A Falkenstein Kastély - Falkensteini Hallowe’en

A mi világunk viktoriánus Új-Európájában is számtalan szokás kötődik Mindenszentek előestéjéhez. Akkoriban nem a “csokit vagy csalunk” gyermekprogramon, vagy a vidám, jelmezes bulikon volt a hangsúly, de kétségtelen, Halloween a 19. században is közösségi, szociális esemény volt. A Falkenstein világában a borzongás oka ebben az időszakban sokszor valódi, a sötét Tündék népe szívesen választja ezeket az órákat gonosz praktikák űzésére, a gyanútlan, vagy éppen nagyon is gyanakodó úri közönség ijesztgetésére, bosszantó kis csínytevésekre. 

Az időszak kétségtelenül leginkább várt programjai az ünnepi partik és bálok. A nagyvárosi úri házak asszonyai igencsak kitehetnek magukért, hogy a fantáziadús díszítésű és egyedi meghívókat megírják és kellő igényességgel öltöztessék félelmetes díszletekbe otthonukat. Az eseményekre sokszor már hetekkel azelőtt elkezdik a kézi munkával készülő dekoráció megalkotását. Híre megy, ha egy ilyen eseményen pazar az enteriőr, és a háziasszonyok besöpörhetik az ezért járó dicséreteket. Olyannyira fontos események ezek, hogy maga Viktória királynő is óriási szabadtéri ünneplést szervez, amelyre a közeli falvak lakói is ellátogatnak. De lássuk, milyen érdekes, különös vagy éppen félelmetes szokások és játékok kötődnek Halloweenhez a falkensteini Új-Európában. 
A tök- és marharépa lámpás faragása szinte rituális játék a családban, és mindenki részt vesz benne, azaz a ház asszonya, ura, gyermekeik és a háznép is. Ugyancsak élő hagyomány a félelmetes, bizarr papír- vagy textilmaszkok készítése és viselése is. 
A viktoriánusok nagyon kedvelik a rémtörténeteket, amelyeket félelmetes legendák, sötét tündékről szóló mesék ihlettek. Évről évre születnek újabbak is, mihelyt felüti a fejét egy pletyka goblinokról vagy más szörnyű lényekről, a közbeszédben hamar új rémtörténet születik a nyomán. Sokszor a női magazonikban megjelent folytatásos, romantikus történetek kapnak sötét, borzongató színezetet. Ezeket a történeteket aztán gyertyafénynél mesélik el az arra vállalkozók. 

Ennek tulajdonképpen a továbbfejlesztett formája az árnyszínházi előadás. Ehhez a papírdíszleteket és az árnybábokat napokkal az ünnepség előtt megtervezik és kivágják, majd gyertyalámpások segítségével elevenednek meg a történetek.  

Számos különös szokás is kötődik az ünnephez. A viktoriánus korszakban a különböző kísérletek jóslásra Halloween idején népszerű társasjátékokká váltak, és divatban volt a házastárs keresésére is alkalmazni őket. David J. Skal „Death Makes a Holiday: The Cultural History of Halloween” című könyve szerint a szerelem nevében történő jövendőmondás legalább olyan népszerű az ifjak körében, mint  az élőket kísértő halottakhoz vagy a csínytevő természetfeletti lényekhez kötődő ünneplés. 

Hogy bepillantást nyerjenek leendő esküvőjükbe, a fiatalok különféle játékokat játszanak. Diót dobnak a tűzbe, és ahogyan a dió “viselkedik”, az jelzi a leendő házastárs természetét. A lányok almát pucolnak, miközben tükörbe néznek, hogy mikor befejezik az evést, megpillantsák leendő férjüket. Kockázatosabb játék, amikor a halloweeni tortába különféle tárgyakat sütnek. Ha evés közben gyűrűt találnak a tortájukban, az esküvői harangokat jelent, ellenben ha tűt, az bizony vénlányságot/örök agglegénységet – de minimum egy nagyon nehezen lenyelhető tortaszeletet.  

Ilyenkor szokás elővenni a kártyapaklikat, ám nem a szokásos játékokat játsszák vele, hanem általában kanasztát. A hölgyeknek nem, hogy szabad jelen lenni, kötelező játszaniuk, ugyanis úgy tartják, ha nemet mondanak, egy évre elpártol a szerencse a háztól. Az esélyek kiegyenlítése végett a játszmák után egy pici pohár sherryt kell inniuk a győzteseknek.  

Fontos eleme a bálnak az úgynevezett fekete tánc, amikor is a jelenlevők mind a parkettre vonulnak elképesztő fekete jelmezeikben és a táncmozdulatok közben körbeadnak egy vörös bársonykendőt. Az lesz ugyanis a bál királya vagy királynője, akinél az utolsó ütemre a kendő marad. Nem könnyű ezt kiszámítani, mert a zenészek ilyenkor nem a megszokott hosszúságban és gyorsasággal játsszák a talpalávalót. A győztesnek kell éjfélkor felszólítani a szellemeket, hogy a közös mulatságnak vége és térjenek vissza nyugalomban a túlvilágra. Ha ez elmarad, balszerencse lesz a társa a bálozóknak, és a hajadonokra egy évig biztosan nem lelnek párra. 

Fontos eleme az eseménynek az ünnepi menü, amely szintén árulkodik a vendéglátó ház asszonyának fantáziájáról. A vérvörös, paradicsomos tésztaragutól a frissen hangolt temetőre emlékeztető kakaós, csokis desszertcsodákon át a boszorkány ujjait imitáló tésztarudacskákig és gyümölcsnyársakig mindent megtalálhatunk az asztalon. Az italok közül a színezett, gyakran a mentától zöld színű pezsgő vagy cider, a gyümölcsös vörös sör és bor, a sűrű, csípős tea mind a választék része, ahogy az elmaradhatatlan fűszeres forrócsokoládé is. Az ünnepi asztal megkoronázása éjféltájt a mézes, cayenne borsos sült tök, melyet melegen szervíroznak. 

Estefelé azért a gyermekek számára is szerveznek külön szórakozást. Többféle hagyományos játék jellemző, melyekhez a számos gyerek együttes részvétele szükséges, itt most kettőt emelünk ki. Az egyik az almahalászat. Ekkor egy nagy kád vizet hoznak, tele a benne úszó friss almákkal. A kihívás a kezek használata nélkül kivenni egy almát a kádból. A gyerekek a hátuk mögött tartják kezeiket, mintha meg lennének kötözve, és ügyetlenül próbálják a fogaik között elkapni a csúszós almát (remélhetőleg anélkül, hogy megfulladnának). 

A másik hangulatos gyermekjáték a “Csitt-csatt sárkány!”. Az alábbi felvételen kb 7:20-tól remek illusztrációk kapunk ehhez. A Snapdragon játék előkészületeként egy széles és mély edénybe vizet, majd arra -jobbára- brandyt öntenek, és egy jó adag mazsolát szórnak bele. A gyerekek az edény köré gyűlnek, egy felnőtt pedig meggyújtja a folyadékot. Az alkohol miatt a hőfok nem elviselhetetlenül magas, de ahhoz elég, hogy a lánggal érintkezve a mazsola szemek kiugráljanak az edényből. Ezeket próbálják meg az apró gyermekkezek elkapkodni.

Halloween és a Sötét Udvar

Ezen az estén a Sötét Udvart szolgáló Tündék a szokottnál is aktívabbak. A házakban élő goblinok és mumusok szinte ellenállhatatlan vonzalmat éreznek a töklámpások iránt, így ha valaki arra gyanakszik, hogy efféle szerzetekkel osztja meg otthonát, itt a remek alkalom, hogy bizonyosságot nyerjen. A kis rémlények ugyanis amint lehet, megszerzik maguknak a tökfejet, és ezzel szaladgálnak, repkednek, miközben ők maguk láthatatlanok maradnak. A lakók így már tudhatják, mi ellen védekezzenek.

Azonban a nagyobb Tündék is igyekeznek kihasználni az alkalmat, hogy szinte büntetés nélkül garázdálkodhatnak. Ilyenkor gyakorta látnak az utazók kísértetekkel, fejnélküli vagy éppen lángoló szemű, tökfejet viselő lovasokat, az emberek gyakran találják szembe magukat a hasonmásaikkal, és a trollok is közelebb húzódnak a településekhez. És persze sokszor senki se marad, aki elmondja a történteket...

-Nerva-