Star Wars - The Book of Boba Fett - Első Epizód (SPOILERVESZÉLY)

Ha a lenti kritikából bárki arra következtetne, hogy utálom a sorozatot, az téved. Nem győzött ugyan meg, de ha már belekezdtem alapon, legalább a következő egy-két részt megnézem. Star Wars, amiből minden igyekezetem ellenére még mindig nem teljesen szerettem ki. Nem is cincálnám ízekre azt, ami nem foglalkoztat. De hiába a csodás látvány (ami ezúttal nem is volt lehengerlő), régi rossz szokásom logikát, történetet, karakterfejlődésre utaló jeleket és – ha lehet – kontinuitást keresni a filmekben. Itt se lesz másképp.

A film elején Bobával a Sarlacc bendőjében találkozunk. Még teljes mandalóriai páncélban van, de érezhető, hogy erősen dögrováson. Bennem pedig tombol a kérdés, hogy ugyan mégis mitől. Nem, a kérdés nem ironikus: újra megnéztem a jelenetet, mikor Boba – profi fejvadászhoz alig illően – csetlik-botlik egy picit, majd lefejeli Jabba hajójának az oldalát, és már gurul is be a Sarlacc pit-be. Esélyes, hogy beszerzett egy agyrázkódást. Attól ugyan még nem öregszik hirtelen 20 évet az ember. (Ne felejtsük, Boba a Klón háborúk kezdetén még gyerek és a kaminóiak nem gyorsították az öregedését! Az eredeti trilógia alatt lehet kb. 28-35.) De persze ott van még az a fránya Sarlacc. Arról tudjuk, h. a csapdába csalt élőlényekből táplálkozik, és ha az emésztő nedvek bejutottak a páncél alá… Csakhogy ezzel az elmélettel több probléma is akad: egyrészt a Jedi visszatérben elhangzottak szerint a Sarlacc kb. ezer évig emészti táplálékát. Ha a folyamat pár óra alatt ennyire felprédálja a testet, ugyan mire kellene még neki az a plusz ezer év? Boba Fett nem lehetett hosszabb ideje odalent, hiszen krákogva, oxigénhiányosan ébred a film elején. Vagyis a páncél oxigénpalackja eddig bírta. Az első cselekedete pedig egy halott birodalmi katona oxigénjével erősíteni. Meddig is lehetett odalent? Órákig, esetleg napokig? Aligha volt annál több. Továbbá, ha a Sarlacc valóban megkezdte az emésztését, a savak miért nem marták szét például a szemeit? Az arca (mikor lekerül róla a sisak) viharvert, öreg… a szemével láthatóan semmi gond. Azt gondoltam volna, hogy az sokkal sérülékenyebb. Ehelyett csak öregedni látszik vagy két évtizedet. Értem persze, hogy az őt alakító színész kora adott volt, de ha nem akarták a szerepet újra osztani, akkor legalább egy tisztességes magyarázatot szeretnék.

De választ nem kapunk egyhamar, szóval inkább lépjünk tovább.

Megmenekül. De, ha már ennek érdekében odapörkölt picit annak a Sarlacc-nak, én vártam volna valami reakciót a lény részéről. Semmi. Nem futotta volna az animációra?

Odafent ájultan összerogy. Még mindig nem értem pontosan mitől. Majd érkeznek a Jawák és annak rendje s módja szerint kifosztják. Az egyik ki is üti. Ez eddig teljesen rendben van, ha hihetően sérült/ beteg, de lásd a fenti kérdéseimet.

Végül egy Tusken Raider csapat is befut. És hirtelen rossz érzés kerít hatalmába. Mibe, hogy egy újabb „természettel összhangban élő, egyszerű, de erős erkölcsi szabályok szerint élő” népet hoznak majd ki majd belőlük? Miért is hagynánk ki egy újabb toposzt! Mindegy is. Egyelőre azon merengek, hogy miért itatják meg a félig halott Bobát, hogy később megkötözzék és a mamutszerű hátasaikhoz kötve vonszolják a táborukig. „Az erős túléli” elv lenne? Ezzel ugyan remek nyomot hagynak a sivatagban, esetleges ellenségeknek. A látszólagos nemtörődömségből arra következtetek, h. vagy ellenségeik nincsenek, vagy valahogy kezelik a helyzetet. Kár, hogy ezt nem osztják meg.

Azoknak, akik az alacsonyabb budget miatt kapott kevésbé igényes látványt szapulták online, csak azt tudom mondani, hogy a film eddig hangulatában és vizuális megjelenítésében is jó. „Csak” a logika hiányzik mögüle, de az annál inkább.

Nade, közben elérték a Tusken tábort, ahol Bobát kikötözik és – amint magához tér – csak úgy miheztartás miatt jól megverik. Igaz, az elején úgy néz ki, mintha egy érzékenyítő tréning keretében hab-fegyverekkel püfölnék (Láss csodát itt. És nem, nem kapok juttatást.) de a végén azért van egy cudarabb ütés, és kifekszik. OK, érthető.

Majd kapunk pár képkockát egy másik fogolyról. És itt kell bevallanom, hogy a rodiaiak az egyik kedvence Star Wars fajom. Sok mindent meg tudok bocsátani a maszkosoknak, ha egy rodiai jól sikerül. Sajnos itt nem nagyon nyűgözött le (bár egy későbbi jelenetben jóval meggyőzőbb), de a masztiff (egy hüllő-kutya hibrid) nekem szimpatikus volt. Az, ahogy Boba kihasználja a helyzetet: elkábítja rátámadó dögöt, majd annak a fogaival tépi át a kötelékét még jobban. Kövezzenek meg, de szeretem az élelmes hősöket.

Bár a következő jelenet picit ront a helyzeten: Boba elpantomímozza a másik fogolynak, h. hajlandó kiszabadítani. Ez nem is rossz ötlet, elvégre sérült és egy telepnyi Tuskennel találja szemben magát, ha észreveszik, h. szökni próbál. Ketten jobbak az esélyeik. – Ám ekkor a rodiai visítani kezd, mire egy Tusken gyermek odasiet. Boba könnyedén lefegyverzi, majd magához kapva annak botját, menekülőre fogja. Nem jut messzire. És jön a sablonos összecsapás, amit azóta vártam, hogy megláttam az első Tuskent. A látszólag hirtelen fremen értékrendet követő Tuskenek nem csapatostul csapnak le rá (ahogy verték is mondjuk), hanem az egyikük kiáll ellene. És Boba alulmarad. Ez mondjuk várható volt: a bizonytalan eredetű és súlyú sérülésein felül, szomjas és éhes, kialvatlan és végig vonszolták a sivatag egy részén. Ellenfele vélhetően egészséges, kipihent és szintén ért a fegyverekhez. De az egész jelenet nagyon látványosan green screen előtt játszódik, és hirtelen kezdem megérteni a látványt szapulókat.

De tovább. Boba felébred – meg lehet nyugodni, mindez csak álom volt. (Tehát valahogy csak kijutott. Tehát minek is izgulni miatta?) Éppúgy, mint a korábbi emlékfoszlány, amiben a Geonosis-on magához szorítja halott apja sisakját. Oda is morrantja Fennec Shandnak, h. az álmai visszatértek (ha kiderül, hogy az Erő szól hozzá ilyen misztikus módon, esküszöm h. eret vágok!) majd demens öreg bácsis tekintettel mered maga elé. Vélhetően ez gondterhelt kifejezés akart lenni. Kár, h. nem sikerült.

Jön a kötelező beöltözős jelenet, majd daimyo-ként (Tessék? Tudom, h. Disney, de mióta dobálunk ennyire tájidegen kifejezéseket a Star Warsba?) fogadja a neki behódolókat. Ne feledjük, nem is olyan régen, egy Kill Bill Lite jelenet keretében ő és Shand leszámoltak a felcsimpaszkodott Bib Fortuna udvartartásával. Itt kapjuk az első, szintén kötelező Disney-viccet. Mert ugye egy Disney-termék se legyen túl komoly! Mondjuk se hangulatában, se logikailag nem illik ide (Bib Fortunának, a korábbi főnöknek se volt protokoll droidja? Akkor mégis, hogy értett szót a különböző fajokkal? Vagy minden nyelvet is beszélt, ő vagy egy tanácsadója?) de azért jól lehet poénkodni, hogy mennyire ötletszerű és felkészületlen az új vezetőség. – Mennyi ideje is tervezte Boba a hatalomátvételt? Nagyon rákészült ám…

És ennek sajnos más jelei is megmutatkoznak. Mok Shaiz embere (pontosabban Twi’lek majordomója) nekem egy üde színfolt. Részben, mert a Twi’lek-eket is szeretem (főleg, ha nem sablonos szex-rabszolgaként jelennek meg) és az alakítás is remek: kellőképpen ötvözi a minden hájjal megkent szélhámost és a finomkodó diplomatát. Kár, hogy megint beletuszkoltak a jelenetbe egy keresetlen viccet. Boba ugyanis nem érti a helyzetet: hogy Mok Shaiz a küldöttén keresztül sértegeti. Legalábbis, amíg Shand fel nem homályosítja erről. Nos, ahogy ezt a kritikát írom, kezdtem úgy érezni, hogy szükségtelen és stílszerűtlen volt a demenciát felemlegetni. Ezek után nem fogom kijavítani.  

Ami még fájóbb, hogy Boba és a jobbkeze, Shand, látszólag nem egyeztettek arról, hogy is néz majd ki, mikor Boba a helyi alvilág ura lesz. Boba – a korábbiaktól eltérő – pacifistább szólamokat penget. Elengedi a Twi’leket meg a sértést. Még csak össze sem veretteti Mok Shaiz szóvivőjét. Majd megkegyelmez Bib Fortuna hűséges gamorrai testőreinek, ha neki is hűséget fogadnak. Ez ugyan később határozottan jól jön egy szorult helyzetben… de olyan helyzetben, amit ő maga provokált ki.

Ugyanis a sűrű napirend végére jutva, személyesen sétál át – Shand és a frissen megkegyelmezett két testőr társaságában – a helyi mulatóba (kaszinóba? bordélyba?) hogy tiszteletét tegye, és meggyőződjön a tulajdonos együttműködéséről. Ezt nem egy védett közlekedési eszközben teszi, hiába mutat rá Shand, hogy a helyiek gyengeségnek veszik majd, ha nem követi az elődjei példáját nagyzolás és paranoia terén. Én mást kérdeznék: hogy maradt ez a férfi életben, mint fejvadász? Sőt, hogy lett a legjobb, ha feszült helyzetben csak kedélyesen beszélgetve flangál az utcán, nem méri fel a terepet és nincsenek sehol (rejtett) emberei, ha beütne a vész.  

Mert rövidesen beüt. Csak előbb még kapunk egy ízelítőt a „Menedékből”. A tulajdonos – újabb Twi’lek – érti a helyzetet, és „hőseink” rövidesen, kreditekkel tömött sisakkal távoznak. Újfent gyalog.

Mielőtt újabb frusztrációm tárgyára térnénk át, hadd szúrjak közbe valamit: nagyon örülök a különböző fajok megjelenítésének! Ortolan és Bith zenészek, gamorrai testőrők, az elkerülhetetlen Twi’lekek (bár annak nagyon örülnék, ha valamit kezdenének a lekukkal – tudom az animálás drága, de hervasztó, ahogy csak lógnak a vállukon, hátukon, mint egy-egy döglött angolna)! Jawák, Tuskenek és a rodiai, ill. később egy Harch és egy Trandoshan „üzlettárs” is tiszteletét tette.

Most, hogy kirajongtam magam, vissza a történethez: belesétálnak egy rajtaütésbe, mert miért is ne? Elvégre csak a legjobb fejvadászról lenne szó! A támadók egész ügyesen csinálják, és ha Boba arra hajtott, hogy majd gyorsan elfogadják és tisztelet alapon fogja uralni az alvilágot, hát sok sikert hozzá! Bizonyára nem növeli meg az ázsióját, hogy az új főnököt a helyiek szeme láttára az utcán sarokba szorítják, majd kirabolják. De még szerencse, hogy pont ott van az a két gamorrai, akiknek korábban megkegyelmezett. És milyen jó, hogy ilyen gyorsan hozzá is olyan hűségesek lettek, mint az elődjéhez! Így indulhat is az erősen koreografált harc, ahol sportot űznek belőle, hogy nehogy gyorsan végezzenek a támadókkal! Bobát közben szépen péppé verik és szenesre sokkolózzák, mire két ellenfelet csak sikerül levágni, a többi meg menekülőre fogja. Itt kapunk egy pillanatot a régi Bobából, ahogy dühödten hátba lövi az egyiket. Majd a testőrei gyorsan visszaviszik a palotába – a med pod-ba, ahol reggel ébredt.

Egyrészt: most már nagyon szeretném tudni, hogy mi is neki a baja! Nem most, azt értem. De miért kell neki rendszeresen az a med pod? Másrészt: Fennec Shand két támadó nyomába ered. A fejvadászt alakító Ming-Na Wen a harci jelenetek veteránja, de közel hatvanéves is. Így a sisakja az üldözés meg a közelharc nagy részében szépen a fején marad. Említettem már mennyire „imádom”, mikor egy 20-30 kiló erőfölényben lévő férfit könnyedén kifektet női ellenfele? Tudom, h. vannak olyanok, akinek nem lenne kihívás, de amennyire emlékszem, ők sem puszta erőt állítanak szembe puszta erővel. Azt már nem is firtatom, milyen Deus Ex Machinával előzte meg őket…

Boba visszakerül a pod-ba és tovább mozizzuk az emlékeit. Nem tudom, h. a fájdalmas emlékek mindenkinél ilyen szokatlan rendezettséggel, időbeli sorrendben merülnek-e fel (nálam éppen nem), de Boba mindenesetre tovább álmodja a Tusken táborban zajló eseményeket. – Újra megkötözték, majd reggel egy gyerek elkezdi áthajtani a sivatagon a két foglyot. (Ha vizuálisan csak ennyit tudnak kezdeni a sivataggal, kezdek aggódni a Kenobi-sorozat miatt.) Szemtanúi lesznek egy farm kirablásának, a farmert vélhetően előttük verik halálra (gondolom abból, ahogy hirtelen elfordul a kamera és Boba arckifejezését figyelhetjük meg közvetlen közelről). Feltételezem, a készítők nem ezt akarták elérni, de újfent: mitől lett hirtelen ilyen öreg és rozzant? És ha a Tuskeneknek picit is számít, hogy él-e még, miért nem kap a sivatagban valami kalapot, sálat – bármit? 

Az elkövetők eltakarodnak, a farm mellett egy tartály mintha vizet ontana magából, de a Tusken gyerek tovább tereli őket. Jön az újabb kötelező, vicces jelenet, ahol nem értik egymást: a Tusken gyerek magyaráz valamit, a rodiai láthatóan ismeri a dörgést, Boba meg lassacskán fordít nekünk, a közönségnek, ahogy kibarkobázza, mit is mond a gyerek. Amit mondjuk meg lehetett volna oldani anélkül is, hogy hangosan kommentálja az eseményeket, de az több erőfeszítést követelt volna meg mind színésztől, mind a közönségtől, szóval inkább nem. Kár, szerintem Temuera Morrison megbirkózott volna vele. (Aki ismer, tudja milyen ritkán hivatkozom a Disney-trilógiából bármire is, pozitív példaként, de bevillant Rey bemutatkozó jelenete. Egy szó nélkül, az a pár perc rengeteget elárult róla. Kár, hogy a későbbiekben nem maradt meg az a szint.)    

Ami jobban zavar, hogy ugyan mégis mit ásnak ki? (Erre 2 perc Google meg is adta a választ. Értelmét ugyan továbbra se látom – hol vannak a gyökerei? – de inkább haladjunk.) És miért kézzel? Értem, hogy foglyok, de a gyereknél fegyver, ráadásul egy masztiff őrzi, a foglyokat összeláncolták, a rodiai pedig elég majrés. Semmit nem mer a kezükbe adni? Vagy egyszerűen nem zavarja, hogy sikerrel járnak-e? Ha már itt tartunk, hogy tervezik visszavinni a „zsákmányt”? 

A homokból – nem sokkal a felszín alatt! – kis gumók kerülnek elő, tele vízzel. Hmm, érdekes, hogy a víz-kérdés az eredeti trilógiában még másként jelent meg. Persze lehet, h. speciális növények (v. állatok): csak a sivatag bizonyos pontjain lehet rájuk találni, csak a Tuskenek tudnak róluk stb. OK, ezt még elfogadom. De mégis, mi a rossebnek hagyták ott a kutat? Az a farmer jó eséllyel halott, a támadókat meg látták elmenni…

De lépjünk át ezen, mert folytatódik a cselekmény. Bobát lekörözi a rodiai (ahogy beletúr a homokba, leginkább az jut eszembe, hogy homokvárat akar építeni… szóval így nem nehéz) de végül ő is sikerrel jár, és iszik is gyorsan. A Tuskennek ez nem tetszik, és Boba – hiába érezteti, hogy nem teljesen esetlen már – végül át kell adja a növényt. A masztiffal vicsorognak egymásra egy sort, majd a Tusken gyerek leheveredik. El is alszik a jelek szerint. Boba pedig szökésre próbálja rávenni a rabtársát. Csak nekem furcsa, hogy Boba ilyen szószátyár hirtelenjében? Tény, az eredeti trilógiában volt kb. öt mondata, ahhoz képest szinte bármi „sok”.

A kínos vitának a homokszörny megjelenése vet végett. Itt fel kell tegyem az egyértelmű kérdést: mégis, hogy a viharba nem ébredt ez fel már korábban? Egész végig a közelükben, szinte a lábuk alatt pihent a homokban. Bizonyára remek drámai érzéke van. Másra nem tudok gondolni. Mindenesetre a rodiainak annyi. RIP. (A sivatagi jelenetekben jó volt a design. Kár h. a karakterről szinte semmit nem tudtunk meg. De sebaj, biztos jön majd egy spinoff sorozat, vagy könyv, vagy képregény… csak vedd szépen meg külön, teljes áron. Köszönjük, Disney!)

Pár szó a szörnyről, amit azzal kezdenék: ez meg mi? A design egész bizarr, az animáció helyenként nem igazán meggyőző és összességében úgy néz ki, mintha a Vajákból szökött volna. De úgy látszik Bobának tényleg csak az a kis korty víz hiányzott, mert gyorsan úrra lesz a helyzeten és végez a lénnyel. Ahogy mondtam, szeretem, ha egy szereplő élelmes, hatékony. De könyörgöm: előző este egy Tusken harcos kifektette. Ez meg egy csupa-izom szörny, amelyik ráadásul kétszer olyan magas, mint Boba. Sebaj, a plot armour vele van! Így a lánccal megfojtja. (Bocsánat, annak a láncnak a másik felén nem volt egy halott rodiai? Milyen hosszú ez a lánc? Úgy futott utána, ugrott a hátára és kezdte fojtogatni, h. közben egy holttestet is magával cipelt a lánc másik végén?)

De mindegy is, mert ahogy végzett vele, kapunk egy kellően badass pózt. Mintha megérezte volna a kamerát! (Mielőtt tovább lépnénk, jegyezzük meg, hogy a Tusken gyerek is 5/5-re vizsgázott bátorságból, mikor egy lándzsaszerűséggel esett a lénynek. Tény, a dolog hatásfoka már vitatható volt.)

A gyerek éljenez, legalábbis nagyon úgy néz ki. A következő képsor pedig azt mutatja, ahogy lelkendezve viszi a lény fejét a táborba. Nem tudom megállni: és mégis mivel vágták azt le? Vastag ínakat, izomkötegeket és csontot kellett átmetszeni. Szóval mégis mivel sikerült nekik? És ilyen szép egyenletesen és vértelenül, ráadásul. – A gyermeket körbe ünneplik, és persze (sajnos) beigazolódott a gyanúm: a vezető egy pohár vízzel ad hangot az elismerésének, mert nagyon úgy tűnik, hogy a Tuskenek egy természettel összhangban élő, egyszerű, de erős erkölcsi szabályok szerint élő nép. És persze sivatagi népként, a víz rendkívül fontos szerepet kap a kultúrájukban. (Innentől: fremenekként fogok rájuk hivatkozni.)

Miért fáj ez nekem annyira? Szörnyen kiszámítható. Ami pedig nem (lásd Boba későbbi pacifizmusa), azt elárulják a trailer-ek (de ugye nem kell őket megnézni). Ráadásul a jelenlegi információk birtokában nem nagyon értem a miértjét. Remélem majd a többi rész megválaszolja.   

"Röviden" ennyi. Folytatás következik, m. még nem adtam fel 😊  

-Thorunn-