A Falkenstein Kastély - Tanácsok Házigazdáknak
Most hétvégén volt az Metagame klub szerepjátékos napja, ahol az az ARK játékai között ismét Castle Falkenstein meséltem, mégpedig egy nem egészen evilági kalandot. Az öt játékosom között ketten is voltak, akik korábban még nem játszottak ezzel a játékkal, illetve mellénk szegődött nézőnek még egy fő, aki elejétől a végéig velünk maradt, hogy személyes benyomásokat szerezzen a Castle Falkensteinról. A játékot követő beszélgetés adta az ötletet, hogy az elmúlt pár évben szerzett házigazdai tapasztalataimat kicsit összeszedjem, amolyan "jól bevált módszerek"-jelleggel.
A bedobálás
Már a játék magyar megjelenése előtt megkaptam a kérdést, más, a Castle Falkensteinban jártas emberektől, hogy hogyan akadályozom meg, hogy a játékosok egyszerűen minden tettnél bedobják az összes lapjukat? Ez egy igen gyakori probléma lehetett, mert a Comme Il Faut is foglalkozik a kérdéssel, több variációt is kínálva a megoldásra, például, hogy korlátozzuk az új lapok szerzését: ahelyett, hogy egyből kapnának a felhasználtak helyett másikat, csak játékülésenként X alkalommal lehessen húzni, vagy éppen egyáltalán nem, mindenki az elején kapott négy kártyával gazdálkodik. A probléma gyökere abban van, hogy a játékosok egy része abból indul ki, hogy bármennyi pont is több a semminél, míg a Házigazdák nem nézik ezt jó szemmel, hiszen ezzel lényegében a játékos átgázol a játék rendszerén. Az egyik fél előnyt keres, a másik pedig igyekszik ennek plusz szabályokkal gátat vetni.
Bár értem ezt a fajta megközelítést, nem tudok vele egyetérteni: én egyáltalán nem szankcionálom az összes lap bedobását, ha az egy kétségbeesett, elszánt tettet jelent, amikor a Drámai Karakter szembenéz a sorsával, és megpróbálkozik valami olyannal, amire máskülönben kevés esélye lenne. Ezért mindig azt kérem a játékosaimtól, hogy ezt játsszák is el: senki se dobhatja be minden lapját hanyagul, flegmán és hidegvérrel, ehhez tűz kell és szenvedély. Vagyis a játéktechnikai esemény mellé egy szerepjátékos követelményt állítunk. Ha ehhez ragaszkodunk és a játékos ezt elfogadja és magára nézve is kötelező érvényűnek tekinti, akkor ez a lépés az ő szemében is súlyosabb dolog lesz, amivel nem lehet csak úgy dobálózni. Ha továbbra is bedobálja a lapjait, de közben a karakterét egy lánglelkű ifjú költő intenzitásával játssza el, ám legyen.
Házigazdaként van még egy egyszerű eszközünk az összes lap bedobása ellen, mégpedig a gyakori és változatos tettek használata. A Szerencsepakli lapjai ugyanis csak akkor adják a névértéküket, ha illenek az adott feladathoz: egy Treff Dáma csak akkor ér 12-t, ha valamilyen fizikai cselekedethez (pl. Atlétika, Lopakodás, Lövészet, Viaskodás, Vívás) használjuk fel, minden más esetben csak 1 pontot jelent. Ha ugyanis mindent bedobunk, akkor olyanok lapokat is feláldozunk, amik abban a pillanatban nem érnek túl sokat, de lehet, hogy a következő feladathoz már nagyon is kellenének. Ez nem tűnik túl komoly dolognak, ha csak óránként egyszer-kétszer kell a lapokhoz nyúlniuk, de egy pörgősebb helyzetben - legyen az egy összecsapás, egy automotív-üldözés vagy egy jelenet a bálteremben - már annál inkább. A játékban ugyanis ritkán kell csak egyféle lapot használnunk, és nincsenek "felesleges" lapok, legfeljebb nem gondolunk arra, hogy mire használhatnánk őket.
Egy harci helyzetben evidensnek tűnik, hogy a legtöbbet a Treff ér, hiszen ezzel ütünk (Viaskodás), döfünk (Vívás) és tüzelünk (Lövészet). A mentális feladatokhoz használt Káró elsőre nem tűnik lényegesnek, ám a Kezdeményezés, vagyis a körön belüli sorrend az Észleléstől függ, amit Káróval tudunk legjobban növelni - és ebben a rendszerben gyakran aki először támad, az be is végzi a harcot. Az érzelmeket uraló Kőrt is másodlagosnak gondolhatjuk, egészen addig, amíg nincs szükségünk egy Bátorság tettre, mondjuk egy Rettenetes Jelenéssel, egy Bűbájjal vagy egy szimpla megfélemlítési kísérlettel szemben. De mire használható a harcmezőn a társadalmi töltetű Pikk? Nos, az én értelmezésemben a Társasági Viselkedés kiterjed a katonai hierarchiára, így a parancsok osztogatására is.
A fentiek eddig minden egyes alkalommal beváltak, pedig több tucatnyi embernek meséltem már Castle Falkensteint, és az újoncoknak mindig elmondom ezeket is. Véleményem szerint ha valaki ennek ellenére továbbra is minden tettnél bedobja az összes lapját, akkor nem a laphúzást kell korlátozni: az illetőnek ilyen a játékstílusa, és erre is meg fog próbálni kiskaput keresni. Inkább javasoljunk neki valami más játékot.
A küzdelem
A Castle Falkenstein harcrendszere nagyon egyszerű, és az Egészség alacsony mértéke miatt kifejezetten veszedelmesek az összecsapások: a leggyengébb embernek 3 pontja van, így egyetlen kósza pisztolylövésbe beleájulhat, és még a legerősebb Sárkánynak sincs több 12-nél, igaz, mellé 4 pontnyi páncéljuk is van. Az átlagember legfeljebb két kardcsapástól a földre kerül. Szóval hogyan lehet elkerülni, hogy villámgyorsan kilyuggassák az irhánkat?
Először is, a legjobb, ha mi vagyunk a gyorsabbak. A Kezdeményezés szerepét az Észlelés tölti be, ezt pedig Kárókkal meg is tolhatjuk: ez szokott lenni jellemzően az egyik olyan helyzet, ahol a játékosok szeretnek lapokat bedobálni, hogy akár csak 1-1 ponttal is, de megelőzzék az ellenfeleiket. Egy-két magas névértékű Káró pedig el is dönthet a dolgot, hiszen egy 18-20 körüli Kezdeményezéssel nehéz versenyre kelni.
Aki először támad, gyakran utoljára is teszi, feltéve, hogy megvannak hozzá a megfelelő lapjai, és az oldalán állnak a körülmények is. Lövészetnél például célszerű észben tartani, hogy negyed lőtávolságig jár +2 bónusz, illetve a megadott táv duplájáig is lehet lőni, -2 büntetéssel. Egy-két jó Treff sokat érhet itt is.
Viszont a támadás célpontjának se kell mozdulatlanul állnia, hiszen a tett nehézségét itt a másik fél valamelyik képessége (Atlétika, Viaskodás, Vívás) jelenti, és így a támadás minden esetben vitatott tettnek minősül, feltéve, hogy a megtámadott lény tud a fenyegetésről. Vagyis ő is tehet rá lapot, így kivédheti a csapást a kardjával, félrevetődhet a ráfogott pisztoly elől (nem a golyót kell lefutni). Ezzel még a legrosszabb esetben is csökkentheti a támadás sikerének mértékét, elkerülve 1-2 pontnyi sérülést, vagy ha elég jók a lapjai, akár teljesen megúszhatja, mi több, ha Kudarcra csökkenti a másik eredményét, ami a fegyver sérüléséhez, elvesztéséhez vagy a támadó sérüléséhez is vezethet.
Ha már eltaláltak, akkor nem sok mindent tehetünk: ha elég jók az esélyeink, megpróbálhatjuk viszonozni a szívességet, ha pedig nem, akkor szégyen a futás, de hasznos.
A túlerővel szemben nagyon nehéz hatékonyan védekezni: bár minden egyes támadásra tehetünk saját lapokat a védekezésre, visszatámadni csak egyszer fogunk tudni. A legjobb ilyenkor vagy úgy manőverezni, hogy csak kevesebben érhessenek el minket, vagy kifejezetten a védekezésre koncentrálni a lapjainkat, abban bízva, hogy a hárításainkkal mi sebesítsük meg az ellenfelet (mintegy riposztként).
A Házigazda kártyahasználata
Szintén gyakran felmerülő kérdés, hogy a Házigazda mikor használja a saját kártyáit. Erre részben már választ adtak a fentiek, vagyis amikor vitatott tettet hajtanak végre egymás ellen a játékosok a Drámai Karakterei és a Házigazda által irányított Mellékszereplők.
De olyan helyzet is felmerülhet, hogy a Házigazda úgy értékeli, egy hagyományos tett nehézsége több, mint amit a normál fokozatok indokolnak. Ez általában akkor következik be, ha valami kiszámíthatatlan erő is van a képletben: például ha a hősünk fel akar mászni egy sziklafalon, akkor ezt a felszerelés és a fal minősége alapján be lehet lőni Gyenge és Rendkívüli nehézség közé, de ha közben szélvihar tombol, ellenséges katonák sortüze zúdul a sziklákra, vagy egy ogre dobál köveket lefelé, akkor már kicsit másként fest a dolog.
Ezekben a különleges helyzetekben Házigazdaként a kezünkben tartott lapokból megtoldhatjuk a feladat nehézségét, lényegében úgy, mintha vitatott lenne - a fenti példák közül az ogrét akár tekinthetjük is annak. Az eredeti követelményt a játékosok sejthetik a könyvben szereplő példák alapján, a mellék rakott kártyák viszont alaposan megkavarhatják őket, főleg, ha ezeket - a kiszámíthatatlanságot tovább növelve - lefelé fordítva tesszük le, és csak akkor fordítjuk fel, mikor a játékos már bedobta a saját lapjait.
Ahogy a fentiekből már sejthető, ezt célszerű az igazán drámai helyzetekre tartogatni.
A Falkenstein Kastély - Tanácsok Házigazdáknak
A Castle Falkenstein alapkönyv és A Gőz Kora kiegészítő pdf formátumban (külön-külön és kedvezményes csomagban) már a DrivethruRPG oldalon is megvásárolható!
-Kyrg
Megjegyzések
Megjegyzés küldése