A Falkenstein Kastély - Példajáték - A mághia hatalma

A harmadik példajátékunkban ezúttal a Falkenstein Kastély világában elterjedt skolasztikus mághiát, illetve annak játék közbeni használatát vesszük szemügyre.


Irene Eigner (osztrák Titkosügynöknő) egy eltűnt osztrák Diplomata, Hans Bergstein után nyomoz Londonban. A férfi a szállodai szobájából tűnt el, gyanús körülmények között: minden ablak és ajtó belülről zárva volt, a kulcs benne volt a zárban, és a folyosón beszélgető vendégek senkit se láttak kilépni az ajtón. Két napon belül elő kell keríteni, mielőtt komolyabb diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne az eltűnése. A rejtély megoldásához segítséget kért régi londoni barátjától, Alexander Harrowstól (brit Varázsló).
Házigazda: "Rendben Irene, a zár egy kattanással kinyílik, szabad az út a 209-es szobába."
Irene: "Visszahajtom a tolvajkulcsot a gyűrűmbe, és rámosolygok Alexanderre. Csak Ön után, uram."
Alexander: "Ebben most érzek némi gúnyt, de elengedem a fülem mellett. Belépek a szobába."
Házigazda: "A szoba pontosan úgy néz ki, mint amikor az igazgató tegnap lezárta: Bergstein táskája az ágyon hever, nyitva. A cipője és a zakója levetve, a tárcája az asztalon."
Irene: "Bemegyek én is, és halkan becsukom mögöttünk az ajtót. És most, hogy végre nem lábatlankodnak itt körülöttünk a szálloda emberei, körülnézek alaposabban."
Alexander: "Én addig leülök a fotelbe."
Házigazda: "Rendben, kérek egy Észlelést."
Irene: "Alapból Jó, és ráteszek egy Káró Bubit. Ez összesen 17." <Ezzel máris húz egy másik lapot, hogy megint négy legyen a kezében.>
Házigazda: "Benézel mindenhová, az ágy alá, a szekrénybe, és a mosdófülkébe is, de nem találsz semmit."
Irene: "Széttárom a karomat és ránézek Alexanderre. Nekem megállt a tudományom."
Alexander: "Akkor most én jövök. Felállok és elkezdek szemlélődni."
Irene: "De én már alaposan körülnéztem, nem hiszem, hogy találnál olyat, amit én nem vettem volna észre."
Alexander: "Te kérted az én segítségem, emlékszel? Nem a valóságot szeretném megnézni, mághia jeleit kutatom."
Házigazda: "Kérek egy Varázslást."
Alexander: "A Varázslásom Jó, és megtolom egy Káró 8-al és egy Káró 9-el. Ez összesen 23."
Házigazda: "Kinyitod a harmadik szemed és körülnézel, megszemlélve a valóságot alkotó éteri csomókat. Tisztán látod a különböző mintázatokat a padlóban, a falakban és az ágyban. Minden a legnagyobb rendben levőnek tűnik."
Alexander: "Itt tényleg csak az időnket vesztegetjük. Azért benézek én is az ágy alá még."
Házigazda: "Az ágy alatt egy különös dolgot veszel észre, mintha egy apró, ám ragyogó pontot látnál. Ami ráadásul mozog."
Alexander: "Mármint az éteri síkon ragyogót?"
Házigazda: "Igen. Alig hangyányi."
Alexander: "Jelzem Irenenek. Gyere, itt van valami."
Irene: "Lehajolok az ágy mellé, és belesek. Látok valamit?"
Házigazda: "Észlelés?"
Irene: "Csak nem passzoló lapjaim vannak. Bedobom mind, így összesen 10. Elég kétségbeesetten keresgélek."
Házigazda: "Sajnos odalent elég sötét van, nem látsz semmi."
Alexander: "Próbálok közelebb hajolni, hogy jobban megnézhessem, mi az a pont."
Házigazda: "Ahogy egészen közel hajolsz, látod, hogy a pont hirtelen elkezd mozogni, nagyjából egy szaladó hangya sebességével, a fal felé."
Alexander: "Utána tudok kapni?"
Házigazda: "El tudnád érni, de elég komoly esélye van, hogy összenyomod."
Alexander: "Akkor inkább nem kísérletezem. Viszont elhúzom az ágyat, hogy odaférjek a falhoz. A Fizikumom Átlagos, elég?"
Irene: "Én is segítek, nekem is Átlagos."
Házigazda: "Rendben, ketten együtt elboldogultok vele. Viszont mire megint odahajoltok, pont azt látod, hogy eléri a falat a pontocska, és eltűnik egy repedésben."
Irene: "Most, hogy több a fény, láttam én is? Rátennék az Észlelésemre egy Káró Királyt, az egész így 19."
Házigazda: "Igen, így már te is láttad. Egy apró, alig hangyányi embert láttál, amint elbújt a fal repedésében."
Irene: "Mein Gott! Ez egy ember volt!"
Alexander: "Halkan szentségelek. Ismerem ezt a varázslatot, a Méret Változtatása, ezt tanultam meg a múltkor a Misztikus Transzformáció Fóliánsának ellopott töredékéből, még mielőtt átadtuk volna a Templomosoknak."
Irene: "Hát a jelek szerint nem csak te tanultad meg. Meg tudod törni?"
Alexander: "Bizonyosan, de aligha élné túl, amíg benne van a falban. Ki kell onnan hozni."
Irene: "Nem."
Alexander: "Tessék?"
Irene: "Most jön az, hogy engem is hangya méretűvé változtatsz, hogy kihozzam onnan."
Alexander: "Eredetileg nem erre gondoltam, de ez még jobb ötlet. Viszont a legjobb lenne, ha mindketten mennénk."
Irene: "Megbolondultál? Ki tudja, mik vannak odabent? Egerek? Patkányok?"
Alexander: "Sem egy egér, sem egy patkány nem törődne egy hangyával. A pókoktól jobban tartok…"
Irene: "Nyelek egy hatalmasat, járkálok pár pillanatig fel s alá, azután bólintok. Csináljuk! Vissza kell vigyem Hans Bergsteint, és ki kell derítenem, ki tette ezt vele!"
Alexander: "Rendben, de ez eltarthat egy pár percig. Kiszámolom a Taumikus Energia Követelményt: az alap varázsigének 12; a hatóidőre az egy óra kevés lenne, legyen egy nap, az még 4; a varázslatnak számos összetett elemre kell hatnia, mert szeretném vinni a ruháinkat és a fegyvereinket is, az még 4; hatótávnak elég az érintés, az még 1; az alanyok száma max 10, hiszen ketten megyünk, az még 2; és mindketten emberek vagyunk, az még 1. Összesen 24, ha jól számoltam. Ebből 6-ot áll a Jó Varázslásom, kell még 18."
Házigazda: "Stimmel, én is ennyit számoltam. Elkezded az Erőgyűjtést?"
Alexander: "Igen, jelzem is Irenének, hogy álljon ide elém, én pedig elkezdek behunyt szemmel halkan kántálni."
Irene: "Elég ostobán érzem magam, de igyekszem nem megzavarni.
Házigazda: <Titokban húz egy lapot a Szerencsepakliból, egy Treff Bubit, vagyis 11 percük van, mire valakinek feltűnik a kántáló hang.> "Eltelt az első két perc, húzhatsz."
Alexander: <Elkezd lapokat húzni a Varázspakliból, minden, a játék idejében két percenként egy lapot.> "Az első lap egy Káró 4-es, ez Összehangolt lap, megtartom."
Házigazda: "Eltelt még két perc, húzhatsz megint."
Alexander: "Ez egy Treff Király, nem jó. Nem akarok megkockáztatni egy Összhangzatot, inkább visszadobom." 
Házigazda: "Még két perc, már hatnál tartotok, húzhatsz."
Alexander: "Káró 10-es, remek! Még 4 kell."
Házigazda: "Nyolc percnél járunk, húzhatsz."
Alexander: "Pikk Dáma, a fenébe! Dobom."
Házigazda: "Tíz perc, húzhatsz."
Alexander: "Pikk 2-es… Dobom."
Irene: "Kezdek ideges lenni."
Házigazda: "Nem ok nélkül. Nagyjából a tizenegyedik percnél jártok, amikor valaki kopogtatni kezd az ajtón, azután megrángatja a kilincset."
Alexander: "Próbálok koncentrálni és kizárni a fejemből őket."
Irene: "Befogom a számat, meg se merek nyikkanni."
Házigazda: "Hallod, hogy már matatnak a zárral, valószínűleg kulcsuk van."
Alexander: "A pokolba, nem várok tovább! Az utolsó 4 pontnyi energiát megoldom Felfejtésből!"
Házigazda: "Érzed, ahogy a kezedben tartott energia nem lenne elég, úgyhogy a saját életerődhöz nyúlsz. A 4 pontnyi Taumikus energia 2 Sebet okoz a testedben, meghúzva és elszakítva pár izmot az oldaladban, megpattintva pár eret a szemed körül. Nem halálos, ám nem is kellemes."
Alexander: "Fájdalmas ár a hatalomért, de megfizetem."
Házigazda: "Halljátok, hogy a zár ismét kattan, és látjátok, hogy az ajtó kezd kinyílni. Ám ezzel egy időben a varázslat is létrejön, ti pedig minden ruhátokkal és fegyveretekkel együtt elkezdtek zsugorodni, mígnem akkorák nem lesztek, mint két apró hangya. A szobába belépő férfiak igazi óriások hozzátok képest, és különös módon olyan minden mozdulatuk, mintha lassított felvételt néznétek. A hangjuk pedig orkánszerű, elnyújtott üvöltés, amit nem is értetek."
Irene: "Már értem, Hans miért rohant el. Szerintem siessünk utána, mielőtt eltaposnának!"


A Falkenstein Kastély - Példajáték - A mághia hatalma


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések