A sivatag lovagjai - Keresztes háborúk ihlette fantasy D&D 3.5 alatt

Régen azt hittem, azért mesélek sokkal többször házilag kitalált környezetben, mert lusta vagyok elolvasni a rengeteg könyvet, amit egy "gyári" világhoz kiadtak, ám be kellett lássam, hogy itt inkább arról van szó, hogy imádok világokat alkotni. Amikor elkezdem húzni a térkép vonalait a Paintben, és a partvonal lassan kirajzolódik, máris kikötővárosokat, folyótorkolatokat, öblöket és szigeteket képzelek oda, aztán ahogy a kis saját "szerszámosdobozomból" elkezdem felhelyezni a hegyeket, erdőket, egyre több és több mindent jegyzek le mellé. A dolog hátránya, hogy sajnos néhány világ a fiókban marad, vagy azért, mert éppen nem is volt rá szükség, vagy mert a tervezett kampány végül nem indul be.
Ez a világ is ez utóbbi csoportba tartozott: egy dark fantasy történethez íródott, ami a világ északkeleti, orkok által lerohant szegletében, Viharzugban játszódott volna. A csapat tagjai egy fekete lovag (blackguard) köré szerveződtek volna, mint csatlósok, akik igyekeznek túlélni a sötét erdőségben, közben elég hatalmat szerezni maguknak, hogy kijussanak innen, vagy hogy elbitorolják mesterük birtokát. A világ elkészült, ám a kampány végül kútba esett, így az egész ment a fiókba. De pár hónappal később egy másik, nem túl régóta futó egyszemélyes játékunkat is lezártuk, mivel az ígéretes kezdet után egyikünk se érezte igazán jónak a környezetet, és felajánlottam, hogy vegyük elő ezt a kész világot. A gonosz kampányt ejtettük, és a játék helyszíne az orkok erdeitől délre, a lovagok által elfoglalt Rankari Domínium kopár pusztaságaiba került át. Csak a Fekete Lovagok megnevezés maradt rajta a történeten, félig viccként.


A csaknem másfél éven át, többé-kevésbé heti rendszerességgel zajló kampány 1. szinten indult, de egyszemélyesből előbb három, majd négy játékosra nőtte ki magát. Az eredeti főhős Ash, egy félelf Alkonypenge volt (technikailag négy nép szülötte, mert volt benne giwo, mrast, erdei elf és sivatagi elf is), aki egy giwo ("zsivó") lovag törvénytelen fiaként próbált bejutni Rankar nemesi köreibe.


Hozzá csatlakozott egy giwo zsoldos, Edis, aki hamarosan felhívta magára országa istennőjének, a Rózsák Úrnőjének figyelmét, és a Rózsalovagok közé küzdötte fel magát. Vele egyszerre érkezett Zariah, a nomád mrast Átokpenge, aki a többiektől eléggé eltérő értékrendjével és a lich Bilbishez fűződő viszonyával sokszor borzolta a csapat idegeit, bár az élőholt varázsló utóbb - a közös érdek és az örök lét unalma miatt - a város megbízható szövetségesének bizonyult. Egy rövid időre egy mrast tolvaj, Amam is hozzájuk csapódott, de rövid úton kiderült, hogy nem találja a helyét közöttük, majd a sértettség árulást szült, amit vérbosszú követett. Végül utolsóként egy sivatagi mrast pap, a Föld Urának követője, Khaled atya csatlakozott a csapathoz, aki kemény szavakkal terelte vissza a rankari mrastokat a templomba, melynek egy ideig egyetlen felkent papja volt, végül aztán a főpapi tisztséget is megszerezte.


A kampány fő helyszíne Rankar városa, egy elfoglalt mrast emírség, amit az északi giwo és ardo lovagok uralnak, elszakadva saját királyságaiktól. Nem ez volt az első fantasy világom, amit a keresztes háborúk analógiájára építettem fel, de ez lett a legjobban kidolgozott. A saját világunkból vett ihlet és népek (a mrastok az arab és berber törzsek, a giwo a francia és más latin népek, az ardo pedig a germán) mellett a Warhammer Fantasy is visszaköszön - épp eleget hallgattam régen a beszámolókat pont az Asht játszó játékostól a breton lovagokról és varázslónőkről.
A város és az egész domínium észak és dél kultúrájának keveredése: az épületek nagy része mrast alapokon nyugszik, ám sokfelé már megjelentek a giwo motívumok és a házakban egyre többfelé asztalok és székek veszik át az ülőpárnák és asztalkák helyét. Eközben a giwo és ardo lovagok között kezdenek a mrast szokások is teret nyerni, mind az öltözködésben, mind pedig az életmódban. Amikor a csapat a szomszédos városba "látogatott", hogy visszasegítse a trónjára Zahar elűzött emírjét, mindenki érezte, mennyire más egy mrast uralom alatt álló város.


A játékban az Ezeregyéjszaka elemei is visszaköszöntek néhol, főleg a vezíreknek, a mrast varázslóknak köszönhetően, akik egymáson átgázolva igyekeznek az "örök tudás" felé, hogy a lich állapotot elérve tovább szőhessék ármányaikat. Ebből kicsit kilógott Bilbis, Rankar egykori legnagyobb hatalmú vezírje, aki ellen maga Ragazor, a Tűz Ura uszította a csapatot. Végül a renegát tűzpapokkal szemben a lich volt az, aki eleinte merő passzióból megsegítette a karaktereket, utóbb viszont már legalább annyira a saját szövetségeseinek számította őket, mint a rankari Lord Marsall helytartó.
A kampány végül 7. szinten ért véget, közös elhatározással, miután a csapat tagjai megtalálták helyüket: Ash várúr lett, Edis a vár kapitánya, Zariah csatlakozott Bilbishez, Khaled atya pedig a rankari Négy Elem nagytemplom főpapjaként ostorozza a lustákat és hanyagokat. A világ viszont tovább él, mert nemrégiben egy újabb egyszemélyes kampányt indítottunk benne: ezúttal egy giwo varázslónő kalandjait követjük végig a kikötővárosban.



-Kyrg-

Megjegyzések

  1. Jó kis kampány volt, izgalmas hősies kalandokkal. A karaktereink közepes szinten mozogtak és egyre nagyobb politikai súlyú ügyekben kellett helytállni. A mesélő jól egyensúlyozott a kaland nehézsége és világra való hatása között. Vagyis nem borítottuk a a világ viszonyait, de közben eredményeket is elérhettünk, ahogy a poszt is bemutatta, hogy az egyes karakterek milyen címeket értek el.
    Illetve azért fejek is hullottak a munkánk során. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések