Earthdawn - Kampányok Barsaive Tartományon Innen és Túl

Valamikor a 90-es évek közepén, egy szanazugi táborban szereztem meg az Earthdawn 1e alapkönyvet, egy Mutant Chronicles 1e könyvért cserében, és az évek során az egyik legfontosabb játékommá vált. Számos partinak meséltem, egyszemélyes szóló történetektől az öt fős nagy társaságokig, és kampányok jellege is nagyon eltérő volt: ebben a játékban ugyanis sokkal több van, mintha csak posztapokaliptikus dark fantasynak tekintenénk.

Klasszikus Hősfantasy

Ha egyszerűen csak egy rombejárós, kincskeresős hősies fantasyra vágyunk, az Earthdawn kiváló választás: a világ nagy része elpusztult a több, mint 400 évig tartó Pusztulat/Csapás során, és tele van romos városokkal, várakkal, kifosztott kaerekkel. Engem azért is vonz, mert olyan, mintha egy mágikus Fallout lenne, és ott is a régi vault-ok feltárása volt a kedvencem.

Egy ilyen történet középpontjában az adeptusok, a helyi "kalandorok" állnak, akik nem is annyira felfogadott zsoldosokként, hanem hírnévre és hőstettekre vágyva utazgatnak, esetleg egy-egy közösség, nagyváros szolgálatába szegődnek. Több ilyen történetem is volt, a túl sokáig zárva maradt kaerekből frissen kilépő újoncoktól a királyságokban nevelkedett, a világról már sokat tudó hősökig. 

Rémvadászat

A legtöbb Earthdawn kampányban felbukkannak a Rémek (talán egy olyan kampányom volt, ahol szinte teljesen kimaradtak), ám nagy különbség van aközött, hogy valaki egyszerűen szemben találja magát velük egy romban vagy egy küldetés során, avagy tudatosan és módszeresen keresi a nyomaikat, és sorban füstöli ki őket. Ilyenkor az egész kampányt körül lengi az elkerülhetetlen végzet előszele - egy Rémvadász nem fog nyugdíjba vonulni, legfeljebb ha minddel végzett már és Verjigorm koponyája is ott lóg a konyhában.

Az ilyen történeteknél a horror faktor magasabb, ám szinte felesleges túlságosan feltekerni, hiszen a Rémvadász (és mellé szegődő, más Diszciplínába tartozó társai) gyakran kiégett, megkeményedett lelkű adeptusok: ők Barsaive és a világ túl sokat látott gyilkossági nyomozói, akik egyre kevésbé lepődnek meg bármin. Azt, amitől a hősfantasy karakterei döbbenten ledermednek, ők vesznek egy mély levegőt és lerázzák magukról.

A legemlékezetesebb Rémvadász kampányom központi karaktere egy ember Adeptus volt, kinek gyerekkorában elpusztította egy Rém a faluját, vele pedig végig nézette és a végén kivette a szemeit, hogy a beleégett képeket "eltegye". Helyette kapott két mágikus borostyán golyót a rátaláló mesterétől, így az első Tehetség számára az Asztrális Látás volt. Mivel egyszemélyes kampány volt, ez egy egészen különleges felállást is adott: a világ számára sosem terjedt túl 70-80 yardnál, és mindenkinek az asztrálképét látta csupán. A történet során a főellenség egy ember árnymágus volt, aki saját kísérleteinek köszönhetően maga is előbb nagyhatalmú élőholttá, majd Rémmé változott. A kampány során egy korábbi Pusztulat emlékeit is meglelték és a Rémvadász diszciplína eredetét is felderítették.

Théra

Ha csak az alapkönyvet használjuk, Théra ereje nehezen felmérhető: Barsaive délnyugati csücskében ülnek Sky Point erődjénél, mint egy pók a hálójában, rabszolga-vadász expedíciókat küldve a tartományba. Ám ha a Sky Point & Vivane vagy még inkább a The Theran Empire dobozokat is játékba vetjük, egy gigantikus, számos tartományból álló állam képe rajzolódik ki, ahol egészen különleges tájakra is eljuthatunk: az Earthdawn korának Indiája, Itáliája, Egyiptoma, Észak-Afrikája és Germániája egyaránt bejárható. 

A személyes kedvencem az Éjnővérek kampány volt: ezt annak idején a WH40K Inkvizítor története inspirálta, és az eredeti felállásban egy Inkvizítor (itt Praetor) és kíséretének története lett volna, amint a Birodalom tartományaiban utazgatnak, összeesküvések nyomában járva. Ennek egyik eleme volt az Éjnővérek rendje, egy titkos orvgyilkos szervezet, akik Vivane közelében álló rendházukban képzik az adeptusokat. Azonban az ide bekerülés és beilleszkedés olyan jól sikerült, hogy teljesen más íve lett a történetnek: végül szinte az egész kampány Vivane tartomány városaiban zajlott, véghez vitt és megakadályozott orvgyilkosságokról, összeesküvések leleplezéséről és szövéséről szólt. A Rémek szinte csak említés szintjén bukkantak fel, helyettük vérmágiától megőrült mágusok, zsarnoki nemesek és hataloméhes tábornokok jelentették a legfőbb veszélyt.

Égi Hajók

És hát nem lehet elmenni szó nélkül amellett, amivel engem személy szerint már az első pillanatban berántott az Earthdawn: egyszerűen rajongok az égi hajókért. Ez olyan kombinációja a repülésnek és az imádott hajóknak, amiknek nagyon nehezen tudok ellenállni. Nem is csoda, hogy szinte minden kampányomban felbukkantak e csodálatos járművek, és több olyan is volt, ahol ezek álltak a középpontban. 

Az ilyen történetekhez Travar kiváló bázis, hiszen Barsaive első számú hajóépítő városa: akár újfajta hajók építéséről és kipróbálásáról, akár régi, elfeledett titkok feltárása a cél, ide mindig jó visszatérni. Kezdőpontnak a Terrors in the Skies kalandmodul is kiváló lehet, többször is lemeséltem, bár minden alkalommal egyre több ponton változtatva rajta. Azt sem tartottam rettenetes dolognak, hogy a végén megszerezhető hajót megtartsa a csapat, bár jobban kedveltem, ha inkább egy saját drakkarra tettek szert. De nagyon jó szál lehet Throal és az elveszett galleon flottája, vagy a kristály portyázók: régi tervem egy olyan kampány, ahol minden játékos troll és egy drakkar legénységébe tartozva harcolnak Théra és szövetségesei ellen.

Vérerdő

Az Észak-Barsaive szinte egészét elfoglaló Vérerdő, az elfek ősi otthona számos játékosom fantáziáját megmozgatta. Akár csak érintőlegesen bukkan fel a történetben, mint például a (szerintem kiváló) Mist of Betrayal modul képében, akár erre építjük fel az egész kampányt, nem árt alaposan felkészülnünk: a Vérerdő önmagában egy hatalmas domínium, tartományokkal és nemesi házakkal, és egy intrikus királynői udvarral. A vérelfek hagyományai legalább olyan különbözők a többi néptől, mint a t'skrang gyíklényeké, ezért elég nehéz kijátszani őket rendesen, főleg, ha ki akarnánk vinni őket az erdőből.

Talán a vérerdei kampány volt az, ahol legnagyobb mértékben sikerült átformálni Barsaive történelmét: a karakterek mind vérelfek voltak, akik a házuk alacsony rangú tagjaiként kezdték, nemesi intrikákon és Rémeken vágták át magukat, míg végül egy elit csapatba szerveződve előbb felkutatták Alamaise-t, az órissárkányt és elérték, hogy tárgyaló asztalhoz üljön Alachia királynővel, majd részt vettek a Szív Csatájában, ahol a Vérerdő sötét szívével, az egész erdő gyökerét jelentő eltorzult tölggyel szálltak szembe. Az ütközet után semmi sem volt ugyanolyan, mint előtte...

És az itt felsoroltak még közel sem jelentik az összes lehetséges kampányt: számos olyan tervem volt az évek során, ami egyelőre a "rajzasztalon" maradt. Throal hegyvidéke, a Scytha-hegység elveszett ősi törpe királysága, Landis elbukott királysága, Iopos városállama és a Kígyó-folyó t'skrangjai mind kampányért kiáltanak.

-Kyrg-