tellett, mire egy mentőhajó elérte őket. Addigra viszont a telepesek már berendezkedtek a roncs körül, a kráter és az innen pókháló-szerűen szétágazó kanyonok falában található barlangokban.
2215-re Csillagzátony számít a bolygó legnagyobb településének, nem kis részben azért, mert az Atlantiszba érkező kivándorlók egy tekintélyes részének hamar elege lesz az ENSZ "mintavárosából", és élhető nagyváros keresve eljutnak ide. Emellett relatíve közel van Hanto, a Matsushita helyi központi bánya-telepe, és a cég komoly pénzt fektetett be a városban, mivel a dolgozói ide járnak át szórakozni. Emellett a régió kisebb településeivel is élénk a kereskedelme. A város becsült lakossága kb 150.000 fő.
A bolygó legrégebbi és egyben jelenleg legnagyobb városa Aquarius déli féltekéjén található, Atlantisztól 7000 kilométerre délkeletre. Létezését a bolygó benépesítését célzó Mayflower-projektnek köszönheti : a Zarándokok nevű civil szervezet 2137-ben megvásárolta egy csőd szélére került vállalat egyik ugróhajóját, amit "Mayflower" névre kereszteltek, és már ebben az évben megindították vele az első telepeseket az Aquariuas felé. Ekkor a bolygón még csak egy kis ENSZ megfigyelőállomás volt, a mai Atlantisz helyén, az egyenlítőnél, illetve jónéhány céges létesítmény, de az Aquarius több, mint 99%-a még felfedezetlen és szabad területnek számított. A Mayflower minden útja során nagyjából 300 telepest hozott magával, az életük megkezdéséhez szükséges minden ellátmánnyal, beleértve az előre legyártott lakómodulokat és kisméretű tengeralattjárókat is. Az ugróhajó pályára állt a bolygó körül, majd a saját kompjaival vitte le a telepeseket, azokat közvetlenül a víz felszínén kitéve. A folyamat időigényes volt, és az első évben csak két utat tett meg, 2138-tól viszont már évente hatszor fordultak meg a Föld és az Aquarius között.
Azonban 2165-ben a második útjuk során a hajó hajtóművei felmondták a szolgálatot a pályára állás során, így a Mayflower besodródott a légkörbe, és a legénység nem tudta elkerülni a lezuhanást. A röppályájuk a déli félteke egyik kiterjedt sziklaplatója, az utóbb Óriások Asztala névre keresztel vízalatti fennsík fölé vezette őket, ahol a vízbe csapódtak. A hajó még napokig hánykolódott, ahogy lassan süllyedt, és az áramlatok végül besodorták egy nagy, több kilométer átmérőjű kráterbe, ahol a homokos üledékbe süllyedve megállapodott. Bár rengeteg volt a sérült, a háromszáz telepes és a tucatnyi fős legénység szinte mind túlélte, csupán öt halottjuk volt, akik a zuhanást a Mayflower lassításával kényszerleszállássá változtató siklóban ültek. Bármiféle segélykéréshez túlságosan messze voltak, és mivel civil mozgalomként nem kérték az ENSZ segítségét, az útjuk nem is volt regisztrálva. Hat hónappal később vette észre őket egy alacsony orbitális pályára álló ENSZ űrhajó, és csaknem két hétbe tellett, mire egy mentőhajó elérte őket. Addigra viszont a telepesek már berendezkedtek a roncs körül, a kráter és az innen pókháló-szerűen szétágazó kanyonok falában található barlangokban.
2215-re Csillagzátony számít a bolygó legnagyobb településének, nem kis részben azért, mert az Atlantiszba érkező kivándorlók egy tekintélyes részének hamar elege lesz az ENSZ "mintavárosából", és élhető nagyváros keresve eljutnak ide. Emellett relatíve közel van Hanto, a Matsushita helyi központi bánya-telepe, és a cég komoly pénzt fektetett be a városban, mivel a dolgozói ide járnak át szórakozni. Emellett a régió kisebb településeivel is élénk a kereskedelme. A város becsült lakossága kb 150.000 fő.
Csillagzátony felépítése
Csillagzátony az évtizedek során úgy bővült, ahogy éppen tudott, ezért az újonnan érkezőknek kell némi idő, mire a folyosók, promenádok, föld alatti alagutak és kanyonokon átívelő hidak labirintusán keresztülverekedik magukat. Nyoma sincs a megtervezettségnek, mint Atlantiszon, sok turista viszont éppen emiatt szeret bele a városba.
A Pláza
Csillagzátony „középpontja” egy nagyjából 3 kilométer átmérőjű, homokkal borított aljú katlan, egy régi meteorkráter az Óriások Asztala nevű, éles sziklákkal tarkított vízalatti fennsíkon. Itt található a több mint egy kilométer hosszú Mayflower, ami bár eredetileg nem vízszintesen feküdt, de ezen változtattak, mikor stabilizálták a helyzetét. Ez a város közigazgatási és közösségi központja: lecsupaszított belsejében kapott helyet a központi tanács összes hivatala, emellett számos sportpálya, előadóterem, étterem, kávézó és a kolonizációs múzeum is. Ez utóbbi a telepesek történetén túl behatóan foglalkozik a SeCorp "bűneivel" is, részletesen bemutatva a börtönöket, az Abyssi Csatát és a kalózok "szubkultúráját is.
Magát a katlant Mayflower Plázának, vagy röviden Plázának szokták nevezni. Az alját nagyjából három tucat kisebb-nagyobb épület tarkítja, mindenféle szabványos megjelenés nélkül. Ezeket föld alatti és/vagy vízben vezetett folyosók kötik össze, némiképp labirintus-szerűen. Itt található a városi kórház, a rendőrség és számos prominens lakos otthona. A katlan oldalfalában hajójavító műhelyek és hajókereskedések, szórakozó helyek és szállodák sorakoznak, illetve itt található a központi kikötő, ahol a menetrendszerinti közepes és nagy utasszállító tengeralattjárók kötnek ki.
A promenádok
A város nagy része a sziklába fúrt mély, széles aknák, a promenádok köré szerveződik. Ezekből összesen huszonkilenc van a Pláza jó tíz kilométeres körzetében: a szinteken a lakrészeken kívül a bároktól és hotelektől az orvosi rendelőkön, műhelyeken és ügyvédi irodákon át a boltokig minden megtalálni. A legtöbb tetején a sziklából kiálló dokkolótorony van, ahol taxit lehet fogni. A promenádok minimum 5 szintesek, a legnagyobbak tizenhárom szint mélyre vezetnek a sziklába. Mindegyiket a város egy-egy híresebb lakójáról nevezték el: az első ötöt a kényszerleszállás során a siklóban elhunyt öt űrhajósról, kilencet az első idők telepeseiről, hármat sportolókról, hatot polgármesterekről, hármat sportolókról, hármat pedig színészekről. A promenádok általában a pókhálószerű kanyonon elágazásainak közelében találhatók.
A város nagy része a sziklába fúrt mély, széles aknák, a promenádok köré szerveződik. Ezekből összesen huszonkilenc van a Pláza jó tíz kilométeres körzetében: a szinteken a lakrészeken kívül a bároktól és hotelektől az orvosi rendelőkön, műhelyeken és ügyvédi irodákon át a boltokig minden megtalálni. A legtöbb tetején a sziklából kiálló dokkolótorony van, ahol taxit lehet fogni. A promenádok minimum 5 szintesek, a legnagyobbak tizenhárom szint mélyre vezetnek a sziklába. Mindegyiket a város egy-egy híresebb lakójáról nevezték el: az első ötöt a kényszerleszállás során a siklóban elhunyt öt űrhajósról, kilencet az első idők telepeseiről, hármat sportolókról, hatot polgármesterekről, hármat sportolókról, hármat pedig színészekről. A promenádok általában a pókhálószerű kanyonon elágazásainak közelében találhatók.
A kanyonok
Ezeket a változatos szélességű hasadékokat eredetileg a becsapódó meteor ereje repesztette a kemény sziklába, és a tenger áramlatai azóta is tovább szélesítették őket. A falaikban rengeteg barlang volt, amiket a telepesek lezártak, kiszivattyúztak és tovább fúrtak, így mára hangyabolyra hasonlító hálózat található bennük. Gyakran zárt alagút-hidak vezetnek keresztül rajtuk, amiken keresztül az emberek átjárhatnak. Az itt található lakrészek vastag ablakait kívülről oldalra csúsztatható fémlapokkal lehet lezárni, nagyobb viharok vagy veszélyek esetén.
Ezeken a helyeken zajlanak a város legismertebb sportversenyei, a kanyonfutamok: ezek a helyi fiatalok illegális tengeralattjáró-versenyiből nőték ki magukat, amikor is kettő-öt kisebb hajó igyekezett minél gyorsabban végig száguldani a szűk, nem ritkán beépített hasadékokon. A legális versenyeket erre kijelölt pályákon tartják, ahol lakrészek helyett sportbárok és műhelyek sorakoznak, de az illegális versenyek máig népszerűek - sokszor ezek versenyzőiből válogatnak a hivatalos csapatok is.
Ezeket a változatos szélességű hasadékokat eredetileg a becsapódó meteor ereje repesztette a kemény sziklába, és a tenger áramlatai azóta is tovább szélesítették őket. A falaikban rengeteg barlang volt, amiket a telepesek lezártak, kiszivattyúztak és tovább fúrtak, így mára hangyabolyra hasonlító hálózat található bennük. Gyakran zárt alagút-hidak vezetnek keresztül rajtuk, amiken keresztül az emberek átjárhatnak. Az itt található lakrészek vastag ablakait kívülről oldalra csúsztatható fémlapokkal lehet lezárni, nagyobb viharok vagy veszélyek esetén.
Ezeken a helyeken zajlanak a város legismertebb sportversenyei, a kanyonfutamok: ezek a helyi fiatalok illegális tengeralattjáró-versenyiből nőték ki magukat, amikor is kettő-öt kisebb hajó igyekezett minél gyorsabban végig száguldani a szűk, nem ritkán beépített hasadékokon. A legális versenyeket erre kijelölt pályákon tartják, ahol lakrészek helyett sportbárok és műhelyek sorakoznak, de az illegális versenyek máig népszerűek - sokszor ezek versenyzőiből válogatnak a hivatalos csapatok is.
Biztonság
A városi rendfenntartó erőket alig tíz éve szervezték meg az atlantiszi ACPD ENSZ rendőrség mintájára, de sosem lett olyan fegyelmezett vagy korrupt szervezet: a csillagzátonyi zsaruk 75%-a megvesztegethető, ha valami kisebb stikliről, például csempészett alkoholról vagy könnyű drogról van szó. Súlyosabb ügyekben viszont kifejezetten büszkék és hazafiak, és nem ismernek pardont. Emellett a Matsushita jelenléte is erősen érezhető: egy századnyi Matsu különleges alakulat állomásozik itt, „biztonsági tanácsadói” minőségben.
Ennek ellenére a városban virágzik a feketepiac és a szervezett bűnözés: a nagy részében nincsenek központi biztonsági kamerák, csak a helyi bárok és szórakozóhelyek által működtetett rendszerek vannak. A turisták számára veszedelmes helynek tűnhet, viszont errefelé nem szokás elengedni az ember füle mellett a segélykiáltásokat, és jellemzően az áldozat segítségére sietnek.
Csillagzátony a rendőrség mellett saját biztonsági hajórajt is tart fent, főleg Orca vadásznaszádokból és Stormer járőrhajókból. Nagyobb egységeik egyelőre nincsenek, bár a Narval vállalat erősen lobbizik a Seawolf típus helyi rendszeresítése mellett.
A városi rendfenntartó erőket alig tíz éve szervezték meg az atlantiszi ACPD ENSZ rendőrség mintájára, de sosem lett olyan fegyelmezett vagy korrupt szervezet: a csillagzátonyi zsaruk 75%-a megvesztegethető, ha valami kisebb stikliről, például csempészett alkoholról vagy könnyű drogról van szó. Súlyosabb ügyekben viszont kifejezetten büszkék és hazafiak, és nem ismernek pardont. Emellett a Matsushita jelenléte is erősen érezhető: egy századnyi Matsu különleges alakulat állomásozik itt, „biztonsági tanácsadói” minőségben.
Ennek ellenére a városban virágzik a feketepiac és a szervezett bűnözés: a nagy részében nincsenek központi biztonsági kamerák, csak a helyi bárok és szórakozóhelyek által működtetett rendszerek vannak. A turisták számára veszedelmes helynek tűnhet, viszont errefelé nem szokás elengedni az ember füle mellett a segélykiáltásokat, és jellemzően az áldozat segítségére sietnek.
Csillagzátony a rendőrség mellett saját biztonsági hajórajt is tart fent, főleg Orca vadásznaszádokból és Stormer járőrhajókból. Nagyobb egységeik egyelőre nincsenek, bár a Narval vállalat erősen lobbizik a Seawolf típus helyi rendszeresítése mellett.
Közlekedés
Csillagzátonyban egyelőre még mindig nem épült meg a tervezett nagy mágnesvasút-hálózat, így a közlekedés gyalog vagy tengeralattjáróval történik. Atlantisszal ellentétben itt nincs központi taxivállalat, minden sofőr magánzó, és sokan a szabadidejükben illegális kanyonfutamokon vesznek részt: emiatt bár kevés a baleset, de az utasoknak hozzá kell szokniuk a nyaktörő tempóhoz és veszélyes manőverekhez.
Csillagzátonyban egyelőre még mindig nem épült meg a tervezett nagy mágnesvasút-hálózat, így a közlekedés gyalog vagy tengeralattjáróval történik. Atlantisszal ellentétben itt nincs központi taxivállalat, minden sofőr magánzó, és sokan a szabadidejükben illegális kanyonfutamokon vesznek részt: emiatt bár kevés a baleset, de az utasoknak hozzá kell szokniuk a nyaktörő tempóhoz és veszélyes manőverekhez.
Aquarius - Visszatérés a vízi világra - Csillagzátony
Megjegyzések
Megjegyzés küldése