Cyberpunk 2020 - Autók, Motorok és AV-k az Alapkönyvtől a Maximum Metalig

A Cyberpunk 2020 egy modern technológiájú világban játszódik, ahol mindenki tele van pakolva krómmal és elektronikával, ahol az agyaddal vezérled a pisztolyod és az autód - és a telefonodban csak húsz telefonszám fér el, és nincs SMS. Ebben a retro-futurisztikus univerzumban, ahol a stílus minden, jogos elvárás lenne, hogy a legalább olyan menő verdával furikázzunk, mint amilyen stukker a hónunk alatt lóg. 

Az eredetileg 1990-es alapkönyvben kapunk is pár jól kinéző grafikát a kor autóiról, helyből felszálló tolósugaras AV-iről és egyéb légi járműveiről, viszont ezek paramétereiről nem tudunk meg túl sokat. A harcot bemutató Friday Night Firefight szentel ugyan egy oldalt nekik, de itt is csupán annyi szerepel, hogy mennyi a Manőverezésük és hogy miként kell kezelni őket üldözés közben. Hátrébb, a világot bemutató All Things Dark & Cyberpunk fejezetben egy kicsit többet írnak róluk, megtudhatjuk például a hatótávjukat, végsebességüket, Strukturális Sérülés Pontjaik (SDP) számát és a páncéljukat (SP). Néhánynál ugyan írnak fegyvert is, de ezek adatait nem kapjuk meg. Elég ahhoz, hogy elkezdjük a játékot, ahhoz viszont kevés, hogy valami komolyabb nomád vagy pilóta kampányba kezdjünk.

A Corporate Report 1991-92 között megjelent három kötete (I: Arasaka & IEC; II: Lazarus & Militech; III: Petrochem & SovOil) nagyjából ugyanezt a formátumot követte, bár itt már kapunk némi játéktechnikai infót is a felszerelésekről, fegyverzetről is. Ugyanehhez a vonalhoz tartozott például a Protect & Serve (1992) rendőrségi kézikönyv és az Eurotour (1993) kampány is.

A Chromebook könyvek négy része gyakorlatilag olyan, mint egy szupermarket vagy nagyáruház reklámújságja (ahogy régen hívtuk, "Quelle-katalógusa"): megtalálhatunk benne mindent, mi szem-szájnak ingere, a fegyverektől kezdve a személyi elektronikán, kibervereken és járműveken át a programokig. A motorok, autók és légijárművek paramétereiben eleinte itt is a korábbi minimalista nézet uralkodott, így a CB 1-ben (1991) is csak egészen kevés infót (és hangulatosan furcsa képeket) kaptunk. Ezzel szemben az 1993-as CB 2 hirtelen egészen sok adatot zúdított ránk, nyakon öntve kissé szétfolyó képekkel. Ez már egy sokkal komolyabb változás előszele volt: megjelent a Gyorsulás/Lassulás, az Utasok létszáma, és a hatótávolságot megpróbálták egy Üzemanyag Fogyasztás mértékkel jellemezni. A korábbiakhoz képest nagy ugrás volt, számos plusz adattal, ám még nem állt mögötte átfogó, új rendszer. Hasonlót láthatunk a Forlorn Hope (1992) kalandban is. 

És azután 1993-ban az R.Talsorian írói ledobták a bombát a Maximum Metal kézikönyvvel: ez volt az első olyan kiadvány, ami kimondottan a járművekre koncentrált, felújítva az 1989-es Solo of Fortune I-ben megjelent harci szabályokat, és a kezükbe adva a szabad építés és tervezés lehetőségét. A hab a tortán az ACPA power armorok bevezetése volt, melyekre ugyanezen könyvben kaptunk építési, módosítási és harci szabályokat. A technikai irányultságú játékosok számára kimondottan aranybánya volt, azok számára, akik jobban kedvelték az eddigi nagyvonalúan felületes szabályokat, már kevésbé. 

A Maximum Metalban a CB2-ben látott változásokat rendszerezték, külön jelezve Legénység és Utasok létszámát, visszatértek a korábbi Hatótávolság adathoz a fogyasztás helyett, és az ACPA páncélokkal, valamint járművekkel folytatott csaták miatt behozták az SDP mellé a Test (Body) és az SP mellé a Páncélzat (Armor) értéket is: ezek használatával elkerülhetővé váltak a maroknyi kockával kivitelezett sebzések, helyette sokkal egyszerűbben lehetett szétlőni egymást a csatamezőn. A könyvben az összes nehézfegyver, géppuska, gépágyú, tanklöveg, rakéta és mágnesgyorsító értékeit megkapjuk egy külön fejezetben,

Innentől kezdve ez volt az új norma: minden később megjelent kézikönyv, így például a Chromebook 3-4 (1994/1996), a Rough Guide to the UK (1994), a Solo of Fortune II (1994), a Neotribes (1995), az Edgerunners, Inc (1995) vagy a két kötetes, az egész Cyberpunk 2020-at lezáró Firestorm (1997) is ezekkel a szabályokkal operált. A Firestorm első, Stormfront névre keresztelt kötetében remek tengeralattjárókat kaphatunk a negyedik cégháború vízalatti szakaszához (ebből a könyvből rengeteg ötletet merítettem az Aquarius kampányhoz). Ha a játékosoknak kedvük volt bütykölni (és a mesélő benne volt a buliban), mindenki magának építhetett autót, motort, légpárnást, hajót, helikoptert vagy AV-t. 

Nem is beszélve az ACPA páncélokról, amik önmagukban egy külön stílust képviseltek, hiszen akkora volt az erejük, hogy legjobb volt úgy játékba hozni őket, hogy az egész kampány rájuk épült: annak idején egy nagyon élvezetes történetet játszottunk egy karib-tengeri banánköztársaságban, ahol egy csapat páncélos zsoldos próbálta megszolgálni a zsoldját a felkelők elleni harcban. Eközben komoly morális dilemmákkal is küzdöttek, hiszen munkaadóik legalább olyan ellenszenvesek voltak, mint az ellenség, aki ellen harcoltak.

-Kyrg-