Earthdawn 2000 - A Vadászok (Novella)
Az Earthdawn 2000 kampányom a klasszikus fantasy játék korunkba helyezett folytatása volt, a Shadowrun alternatívájaként: egy olyan világ, ahol az emberek elvesztették a mágia kifinomultabb formái iránti érzéküket, és csak a vérmágia maradt meg számukra. A nem-emberi (tünde) népek rejtőzködnek az emberek közé bújva, saját életüket élve a mágia takarásában.
Az alábbi novella a kampány hangulatkeltője volt, szereplői főleg olyan NJK-k, akikkel a játékosok maguk is találkozhattak.
A Vadászok
- Mondd el, mit látsz rajtuk. - dünnyögte Karl, belekortyolva a langyos kávéba.
Dina izgatottan bólintott, erősen koncentrálva a körülötte sétáló emberekre. Elég feltűnő volt, ahogy mindenkit megbámult, a legtöbben kitértek az útjából, nehogy hozzáérjenek a furcsa tekintetű, szakadt csöves lányhoz.
- A frászt hozod mindenkire. - morogta Karl, a fal tövében kuporogva. - Ne ilyen feltűnően!
- Bocs, én csak... - sóhajtott a lány. - Tényleg bocs.
- Ne erőből csináld, csak hagyd, hogy menjen. - itta ki az utolsó kortyot a még a lánynál is rongyosabb, fél szemén kötést viselő férfi.
A lány a fejét rázva lekuporodott mellé.
- Nem látok senkin semmit. - mondta, szomorkás hangon, mint egy gyerek, ami érzi, hogy csalódást okozott. - Sajnálom, Karl.
A férfi megsimogatta a tinilány arcát.
- Semmi baj, tényleg. - mosolygott rá bátorítóan. - Én bízom benned.
Dina pár másodpercig meredten bámult a férfira, azután eltökélten felemelkedett, és tovább kémlelte az utcán hömpölygő tömeget. Igyekezett tolakodó helyett észrevétlen lenni, mint egy tipikus, kétségbeesett tekintetű tinédzser, aki a sokadik napját tölti kint az utcán, és már nem reménykedik a megmenekülésben. Elég hosszú gyakorlata volt ebben, nem esett nehezére visszazökkenni abba a rutinba, amiben Karl megismerése előtt élt.
A délelőtt gyorsan elszaladt, az emberek beértek a munkahelyükre, az utcák, ha nem is néptelenedtek el, de javarészt kiürültek. Dinának már fájtak a szemei az erőlködéstől, ahogyan minden mellettük elhaladót erősen koncentrálva megnézett magának. Egyre jobban félt attól, hogy Karl megharagszik rá, hogy csalódott lesz és itt hagyja az utcán.
Amikor a fiatal, tejeskávé barna bőrű lány befordult a sarkon, Dinának szinte káprázni kezdtek a szemei. Olyan volt, mintha valaki beszórta volna csillámporral, tisztára, mint a filmben.
- Karl, látok valakit. - nyögte izgatottan. - A félvér lányt, a krémszínű kabátban.
- Biztos vagy benne? - húzott elő egy laposüveget a férfi, nagyot kortyolva belőle. - Nem tévedsz?
- Csillog a fényben. - jelentette ki Dina, halálos meggyőződéssel. - Tutira vámpír.
Karl halkan felnevetett, miközben lopva megnézte magának a közeledő lányt. Formás volt, húszas évei elején, nem egy "felfedezik az utcán"-szépség, de csinos. A ruhái alapján jómódú családból jött, a vállán lógó laptoptáska ellenére inkább tűnt egyetemistának, mint irodai aktatologatónak. Amikor a közelbe ért, lehunyta a megmaradt szemét, és csak akkor nyitotta ki, mikor már vagy tucatnyi lépéssel odébb járt.
- Jól van Dina, ezt eltaláltad. - bólintott mosolyogva. - Mehetünk is.
- Akkor bent vagyok? - kérdezte Dina, reménykedve. - Tényleg bent?
- Bent hát. - vigyorodott el Karl. - Egy ilyen tehetséget nem hagyunk az utcán.
Ahogy a páros felszedelőzködött, a férfi előhúzott a zsebéből egy ócska okostelefont, és lőtt pár képet a távolodó lányról. Hamarosan mindent tudni fognak róla.
A novella egésze ITT érhető el.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése