AVU - Posztapokaliptikus fantasy D&D 3.5 alá

Az AVU, vagyis A Világvége Után kampány több szempontból is jelentős volt: egyfelől az első többjátékos kalandom volt egy hosszabb kihagyás után, amikor csak egyszemélyes történeteket meséltem; másfelől ez volt az első közös kampányunk ezzel a csapattal (bár Nervával már játszottunk együtt és meséltem is neki, évekkel korábban); harmadrészt pedig, amikor először mentünk egy rendezvényre MAGUS ETK-t játszani, Nerva hirtelen ötlettől vezérelve "Az AVU Emberei" nevet adta meg. Eddig azonban elég kevés szó esett arról, miről is szólt az AVU kampány.



A történetet röviden összefoglalva ez egy "hagyományos", csak emberek által lakott fantasy világ volt, amit egy napon egy ismeretlen, magasan fejlett technológiájú nép lerohant, rombadöntve a nagy részét. Az emberek végül különleges, mágikus fegyverekkel (a negatív energia síkját használó Halálbombákkal) és öngyilkos támadásokkal megfékezték az inváziót, ám addigra az összes általuk felépített civilizáció romokban hevert. Központi hatalom híján az országok maradékai az újjáépítés helyett a megmaradt erőforrások megkaparintására és valamiféle rend létrehozására koncentráltak, miközben a mágikus háttérsugárzástól egyre több ember változott át Torzzá, vagyis valamiféle mutánssá, és az ebben rejlő anyagi lehetőségeket felismerő varázslók még árulni is kezdték az ezt lehetővé tevő Esszenciákat - ha az átváltozás szinte elkerülhetetlen, akkor legalább válasszuk meg mi maguk, hogy mivé leszünk. A Fémnyűvők igazi izomkolosszusok, a csontjaikat és izmaikat átszövő fémszálaknak köszönhetően szinte elpusztíthatatlanok; a Farkasfiak kitartó és éles érzékű harcosok; a Zöldnép tagjai szinte kétéltű mocsárlakók; a Fattyak pedig Ak'dem sorkatonái a kontinensért vívott háborúban.




Ebben a fantasy Fallout-szerű környezetben játszódott a fő kampány és két rövidebb történetünk is. A névadó kampány a Hét Város közé tartozó Menedék egyik használaton kívüli várbörtönéből indult, egy csapat amnéziás karakterrel, akinek az utolsó egy nap kiesett az életéből, így egymást sem ismerték. Ebből a szerény kezdetből nőtte ki magát az epikus ívű történet, melyben Varázslótornyok dőltek össze, elfeledett Halálbombák robbantak fel, váratlan szövetségek kötettek Idegenekkel és szembeálló hatalmakkal, előkerült egy letűntnek hitt istennő és kiderült, hogy a Csillagbirodalom is érdeklődve figyeli, meg tudják-e oldani a saját problémájukat ezen az Elveszett Világon. A történet a 15. fejezetnél zárult le, ám még közel sem derült fény minden titokra.

"Mondd csak, hallottál már a Vadásznőről?"

A két rövidebb kampány egyikében egy Idegen-származék próbált utat találni magának a keleti lovagkirályság romos városaiban, ahol mindenki csak az emberek birodalmait elpusztító nép tagját látta benne. A másikban egy kereskedőkaraván tagjai próbáltak eljutni Rézvárba, ám egy elhagyott fogadóban komoly élőholt problémával találkoztak - ez a történet adta nekünk a Dézsarém legendáját, melyből megtudtuk, mennyire hasonlít egy fürdővízben kiázott ghoul az X-Akták féregemberére.

A kampányhoz tartozó világleírás ITT található.

A kontinens térképe a világvége előtt és után.



AVU - Posztapokaliptikus fantasy D&D 3.5 alá

-Kyrg-

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések